Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
ZÓVAL Sipos Mihály igazgató: Problémáink nagy része üzemünk idényjellegében rejlik. > * U <л 3 KI TEHET RÓLA? A részlegen nincsenek törülközőink, a szappannak egy-kettő lába kel, piszkosak a mellékhelyiségeink — hangzanak a panaszok csaknem minden részlegről egyöntetűen. Igaz, hogy nagyon nehéz olyan munkahelyen rendet tartani, ahol részlegenként még angol WC-ék sincsenek, de az már igazán az asszonyokon múlik, hogy legalább a meglévőket tisztán tartsák, hogy becsületbeli kötelességük legyen a kézmosás, a higiénia elemi betartása. — Iskolai szakácső vagyok, négyen dolgozunk. De akár éjjel is eljöhetnek megnézni a tisztaságot — mondja a nagymegyeri nőbizottság elnöknője, Szabó Margit s közben bizonyítja, hogy a tisztaság betartása elsősorban az embereken múlik. — Elvtársnők, ebben az üzemben a tisztaságot nagy egyessel kell írnunk és mindenképpen előtérbe helyezni — mondja a nőbizottság küldötte, Binderová elvtársnő. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a konzervgyár higiéniai kérdése megoldódik az új öltöző felépítésével, melyből csak a fürdőn át lehet a munkahelyre bejutni. Sajnos, nem ilyen biztató a bölcsőde égető kérdése. 1962-ben az üzem 50 000 koronát utalt át a járási építkezési vállalatnak a közös bölcsőde építéséhez. Már a tervek is megvoltak s most, egy év múlva a vállalat vissza akarja utalni a pénzt azzal, hogy a bölcsődét nem építi fel. Ezt a kérdést nem lehet így elintézni, itt a nemzeti bizottságnak és szakszervezetnek is közbe kell lépnie! MIND VISSZALÉPETT A következő probléipa: a nők szakképzettsége. Az üzemben nagyon sok a fiatal, még sincs aki tovább tanulna. Jelentkező akadt ugyan tizenkettő, de mind visszalépett. Itt tehát nem az üzem segítsége hiányzik ahhoz, hogy tanuljanak, de az akarat. Főleg a fiataloké. Márpedig tanulásra mindenképpen szükség van az olyan gyárban, amely csaknem százharminc vagon húst állít elő és százhúsz vagon konzervet, harminc millió tojást egy évben! És ezt becsülettel megteszik a dunaszerdahelyi üzem dolgozói, minden problémájuk ellenére. S ha a Tribün segítségével legalább néhányat megoldanak a problémákból, a nők érdekében indított akció itt is teljesíti hivatását. K. M. Azzal mindnyájan egyetértenek: a vállait akciós tervet teljesíteniük kell. brigádja" — nagybetűs tábla jelezte, hogy jó helyre érkeztünk. Az előcsarnokban szemléltető grafikonok, faliújság. Nem volt időnk tüzetesen átvizsgálni őket, mert két komoly arcú kislány állt meg mellettünk. Készségesen vállalták, hogy megmutatják, hol dolgoznak a többiek, ök ma a naposok, de már a takarítással végeztek, így nyugodtan jöhetnek velünk. Remiás Marianna útközben elmondta, hogy az ő tanoncközpontjuk a legkülönfélébb foglalkozásokra nyújt kiképzést. Kárpitosnak, asztalosnak, hángszerjavítónak, üvegesnek tanulnak náluk a gyerekek. Az első évfolyamosoktól a harmadikosokig mind itt vannak a brigádon, de eljöttek az újak is, akik csak szeptemberben lépik át az iskola küszöbét. Itt, munka közben gyorsabban összeszoknak a többiekkel, nem lesz már nekik idegen a régi tanulók társasága. Közben a kanális partjára érünk, amely mint a napon sütkérező kígyó, hosszan nyúlik el a csallóközi síkon. Partján csokoládé barnára sült, széles karimájú kalapos fiúk és lányok hajladoznak. Most végzik az utolsó simításokat az 1200 méteres szakaszon. — Átlagos életkoruk 16 óv — mondja Jesensky elvtárs, a brigád vezetője és féltő gondosság teszi lágyabbá a hangját, ha a gyerekekről beszél. — 58 tanulóval jöttünk ide. Van köztük városi és falusi gyerek egyaránt. Kiásni, lapátolni aföldet, lerakni a 40—80 kg-os betonkockákat nem könnyű munka. És elvégezték. — Jókedvvel, lelkesedéssel dolgozunk — ezzel indokolja Fekete István, a CSISZ iskolai szervezetének elnöke a jólvégzett munkát. — Még akkor sem szomorodtunk el — mosolyog még most is az emléken Mindidorf Frida —, amikor a nagy szervezés közben elfelejtkeztek arról, hogy nem kaptunk ebédet. Ettük a száraz kekszet. De aztán rendes kerékvágásba zökkent az ellátásunk is. — Csak amikor a kánikula megérkezett! — sóhajt egy vékony, szőke kislány. A kanális összeszűkülő, szélvédett mélyén negyvenkét fok meleget mértek. Az első napokban egymás után kaptak napszúrást a lányok. Aztán elhatározták, hogy reggel négykor kezdik a munkát, hogy kifogjanak a forróságon. Jesensky elvtárs nem akart beleegyezni. — Nakpözben úgysem alusztok, este- kultúrműsorokkal szórakoztők, televíziót néztek, mikor fogtok pihenni? — Dél alatt, amikor legnagyobb a meleg — oldották meg a kérdést és reggel mégykor már szólt a csengő. Július 15-én nagy volt az izgalom. Versenyeztek, hogy a kanális két szélétől elindulva, Gottgeisel vagy Klenn csoportja érié e+-bamarább az „ellenfél határát”. És a kánikula tovább tartott. De már megszokták. Barnák lettek és edzettek. Dalolnak munka közben is. Szabad idejükben az esti kultúrműsort állítják össze. De minek beszéljünk mi róluk? Hiszen ott a krónika. Meggyőzőbb bizonyítékot keresve sem találhatnánk jó munkájuk bizonyítására, mint a beléjegyzett adatokat. Az iskolában, a klubhelyiség kényelmes, modern foteljében ülünk. Előttünk Ízléses, színes táblájú asztal, ök csinálták. Rajta a krónika. „Az elmúlt évben 13 953 brigádórát dolgoztunk Várkonyban és Pozsonypüspökin. Szervezetünk tagjai közül öten a CSISZ élmunkás jelvényét kapták, öten a CSISZ becsület jelvényét, 15 CSISZ tagot a „talajjavításértjelvénnyel jutalmaztak. Kovács elvtársnőt és Fekete Istvánt példás munkájáért háromhetes kirándulásra küldtük a Szovjetunióba." A könnyed, kék tintával írt sorokban ott rejtőzik az iskolaév sok sikere, kedves élménye.Benne van a keksz-reggeli, a 42 fokos meleg, a szép kultúrműsor. De mindennél többet mond a július 23-i bejegyzés, ami nem más, mint annak a táviratnak a szövege, amelyet a CSISZ KB-nak címeztek: „A CSISZ KB brigádja Felbárról jelenti, hogy egész havi munkáját 9 nappal korábban befejezte stop A brigád folytatja az új szakasz építését stop Az eddig elvégzett munka értéke 350 ezer korona stop." Ugye, ehhez nem kell kommentár? Mert ilyenek ezek a ma fiatalok! HE 11
