Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
$и#йш Kucman Ilona: Ne vegyék rossznéven, de ha egyszer csoportvezető vagyok, meg szeretném oldani a problémákat... ŐSZINTE S Ennyi fiatalból ne volna, aki tanulni akar? Először történt, hogy női dolgozóink ilyen nyíltan, őszintén szóltok problémáikról. Köszönjük, elvtársnők! — mondta az igazgató és az asszonyok jólesően összenéztek. Érdemes volt tehát megvitatni a Dolgozó Nő Tribünjének pontjait és eljönni a gyűlésre, melyen az üzem gazdasági, pdrt-és szakszervezeti funkcionáriusai előtt beszélhettek problémáikról. S a Dunaszerdahelyi baromfi konzervgyárban rendezett beszélgetésre eljöttek a járási női komisszió tagjai is, hogy gyakorlatilag is megtanulják, miként kell majd otthon rendezniük a Tribün beszélgetéseit. A dunaszerdahelyi gyűlés valóban jó példával szolgált. Az asszonyok olyan problémákat vetettek fel, melyek mindegyike munkájukat érintette s már azzal, hogy beszéltek róla, eredményes lépést tettek megoldásuk felé! Ml LESZ ÚJÍTÁSI JAVASLATAINKKAL? Ezt kérdezte Gubinyi Ilonka a keltetőrészlegről és Banyák Vilma néni a címkéző gépekkel kapcsolatban. Jobban, ésszerűbben akarnak dolgozni ezek az asszonyok és most már csak az üzem vezetőségén múlik, hogy javaslataikat meg is valósítsák. Aztán az áramtakarékosságra terelődött a szó. Kitűnt, hogy a hizlalda és keltetőrészleg szocialista munkabrigádja villanyfelelőst választott, aki ügyel az áramfogyasztásra. Munkaeredményeik mellett panaszaikat sem hallgatja el a brigádvezető, Bugár Márta: kicsi az öltözőjük, baj van a csatornázással, mellékhelyiségekkel, kevés hetenként egyszer váltani a köpenyt, hisz a baromfivágásnál gyorsan szennyeződik. Igen, a tisztaság kérdése elsőrendű, hisz élelmiszeripari üze vagyunk — hallgatják a felszólaló szavait. — Mi a saját ruhánkban tömünk, miért nem ka punk köpenyt vagy kezeslábast? — kérdi Кистаr Ilona, a géppel tömő nők újonnan megválasztott cső portvezetője. — Öltözőnk sincs, ruháinkat néhc a kacsák behúzzák — panaszolja, de ennél is nagyobt problémának tartja, hogy nincs megfelelő gépük a dara keveréséhez. Sok dara elpocsékolódik, s nem /■ gyúrja egyenletesen a keveréket. Másik nagy bánatuk hogy az EFSZ-ekből kapott gyors hízlalású hatvanké napos kacsák jó ha, a két hetestöm és alatt visszaszer zik az első napokban elvesztett súlyukat. Feleslegetehát a munka, etetés, ha két hét múlva ugyanolyo súlyú kacsát vágnak le, mint a milyent az EFSZ-bő kaptak. (Kitűnik, hogy ezt a kérdést még nem hozták sem a kutatóintézet, sem a szakemberek tudomására már pedig ezt minél előbb meg kell tenniök. A szerkesztőség mindenesetre megteszi!) ízek a 7??tU Azt a krónikát, amely piros kötésben fekszik a Bratisiavai Ipari Vállalatok Tanoncközpontja CSISZ szervezetének klubhelyiségében, minden felnőttnek el kellene olvasnia, aki kételkedik a fiatalok „ifjúsághoz méltó" viselkedésében, abban, hogy a mai tizenöt — húsz évesek tudnak dolgozni, lelkesedni. Ez a naplószerű könyv magéban foglalja az iskolaév minden napjának kollektív élményét, a szünidő közösen eltöltött egyhónapos brigádjainak történetét. A felbári iskolában találtunk rájuk. A kerítésen apró piros lángnyel vekként táncoltak a szélben a zászlócskák. „A CSISZ kerületi bizottságának
