Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-21 / 17. szám
LEVELEK NYOMÁN Egy kis jóakarattal, emberi együttérzéssel elkerülhető lett volna, hogy két első gyermekes anya fűhöz fához járkáljon az anyaszabadság idejére is járó családi pótlék ügyében. A panaszlevél szerint mindkét fiatalasszony az érsekújvári, Rokkantak Szakszervezeti Szövetkezetében dolgozott, férjük pedig a kolárovói EFSZ-ben. Az anyaszabadság letelte után megszakították a munkaviszonyt, mert nincs kire hagyniuk kis gyermeküket.—Elmentek volt munkaadójukhoz és szóbelileg kérték az anyaszabadság idejére járó pótlékot. Azzal utasították el őket, hogy azt a családfenntartó után kell kapniuk az EFSZ-től. Elmentek oda is, ahol viszont azt a felvilágosítást kapták, hogy saját munkaadójuktól jár ez az összeg, amennyiben alkalmazásban vannak. (A munkaviszony megszakítása óta a szövetkezet rendszeresen fizeti a családi pótlékot.) Egyik helyről a másikra küldözgették őket és az eredmény: panaszlevél megírására került sor. Az ügy kivizsgálása során kiderült, hogy „elvben“ mindkét fél hajlandónak mutatkozott kifizetni a pótlékot, jól tudván, hogy ez jogos követelés — csak éppen a gyakorlatban húzódoztak tőle, egyik a másikat ajánlgatva. Ottjártunkkor az EFSZ igazolást kért, hogy a két asszony volt munkahelyén még nem kapta meg a családi pótlékot. A cég pedig? A vezető elvtárs nem tudott az ügyről. De az illetékeseknek, akik kifizették a szülési segélyt, odáig már nem terjedt a jóindulatuk, hogy azt mondják a két tájékozatlan fiatalasszonynak: Ne szóbelileg kérjék, itt van ez a nyomtatvány, töltsék ki, adják be írásbelileg a kérelmet, ez jogosan megilleti magukat. Kérdezzük: Miért van az üzemi bizottság, hol marad a dolgozókról való gondoskodás ? Csak egy kis jóakaraton múlott... Házeladás — a mamával Talán különösen hangzik, de a valóság nem jár messze tőle. Nagyon egyszerű történet, röviden csak ennyi: Az apa halála után a két, férjes lányörökös eladja a családi házat. A mamát rábeszélik és ő bele is egyezik az eladásba, meg a fele házrész haszonélvezeti jogába, amely őt illeti. De már az örökösödési tárgyalás után megbánja, hogy belement ebbe a megoldásba. Az örökösök a pénzt zsebrevágják és nyugodtan távoznak ki-ki a saját otthonába. A mama pedig viszszatér a családi házba, amelynek fele részében már az új tulajdonos lakik a családjával. Eddig szól a mindennapos történet, amelyet Kéméndről hozott a posta és most kezdődik a kálvária. A naponként megismétlődő kellemetlenségek az új tulajdonossal, a súrlódások, veszekedések és testi bántalmazások annyira elkeserítik az idős 71 éves asszonyt, hogy ezeket a sorokat veti papírra: „Segítsenek rajtam! Nincs, aki védelmébe venne. Minden anyának csak azt mondhatom: ne bízzék a gyermekeiben, mert odajut, ahová én.“ Szomorú, hogy egy édesanya, aki két gyermeket nevelt fel, kénytelen idegenekhez fordulni segítségért. Mit mondjunk arra a vöre és édes gyermekre, akik kijelentik, hogy nekik nincs idejük a mama ügyével foglalkozni és csak külön felszólításra hajlandók 5 percet rászánni? Akkor is csak azt hangoztatják, hogy nehéz természetű asszony és senki sem tud vele kijönni. Panaszkodik az új tulajdonos is, igaz. A HNB már békéltetőleg közbelépett. Hiba van mindkét részen, az kétségtelen. De az idős asszony valóban védtelen és ki van téve durva bántalmazásoknak. Kik az igazi bűnösök? Azok, akik ilyen helyzetbe hozták őt, lerázták magukról, nem törődnek vele. Csak addig volt jó a mama, míg dolgozott értük, hogy felnevelje őket ? Míg a bánatukkal hozzájuthattak, míg mindenét, az életerejét, fiatalságát, házát odaadta nekik? Gondolkozniok kellene ezen. Ma még erejük teljében vannak, de egyszer mindenki megöregszik. Nem félnek, hogy saját gyereküktől vagy idegenektől fogják mindezt visszakapni ? BERTHA GÉZANÉ VILKÉN sikeresen végződött а 18 cigány származású asszony számára rendezett főzőtanfolyam, melyet az OUNZ főszakácsa, Lencsés elvtárs vezetett. Szükséges lenne a jövőben még több községben hasonló tanfolyamot szervezni, hogy cigány származású asszonyaink máshol is elsajátítsák a főzés alapjait és a háztartás helyes vezetését — írja Kajtor Pál. KIRALYFIAKARCSAN a nőbizottság tagjai és a falu asszonyai szépen bekapcsolódtak a heregyűjtésbe és a gabonatisztításba. 62 asszony vette ki a részét ebből a munkából. A tanítónők is aktív segítő társai a nőbizottságnak. Ambrovics Katalin tanítónő külön dicséretet érdemel. Aktívan dolgoznak a solymoskarcsai asszonyok is, akik minden munkából kiveszik a részüket és sokat segítenek a brigádmunkák szervezésénél is. A gabonatisztitásnál Genes Mária, Szusz Júlia, Kucsera Hona, Bakányi Lujza, Peer Ilona, Horváth Valéria, Füle Erzsébet és Füle Katalin dogoztak a legtöbbet—írja Kővári Mária, a nőbizottság elnöknője. A MÉHÉSZKEI EFSZ tejeladási tervét az év elejétől 140%-ra teljesíti. Több mint 10 000 liter tejet adtak el terven felül. Bekapcsolódtak a 2000 literes hozamú mozgalomba s amint látjuk, jól megállják a helyüket. A nyári hónapokban eladási tervüket 204%ra növelték. Tehenenként naponta 8,8 liter tejet adtak el. Jó erről írni —... De arról kevésbé, hogy Méhészkén az asszonyok nem értik meg azt, hogy a szövetkezetnek állandó fejőnőkre van szüksége. Ha követnék id. Molnár Piroska és Demeter Aranka fejőnők példáját, még sokkal jobb eredményeket érhetnének el. Ez a két asszony 34 tehenet fej naponta, de az EFSZ további 30 tehenének nincsenek állandó fejőnői. Ezeket felváltva fejik. Egyik hónapban 2 asszony, a következőben megint másik kettő és Így tovább. Ez a munkamenet pedig nincs és nem lehet jó hatással a termelésre. Ezen változtatni kell. A nőbizottság sürgősen foglalkozzon ezzel a problémával, keressenek másik két állandó fejőnőt. Szocialista munkaverseny keretén belül hassanak oda, hogy még szebb eredményeket érjenek el a tejtermelés terén — írja Iván Sándor levelezőnk. A KOMAROMI Steiner Gábor hajógyár üdülőjébe megérkezett az első 133 tagú gyermekcsoport úttörőtáborozásra. Az üzemi bizottság ebben az évben is 250 gyermek számára biztosítja a kellemes nyári vakációt. A Sitno bércei alatti jó levegő, és a festői fekvésű poíuvadlói tóban való lubickolás, feledhetetlen élményt nyújt a gyermekeknek. Majtán Mihály gondnok is szeretettel gondoskodik a gyermekekről. Mindegyik szórakozási lehetőséget is talál itt a különböző szakkörökben és a környékbeli kirándulásokon — írja Szénássy János. Asszony kezében a vezetés Az egész falu ügyes-bajos dolgait ő intézi, de minden nehézség nélkül megbirkózik vele. Még csak fél éve, hogy a HNB elnöknője, de már egészen jól belejött a munkába. Megfontoltan dönt egyes dolgokban, de ha az ügy kívánja, összeül megbeszélni a dolgokat a többi vezető funkcionáriussal, tanácstagokkal. Vásárvámoson mindenki szereti Oravecz Rozáliát, mert becsületes, jó szívű és tud irányítani. Róza néni, ez az 50 év körüli asszony egész valójával a közöst szolgálja. Munkájában leli minden örömét, szórakozását. Reggeltől estig járja a szövetkezet gazdaságát, az irodába csak néha jut idő „benézni“. Nem siet haza, hisz nem várja a család. Egyedül él évek óta. Férjét a háborúban vesztette el. Leányát férjhez adta, a fia pedig katona. Gyermekeit egyedül nevelte. Éjjel nappal dolgozott, csak hogy betevő falatja legyen a családjának. 1950-ben elsőnek lépett a szövetkezetbe. Rögtön csoportvezetőnek választották. Az emberek már itt is megszerették igazságos, felületességet nem tűrő munkájáért. 5 évig volt csoportvezető, majd a HNB alkalmazottja lett, most pedig a falu „bírója.“ Róza néni 11 évig volt a nőbizottság elnöknője. A falu asszonyainak a munkáját ő irányította. Nemcsak a falujában, de a járás valamennyi nőbizottságának a munkájába is van beleszólása. Ugyanis a megalakulástól kezdve a járás női komissziójának elnöknője. Aszszony ő a talpán, aki mindenben megállja a helyét. Asszonytársai szeretik, szívesen fordulnak hozzá bármikor tanácsért. A falusi pártszervezetben is vezető szerepet tölt be. Szívesen segít a kulturális munkákban is. A falu fiataljai is nagyon szeretik ezt a sokoldalú asszonyt, aki nem ijed meg semmitől. Az élet megtanította dolgozni és harcolni. Becsületesen megállja a helyét mindenütt. Büszke rá az egész község. Znbík Sarolta
