Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
CJ ш PIONÍRTÁBORBAN Fut a fürge hajnali szél, incselkedve, lombot rázva, énekel ve, ci tarázva, fut a fürge hajnali szél, repdes, pedig nincsen szárnya. Ébredezik már az erdő, madárhangok fuvoláznak, sudár tölgyek muzsikálnak, ébredezik már az erdő, tarka lepkék karikáznak. Feljött a nap mosolyogva s ott ragyog a hegy gerincén, szerteszórja arany-kincsét, feljött a nap mosolyogva, s letörli a harmat gyöngyét. Mélyen alszik még a tábor, édes álom tartja fogva, a boldogság átkarolja, mélyen alszik még a tábor, csak a zászló leng lobogva. Ám egyszerre fürge ifjú pattan ki a fényre, napra. Új kenyér Szókul a búza, feje földre húzza nosza, learatjuk, kévébe kapjuk, kepesorba rakjuk, szekéren behordjuk, osztagba tornyoljuk. cséplőgép kivereti, gőzmalom megőrleti, porzik a liszt, mint a hó, abból sül a friss cipó. Csanádi Imre bojtos kürtjét elkapja s fújja, fújja messzezengőn új reggelre, diadalra. Felneszei a tábor menten, s a sok boldog ifjú ember ott vihánco! már a gyepen, felneszei a tábor menten, zúg, morajlik, mint a tenger. Csak a lusták szunnyadnak még s fittyet hánynak kürt szavának, hű fiai ők az ágynak, csak a lusták szunnyadnak még, tán a sült galambra várnak. De a fürge kispajtások nem tűrik a lustaságot, s nyákon öntik,k'k az ágyat nem hagyják ott idejében, nyakonöntik valahányat. DÉNES GYÖRGY Miből lesz a kalácska? Miből lesz a kalácska ? — Búzácskából. S a búzácska ? — Kikéi a barázdából. Eke vasa eltemeti, Lanyha eső költ ügeti, Nap sugara feltámasztja, Lábát kasza elvagdossa, Ló a szérűn megrugdossa, Két kemény kő összezúzza, Agazdasszony megdagasztja, Forró kemencébe dugja, S ka kiveszi, látod: Megsült a kalácsod. Szász Károly ^A/VP\ A pionírtdborban nagy az izgalom. Mindenki lázasan készül az esti karneválra. Néhány gyerek máris álarcban szaladgál a tábor udvarán. A tábor vezetője az ajándékkönyvekbe lr néhány mondatot. Tornyosodik a könyvek sokasága. A szorgalmas, jól viselkedő pajtások jutalmat kapnak. Az iroda ajtaján bátortalan kopogtatás hallatszik. — Tessék. Lépj beljebb, — szól biztatóan a vezető-Alacsony, barna szemű legényke lép be. Félszegen telepszik le a könyvespolc melletti székre, miután bíztatást kap és várakozóan néz a tanárra. — Bandi, te is kapsz útravalót, mint a többi jó gyerek. De vigyázz, nehogy viszszatérj a régi, rossz útra. Emlékszel beszélgetésünkre?... Bandi elkomolyodik. Hogyne emlékezne, ő volt a tábor rossza. Szinte minden nap, minden éjjel lopott és a gyerekek lopás Bandinak nevezték el. Legtöbbször megtalálták nála a lopott holmit. Olyankor nagyon szégyellte magát, de aztán hamar elfelejtette, újra kezdte. Egy sötét este Gál Peti vízilabdájára fájdult meg a foga. A harmadik sátorban látta az ágy végére akasztva. Óvatos macska léptekkel osont a sötétben. Az ablaknylláson könnyen befért a keze. Ujja hegyével már meg is érintette a labdát, amikor megreccsent az egyik ágy. Hirtelen visszarántotta a kezét. Teste átforrósodott a félelemtől. Lélegzetviszszafojtva várt néhány percet. De minden elcsendesült. — Ne félj, — bíztatta magát. Csak egy mozdulat és már is a tiéd a labda. Újra megtapogatta a labdát és épp le akarta akasztani, amikor egy kéz nehezedett a vállára. Ereiben megfagyott a vér. Nem mert hátrafordulni. — Mit keresel itt, Bandi? — hallotta a táborvezető ismerős hangját. Először el akart szaladni, de a félelemtől és a szégyentől földbe gyökeredzett a lába. — Gyere csak velem, majd elbeszélgetünk. A táborvezető sátrában sokáig beszélgettek. — Bandi, Bandi! Mondd, mért vagy te a tábor rossza?... kérdezte a tanár. • Bandi sokáig hallgatott. Látszott, hogy küzd magával, mit is mondjon saját mentségére. — Te nem tudod, hogy a másét elvenni nem szabad? A táborban mindent megkapsz, mégis szégyenkeznünk kell miattad. — Nálunk a tanyán ügyességnek tartják a lopást — szólalt meg végre Bandi. — Mindenki úgy boldogul, szerez, ahogy tud. Berci bácsi múltkor még a váltamat is megveregette, amikor répát loptam a nyálainak. — Apád nem int meg, ha ilyesmit teszel? — Apám?... Az én apukám?... — hangja elakod. — Beteg az, tanár elvtárs. ívek óta beteg. Sosem gyógyul már meg, pedig csak 50 éves. Nem fog ö dolgozni már... — pityereden el. — Biztosan másképp törődne velünk, ha egészséges lenne. — Görcsös zokogás rázta a gyereket. — Bandi! Épp azért kellene jónak lenned, mert beteg az apád. Ha megtudná, hogy te vagy a tábor rossza, talán még betegebb lenne. Neked kell majd a családoddal törődnöd. Hisz még kisebb testvéreid is nevelésre szorulnak. Mit tanulnak majd tőled, ha magad nem jársz rendes úton. Hibáid vannak, de éles eszű gyerek vagy. Ha tanulsz, biztosan megállód a helyed az életben. ígérd meg Bandi, hogy nem lopsz többet. — Addig beszélt a lelkére, míg észre nem vette, hogy a gyerek hajlik a szóra. A végén kezet nyújtott neki bizalma jeléül. Ettől a naptól fogva Bandi megváltozott. A gyengébb gyerekekkel nem verekedett és jó pajtásnak bizonyult. Néhány gyerek megtudta Bandi sorsát, még cukorkával is kedveskedtek neki. Gál Peti pedig neki adta a vízilabdáját...! ,,, Boldogan szorította magához az ajándékkönyvet és a következő percben már társai körében ugrált a vidám karneváli készülődés kellős közepén. BÁLLÁ JÓZSEF LTJ Cf. 1952-ben ismertem meg Zachovay Ernő Stúrovóban élő zeneszerzőt. Táncdalaielsőhallás után igen megtetszettek • Invencióban gazdag műveit kis melankólia jellemzi, híven tükrözve a szerző Én-jét, ak' szerény, keveset beszélő, csendes ember, Stúrovo zenei életében igen nagy érdemei vannak- A helyi tánczenekar vezetője, számtalan műsoros est és más népművelési előadás segítő társa. A bratislavai Tatra kabaréban megrendezett táncdal-versenyen a Sárguló ősz (Zlatozltá jesen) című szerzeménye Jozef Kuchár előadásában bekerült a fináléba s így a rádió hangszalagjára is felvették- A „Ny (ló nárciszok" című szerzeménye régebbi szám, de még ma is legkedvesebb gramofon-feljátszásaim közé tartozik- Esztrádfellépéseim alkalmával nagy sikert arat ez a szép táncdal. OLLÁRV MELÁNIA h>tía{umtéM Hefnen £*> Tantjo tempo NYÍLÓ NÁRCISZ leír и к Rámnevet a gyönyc-rü tavaszi Ernest Zachovay zenéfp és verse ductal a szél, ébred a Ebre-dÖ va-gyak tava Ve-Led oly boldog vagyok Szemedből ragyog rám i Lágy ze Szi - vünkben uj szim-fó- ni-ók danái - ciszck már nyíl - nők Szi-vemben hangod muzsi rü tu- vaszí Híg szerte - szét a 15
