Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
mondunk mi? A legtöbbje még nagyon jól emlékezett rá, hisz három év nem olyan nagy idő — meg aztán sok helyen emlékezetes nyomokat is hagyott maga után. Hírből azonban mindnyájan tudtak róla s így a Dolgozó Nő Tribünje régi ismerősként került letárgyalásra azon a szűk körű szerkesztőségi összejövetelen, melyre ipari levelezőinket és munkatársainkat hívta meg szerkesztőségünk. Igen, a Dolgozó Nő Tribünje tehát ismét megkezdődik! (Részletes ismertetés lapunk 3. oldalán.) Nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban, amikor nemzetgazdaságunk komoly feladatokat ró ránk, jelentkezik ez a segítőtárs. Amint Daubner elvtárs, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke mondotta néhány napja a Tribünnel kapcsolatban, az egész akció egy fontos termelési értekezletre emlékezteti, melyen főleg az asszonyoké a szó. A szó, melynek nyomán javaslatok születnek, megoldhatatlannak látszó problémák válnak világossá, életünket keserítő és munkánkat gátló hiányosságok megoldásának útját lelik fel. — A három év előtti sikeres Tribün tehát újra indul és a legjobbkor — állapították meg munkatársaink. Hogy mit mondtak még? Szóljanak ők maguk: JURAJ GERDA, a kelet-szlovákiai ,,Hlas 'stavby socializmu” szerkesztője: Ha a szakképzettségről beszélünk, ez egyaránt tartozik nőkre és férfiakra. Csakhogy az asszonyok sokkal nehezebb körülmények között tudják elnyerni. Itt vannak például a bölcsődék. Nem mindig pénzkérdésről van szó — néha az ötletesség és jóakarat az, amely hiányzik. Bíráljuk nyíltan és név szerint azokat, akik akadályozzák ezeknek a fontos intézményeknek létesítését. Úgy vélem, a Dolgozó Nő Tribünjének az üzemi újságokban is helyt kell adnunk, nemcsak a kérdések leközlésének, de az érdekeltek hozzászólásainak is. ZLATICA FUNKOVÁ, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának elnökhelyettese: A kérdések két csoportra oszlanak. А II. rész kétségtelenül lényeges, de a figyelmünket mégis az I. rész pontjaira kell összpontosítanunk, hisz ezek a kulcskérdések. Megbeszélésüket helytelen volna egy gyűlésen, csak formálisan elintézni, nem is érnénk célt ilyen úton. A helyes az volna, ha kisebb csoportok, szocialista munkabrigádok, röpgyűléseken alaposan a kérdések lényegére hatolnának és az összüzemi gyűlésen már megfontolt, kész javaslatokkal állnának elő. HELENA SEDLÁKOVÁ, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának dolgozója: Már a három évvel ezelőtt szervezett Tribün is bebizonyította, hogy asszonyaink sok okos és reális javaslattal álltak elő. Sajnos, nemcsak rajtuk múlott, hogy nem valósult meg mind. Ezt a tapasztalatot leszűrve, azon kell lennünk, hogy a munka megjavítására irányuló helyes javaslatokat ne csak egy munkahelyen váltsuk valóra, de azt a hasonló termelésű üzemekben is bevezessük. Tehát nagyon fontosnak tartom a jó javaslatok következetes megvalósítását. GABRIELA BINDEROVÁ, a Nyugat Szlovákiai Bútorüzem 02-es üzemének igazgatója: Az első Tribün eredménye, hogy üzemükben 30 000 koronát takarítottunk meg bölcsőde létesítésére. Kisebb üzem lévén felajánlottuk ezt az összeget a nemzeti bizottságnak, hogy más üzemmel társulva, végre nekünk is legyen bölcsődénk. Reméljük, az újra induló Tribün meghozza megvalósítását. STECKLER BORBÁLA, a dunaszerdahelyi Baromfi-konzervgyár technológusa: Meg kell végre tanítani asszonyainkat, hogy beszéljenek, hogy érvényesítsék jogaikat, — ha jól dolgoznak. Ugyanakkor nekünk is értenünk és éreznünk kell, mit és miért csinálunk, különben gépekké válunk. Már pedig mi elsősorban emberek akarunk lenni és a kimutatások mögül is ennek kell előtérbe kerülnie. Ami a mi üzemünket illeti, kisebb kollektívában már beszéltünk a Tribünről és elhatároztuk, szívvel-lélekkel részt veszünk ebben a reméljük, nagyon sikeres akcióban és belevonjuk üzemünk minden dolgozó asszonyát. 8 SZABÓ GÉZA, az Új Szó szerkesztője: Valaki azt kérdezte, időszerű-e a Tribün most? Kérdéssel felelhetek: Mikor, ha nem •1 OLGA GRÜN NÉRÓVÁ, a Szlovák Szakszervezeti Tanács dolgozója: A Tribün elsősorban azt tartja szem előtt, asszonyainknak olyan munkafeltételeket teremtsünk, hogy gondtalanul, nyugodtan végezhessék munkájukat minden poszton. Ez pedig nagy szó és megvalósítása komoly erőfeszítést követel. Nem utolsó sorban az asszonyoktól, akiknek címére még sokat mondhatnánk, ami a szakképzettséget, az újító mozgalmat, a munkához való viszonyt illeti. Fokozott munkatevékenységünkkel ugyanakkor hozzájárulhatunk indokolt követeléseik megoldásához is, melyeknél a szakszervezeti szervekre és nemzeti bizottságokra is komoly felelősség és konkrét feladat hárul. mosti A római egyessel megjelölt kérdéseket szeretném kiemelni, melyek, munkamódszereink megjavítására irányulnak. Az üzemeket járva, sok helyen találkozunk a dolgozók közömbösségével, mely jelenség sajnos, nem született önmagától. ,.Minek beszéljünk, úgysem történik semmi” — tartják sokan a gyakran hangoztatott kérdések után. A Tribünnek kell bebizonyítania, hogy a nőknek igenis beszélniük kell problémáikról és hogy ezek a szavak nem lesznek hiábavalók.
