Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
W-fá/iestaft társ, a helyi népkönyvtár vezetője. Sajnos csak 500 magyar, 100 szlovák és 100 orosz könyvünk van. Ez a könyvalap kevésnek bizonyul. Olvasóink száma 110 s ebből 60 a fiatal. Legnagyobb az érdeklődés a magyar szépirodalmi könyvek iránt. Legolvasottabb kötetek Jókaitól az „Aranyember" és Mikszáthtól „Szent Péter esernyője”. A gyűlés befejeztével alig tudunk kimenni az ajtón, mert az iskolás gyerekek mór a könyvtár nyitási idejét várják. Bitter bácsi javasol, tanácsol: mit olvassanak, mi a legérdekesebb és legfontosabb egyes korosztály számára. A könyvtár legidősebb olvasója, Gőz bácsi, a falu harangozója, már 70 éves. Néha. mikor kitekint házának ablakán, gondolatai messzemessze viszik. Képzeletben együtt jár nagy utazóinkkal, Hanzelkával és Zikmunddal a nagyvilágban. Sajnos sok faluban még az a szóbeszéd járja, hogy aki sokat olvas, feleslegesen pazarolja az idejét. Pedig büszkék lehetnének ilyen emberekre, mint Gőz bácsi — aki szabad idejének minden percét csak a könyvnek szenteli. — Nem ártok én senkinek olvasásommal — de hát ha nem volt lehetőségem megismerni a messzi tájakat, szeretném megismerni legalább a könyveken keresztül. — Az asszonyok közül Tóth Mária a könyvtár legjobb olvasója. — Szeretem Jókait, Mikszáthot, Móriczot, de szeretem az itteni magyar írók könyveit is. Legutoljára Lovicsektö! a „Csillagszemű aszszonyt” olvastam, mondhatom, hogy nagyon tetszett. Örülök annak, hogy a kislányom is szeret olvasni, úgy látom, olyan könyvszerető lesz, mint az anyja. Ez a helyes. A könyv tanít, szórakoztat, nevel... mert nemcsak a szép bútor, ház, ruha, televízió, motorkerékpár határozza meg az ember életszínvonalát, de a műveltség és kultúra is. ▲ i lt « S e • .1 2 ; >l- 0 M « © © " E 4 M * -я-0 • OO ;! í“ ■ lói 5 A libádi Helyi Nemzeti Bizottság kulturális bizottsága a szövetkezet vezetőségével együtt jó úton halad, mert megteremtenek minden feltételt a kulturális forradalom megvalósítására,az emberek gondolkozásmódjának megváltoztatására — az emberek szocialista nevelésére. Szlovák M. Futó László hangja — a mi együttesünk a tizenhárom tv alatt, élig sokat járta az országot, akkor kezdődött a kemény munka, próba, próba után. Minden olyan kezdetleges volt: papír ruha, énekes zenekíséret, bekövetkezett az első fellépés, büszkén tapsoltak a szülők az iskolai ünnepségen... Múlott az idő, a gyerekek kinőttek az iskolapadból. Bosnydk Izabella szíve sajgóit: szétröppen e hosszú, fáradságos munka eredménye... és megszületett a megoldás: tovább táncolunk!... A Csemadok égisze alatt. Kiss Flórián, tanító, egyben a szervezet egyik vezetője, segítségükre sietett és közös erővel újra táncra perdült a kis csoport. Idővel a papír ruhát felváltotta a népviselet: qf énekkíséretet a peredi népi zenekar. Egymást követték a fellépések: járási, kerületi és országos versenyek, ifjúsági találkozók. Újvár, Zselíz, Gomboszög.... — hírnév és elismerés. Lelkesen tapsolt a közönség. A tizenhárom esztendő gazdag műsoranyagról számol be. A Fonóban, Guzsalyos, Üvegestánc, Martosi, Bukás csárdás, évvégi zárszámadás, Jegykendős, Szálkái csárdás, stb. Múltak az évek, a tánccsoport egyes tagjait újak váltották fel. Két éve Bosnydk tanítónő is nyugdíjba vonult. Helyébe Futó László lépett, aki ott volt a bölcsőnél és aki közben megjárta a Népi Együttest, az Ifjú Szívekben is szerepelt,... méltó követőjévé vált elődjének. Nagyot zökkent a vonat, az emlékezés is visszahuppant a móbo. Nemsokára megérkezünk — szólalt meg Csadi Erzsiké. Nincsmiértfélnünk — vetioda Futó László a szőke ' я 2 v к • Й-у « Л и N « ® ■* kislánynak, — becsületesen felkészültünk és két hete Zsellzen sem vallottunk szégyent. Ott is sikert aratott a csoport, a szemerkélő eső sem hűtötte a lelkesedést. Megérdemelték az elismerést, hiszen a táncolók már évek óta télen, nyáron hetente háromszor próbálnak. S íme ez a gombaszögi siker biztosítéka. Vígan fütyül a mozdony, s ismét felcsendül a dal: ,,Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...” B. SOLC GITA
