Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-09-18 / 19. szám
A TRIBÜN 4. PONTJA: Hogyan növelik Üzemükben a nők szakkipzettségüket? Az érsekújvári tisztító és mosoda dolgozói válaszolnak: Szilen vagy műselyem ? — ez itt a kérdés. Щ Talál, még jobban izgul, mint a többiek. — Nyugodtan menjen be, Erzsi néni, nem kérdeznek mást, csak azt, amit tanultunk — bíztatják azok, akik már túlestek a vizsgakérdéseken. — Aztán mi lesz, ha megint megbotlik a nyelvem és szimpatikus szálat mondok a szintetikus helyett?! Még a dédunokáim is megmosolyognának —vár további bíztatásra. — Kellett nekem ennyi izgalom! — morfondíroz az ajtón belépve, mint akkor, amikor először vett részt a tanfolyamon, — Minek nekem ez a kurzus, talán nem jól végzem a munkámat? — elégedetlenkedett, amikor az érsekújvári kommunális üzem munkaiskolát rendezett a tisztító és mosoda dolgozói számára. Aztán érdekes dolgokat hallott mindjárt az első órán, a régi közmondás: ,,A jó pap holtig tanul“ — is eszébe jutott és bizony rendszeresen eljárt a tanfolyam minden órájára. A hatvanhét tanítási órán megismerkedtek a munkabiztonság és higiénia, a munkaszabályzat előírásaival, a tisztítók és mosodák munkamenetével és szervezésével. S most itt a bizonyítvány a kezében, mely igazolja, hogy a hatvannégy éves Krajcsovics Erzsébet szakmunkási képesítést nyert. Benn még folyik a vizsga. Kocmanné éppen két szálat tart a kezében, tekintetre megtévesztésig hasonlót. Az égési próbával azonban megmondja, melyik a szilon és melyik a műselyemszál. — Milyen anyagokkal találkozik leginkább a mosoda expedíciójában? — hangzik a következő kérdés és sor kerül a triklór kezelésére, a gázcső-repedés esetén történő intézkedésre is. Náhlik Éva azt sorolja, milyen hibákat kell kijelölni az átvett fehérneműn, milyen hőfokot alkalmazni a különböző anyagok vasalásánál. Mészárosné a munkabiztonsági és szakkérdésekre ad pontos válaszokat. Petrás,Botos és Kertész előadók jólesően adják fel a további kérdéseket. Nem volt hiábavaló a tanulásra szánt idő... A huszonkét vizsgázó — köztük tizenkilenc nő — helytállt. Örömük nemcsak a szakmunkási képesítésnek szól, de azoknak az új helyiségeknek is, amelyekkel az érsekújvári kommunális üzem nemcsak a város lakosait, de elsősorban saját dolgozóit lepte meg. Itt még jobban tudják majd érvényesíteni szaktudásukat és kezdeményezésüket . Mert amint mondották, céljuk nemcsak részben segíteni a dolgozó asszonyokon, de jó és minőségi munkájukkal teljesen tehermentesíteni őket a mosástól, tisztítástól. K. M. Talán kevesen tudják, hogy a zv0leni,,Liaz"-ben (Liberecké automobilové záVody, n. p., závod Zvolen) olyan nőikollektíva is dolgozik, amely elnyerte a szocialista munkabrigád elmet. Az elvtársnők az újra induló Tribünről olvasvo,megtárgyalták minden pontját és természetesen szó került a munkatevékenység fokozásáról, az üzem hiányos szociális intézményeiről, de elsősorban a termelési feladatok teljesítésének biztosításáról is. BÚKOR J. leveléből MÉG NEM KÉSŐ! A Kelet-szlovákiai kerület, a többi szlovákiai kerületeket tekintve, bizony jól lemaradt a Dolgozó Nő Tribünje szervezésében. A kósicei széles körű értekezleten — melyet a női aktíva hívott össze — egyre inkább világosabbá vált, hogy e mulasztás nagyrészt a kerületi és járási szak szervezeti tanácsot terheli. Hogyan is történhetett volna meg különben az, hogy amikor a kosicei járási női aktíva titkárnője, Kopíová elvtársnő felkereste a kolicei járási szakszervezeti tanácsot, hogy megbeszéljék a Tribün szervezését, az az elvtársnő, aki éppen ezzel volt megbízva, nem is tudott róla. Ugyanakkor ott, ahol a járási bizottságok kezdeményezők, az eredmény is megmutatkozott. A popradi, Spisská Nová Ves-i, presovi járások üzemeiben széles körű beszélgetések folynak a Tribün kérdéseivel kapcsolatban. A Chemosvitben az aktivisták az üzem minden dolgozó nőjével letárgyalták már a Tribün pontjait. A popradi Vagongyárban, ahol kb. 360 nő dolgozik, azt az időt használják fel a Tribün pontjainak megvitatására, amikor szünetel az áramszolgáltatás és nem dolgozhatnak. Kezmarokra azonban úgy látszik, még a Tribün híre sem jutott el. Nem tudtak róla sem az Odevné Závody-ban, sem a Zdrojban és a Rajban, pedig az itt dolgozó asszonyoknak lenne miről beszélniök. A Tribün bizonyára jó néhány égető problémájukat megoldaná. így például a keímaroki pályaudvar éttermének szocialista munkabrigádja is hatásosabban harcolhatna az annyira szükséges szociális helyiségért, melyet a HNB eddig nem volt képes biztosítani számukra. A lubeníki Magnezit-üzemben csaknem kétszáz nő dolgozik, akik éppen a Tribüntől várják, hogy avítson a helyzetükön. Nem rózsás olyan helyen dolgozni, ahol о nők panaszait és javaslatait teljesen figyelmen kívül hagyják. A kerületi aktíva ezért megbízta a kerületi szakszervezeti tanácsot, kísérje külön figyelemmel a Tribün szervezését ebben a gyárban. Az idő rohan Ha tehát eredményes munkát akarunk végezni a Tribün segítségével és el akarjuk érni, hogy a nők javaslatai meg is valósuljanak, akkor be kell kerülniük az 1964. évi kollektív szerződésbe és tervbe. Ezért fontos, hogy a Kelet-szlovákiai kerület üzemeiben legkésőbb szeptemberben összehívják a gyűléseket, ahol a Tribün pontjait megtárgyalják. Szeptember végén ugyanis megkezdődnek a szakszervezet évzáró közgyűlései, ahol az üzemi bizottság tagjának már összesítve kell előterjesztenie a nők javaslatait, hogy az összüzemi gyűlés is foglalkozzék velük. Még egy hónap áll rendelkezésükre a Kelet-szlovákiai kerület dolgozó nőinek, hogy behozzák lemaradásukat. Ilyen rövid határidőnél természetesen jól ki kell használni minden napot, minden szabad percet. És kár minden elmulasztott alkalomért, hisz a Tribün nem felesleges gyűlésezés, de reális segítség az asszonyok javaslatainak megvalósításában. Ott, ahol problémák merülnek fel a szervezésnél, forduljanak a kerületi női komisszióhoz vagy azokhoz az üzemekhez, ahol már négy évvel ezelőtt eredményes munkát végeztek a Tribün segítségével. Tehát: itt az utolsó alkalom, hogy a Tribün a kelet-szlovákiai dolgozó nőknek is segítséget nyújthasson! <-'d-)
