Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-07-10 / 14. szám

z < z о >­z чш > ш >­О ш 7ллъША/ /мшЯш&Шшу! Magam is fontos dolognak tartom figyelemmel kísérni a mezőgaz­dasági technikumot végzett ifjú emberek életét, sorsát. Éppen ezért szívesen tettem eleget kívánságuknak, kérésüknek, hogy eljárjak egy panasz ügyében, melyet Tardoskedden tettek szóvá a helyi nőbizott­ság ülésén. Meglehet, hogy a látszat megcsalja az embert, nem látja meg a lénye­get és nem segít, de ront. De minden esetre szeretném közölni észre­vételeimet, a józan tényeket, és véleményemet, az említett üggyel kap­csolatban. íme, néhány jelenség: Általánosan elterjedt vélemény, hogy a mezőgazdasági technikumot végzett növendékek — ha munkát vállalnak — nem találják meg he­lyüket az életben. Anyagi számításaikban is csalatkoznak. I.egyen az állami gazdaság, földművesszövetkezet: Sem az intézőség, sem a veze­tőség, sem pedig az idősebb, gyakorlatilag bevált szakemberek nem néznek szívesen azokra az „ifjoncokra“, akik az iskola padjából jöttek a termelésbe. Kivételt képez itt olyan eset amikor a mezőgazdasági üzem maga küldi a tanulót iskolába és a tanulóévek alatt védnökséget vállal a diák fölött, majd kész tervekkel várja a végzett növendéket. Ezek a kivételek. De az általános jelenség mégis az, hogy egyrészt a technikumok, másrészt a gazdasági üzemek mechanikusan kiutalják, illetve igénylik a végzett diákot. Ilyen esetben bizony az ifjú ember eléggé tanácstalanná válik. Bizalmatlanság fogadja, és alig kap segítséget valahonnan. Ha kap is, azt is úgy, hogy no, most próbára tesszünk, ugyan mire vagy képes, te híres, iskolát végzett, úgynevezett szakember. De sorolhatnám a jelenségeket az idősebb korosztály helytelen ál­lásfoglalásáról, a rokoni kapcsolatok beépítésével, amit sógorság-ko­­maság néven szokás nevezni. Látszatra tehát így festenek a dolgok. Mintha ez volna az élet meg­adott rendje, mintha nem is lehetne mást tenni. Az élet azonban nem elégszik meg a látszattal. Az emberi magatartás mindig a lényegre tör, addig szeretne hatolni, túllépve a látszat hamis korlátáit. Ennyit a bevezetőben. Ugyanis az említett esetben mindezek a jelenségek megtalálhatók. íme, a rövid helyzetkép: Malágyi Ilona, egerszegi születésű, húsz éves leány, 1962-ben érett­ségizett a Bánovce nad Bebravou*i Mezőgazdasági Technikumban. Az iskola szövetkezetbe javasolta a végzett növendéket. Az érett diák azonban nagyobb jövedelemre számítva, állami gazdaságba kérte magát, így került a nyitrai járásból az újvári járásba, a palárikovói ÁG jános­házai részlegére. A gazdaságszervezési szakot végezte, ezért adminisz­trációs szakaszra osztották be, egy anyasági szabadságon levő beosztott (Lencsésnél helyébe. Az anyasági szabadság után Lencsésné elfoglalta helyét és Malágyi Hona a tyúkfarmra került vezetőnek (ilyen irányú képesítés nélkül). Itt néhány tévedését hozzánemértésnek, tudatlan­ságnak rótták fel és a régebbi beosztottak is furcsa szemmel néztek a fiatal, szakképzett munkaerőre. Majd ezek után áthelyezték a mázsa­házba, ahol aránylag megelégedett. Szakmunkát ugyan nem végez, amit csinál, egy rokkant ember is elvégezné. De szerinte itt mégis csen­des körülötte minden. Itt is megkeresi a kilencszáz koronát, melyből a levonás után is marad hétszáz valahány koronája. Lakása aránylag jó (privát helyen lakik) néhány kelléket — ágyat, mosdót — az állami gaz­daságtól kapott. Hetenként hazautazik és eddig nyolcszáz korona meg­takarított pénze van. Általános helyzetkép. Ezeket a jelenségeket majdnem mindenhol föllelheti az érdeklődő. Ebben az esetben Batyka Valéria volt a panaszt tévő, kinek férje Malágyi Ilonával dolgozik a jánosházi részlegen. Neki panaszkodott az ifjú leány, hogy miért is tanult ő négy esztendeig, ha ez a vége a dolognak? A pansz nem úgy adódott, hogy abból közügy legyen. Maga Malágyi Ilona is úgy nyilatkozott, hogy egy szót sem szólt volna, ha „következményekre“ gondol. (?!) Mit mondanak majd Egerszeken, ha nevével foglalkozik a közvéle­mény? Ugyanígy nyilatkozott Buják Lászlóné, a nőbizottság tardoskeddi helyi szervezetének titkára is, aki jelenleg a nemzeti bizottság munkaerő­­nyilvántartásán dolgozik, ö sem kívánja a nyilvánosságot. Pedig neki személyes tapasztalatai is vannak a jánosházai állami gazdaság rész­legének helyzetéről, miután, mint mezőgazdasági technikumot végzett növendék szintén ott dolgozott két egész esztendőn át. Miért a félelem, e meghúzódó magatartás ? A palárikovói Állami Gazdaság jánosházai részlegén Ladislav Ma­­faáovslry az intéző. Az intéző elvtárs telefonválaszában kijelentette, hogy Malágyi Ilona szakmailag nem megfelelő és amennyiben az in­tézőség rendelkezéseit a sajtó nem tartja helyesnek, annak kivizsgálá­sára küldjük ki a rendőrséget (SNB) hogy meggyőződjön az igazságról.(!) Én a magam részéről nem avatkozhatom egy állami gazdaság terme­lési, igazgatási és általános szervezési ügyeibe. Abba sem, hogy kép­zetlen munkaerők dolgoznak az adminisztrációban, sem a sógorság­­komaság ügyeibe. Ilyen ügyek valóban komolyabb kivizsgálást igé­nyelnek.Talán ahhoz sincs közöm,hogy a Rózsa-majorban a nyári idény­munkák idején a szociális- és kulturális igényeked csak minimálisan elégítik ki. Ébben az esetben csak a szűkre szabott ténymegállapításra szorítkozom, meg arra, hogy el gondolkodjam ifjúságunk helyzetén. Csodálkozom azon, hogy ilyen esetekben, például a nőbizottság helyi vezetősége (miután leányról lévén szó) miért nem foglalkozik határozottabban ilyen kérdésekkel. De nemcsak ebben az esetben, ha­nem általában a különböző szövetségek miért nem vállalnak védnök­séget a fiatalok fölött, ha már az arra illetékes vezetők nemtörődöm magatartást tanúsítanak velük szemben. Csak a magatartáson múlik, hogy az élet lényegéig hatoljunk. A visz­­szahúzódás, a félreállás, a nemtörődömség nem magatartás. Vagy ha igen, egyféle magatartás: a szocialista mezőgazdaság építését visszahúzó, erők gyáva magatartása. Ezt kívántam közölni a tisztelt szerkesztőséggel és az olvasókkal egy­aránt. GYURCSÓ ISTVÁN ▲ Mondd csak, milyen a te apád? Tudod, nemsokára az én apám lesz, s еду-két információt sze­retnék szerezni róla. Megkezdődött a turistaidény. ▲ — Mikor találkoz­zunk? «- Amikor akarod. — Hány órakor? — Amikor neked legjobban megfelel. — Rendben van, de légy pontos! MM Ha A — N incs fogalmad micsoda szimpati­kus, intelligens, okos ez a Sukow­­szk*. Igazán kár, hogy nem ismerem. — Sajnos drágám a mamám azt állít ja, még túl fiatal vagyok a házasság­noz. ró (A Sxpilki-ból)

Next

/
Thumbnails
Contents