Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
A zöld mező helyén csaknem százméteres magas kéménysor tekint a felhőkre. A gyárépületek sora, a sebesen száguldó teherautók nyomában keringő porfelleg, a pacsirta énekén átütő motorzúgás és gépzaj egészíti ki a Kassától nem meszsze eső, óriási gyárteleppé változott síkságot, — melyen három évvel ezelőtt még békés birkanyáj legelt. Az állandó mozgás felett mint egy sok kezű óriás védő karjai, járnak jobbra-balra a daruk. A 700 ha kiterjedésű kelet-szlovákiai Vasművön néhány millió kilométerrel lehetne csak lemérni az építkezési dolgozók munkájának eredményét. A három és fél év alatt 8,5 millió köbméter földet helyeztek át. 100 km ipari vágányt raktak le, 80 km betonút, 150 km vízvezeték és csatornavezeték, 36 000 tonna felszerelt acélváz dicséri munkájukat. Vannak napok, amikor csaknem száz vagon, a legkülönbözőbb fajta anyag és berendezés érkezik az ország minden részéből és külföldről egyaránt. S ennél a munkánál, a kirakodásnál, feldolgozásnál, helyreillesztésnél nélkülözhetetlenek a daruk. Daru, daru, daru mindenütt... És a legtöbbjét nők kezelik. Az irányításukhoz szükséges aprólékos finomságot hol is találnánk másutt. Öröm nézni ütemes és pontos munkájukat, — mint pl. ezét a mosolygós darukezelőnőét, Bélásková Elenkáét. A neve cseh, de csak mióta férjhezment. Ha azonban beszédbe elegyedünk vele, mindjárt kitűnik, hogy a legfolyékonyabban magyarul beszél. Nem csoda, hisz Párkány mellől, Garamkövesdről származik. S bár mindössze huszonegy éves, csaknem hét éve elkerült otthonról. S ezalatt nemcsak egy új nyelvet sajátított el, de megtanult becsületesen dolgozni, hisz néhány komoly építkezést már megjárt. Hosszú utat tett meg a csinos vidéki kislány, míg eljutott az MB 80-as óriásdaruig hazánk legnagyobb építkezésén. S mindennapos útvonala ma sem rövidebb. — Kassán kaptunk lakást, így naponta ötkor kelek, hogy hatra itt legyek. Ezt hétfőn is betartom. (Ezt bizonyára a „blaumontagos építkezési dolgozók betegsége miatt hangsúlyozza!) Tudom, hogy a darusnak kell először Hűtőtornyok és acélvázak sora emelkedik ott, ahol három éve még békés birkanyáj legelészett. Csak pontosan,óvatosan,és a teher a magasba lendül... Béláiková Elenka szereti ezt a munkahelyet. Hosszú az Út...? Elenka (a középen) két darus társnőjével,Máriával és Betkával. a helyén lennie, hisz nélkülünk nem mozdul itt meg semmi. Hogy itt акагок-е maradni? Természetesen. Nézze csak ezt az óriásmadarat. Élvezem a munkát. A beszéd fonala meg-megszakad, hisz a tizenharmadik emelet magasságába emeli egyszer a maltert, máskor az acélrudat. S ennél a munkánál beszélni nem lehet. — Hogy nehéz-e a munkám ? Nem. Jó tanítóink voltak a tanfolyamon és még most is, minden csütörtökön eljárunk az ismétlővizsgálü'a. Mindig akad valami újdonság, tanulnunk kell, szüntelenül... Újabb teher lendül a magasba, ki tudja, hányadszor kora reggel óta, s még hányszor estig. Mert néha elhúzódik a nyolc óra. A határidők rövidek, az ember kevés. Igaz, hogy a bérlista összege is visszatükrözi ezt a tényt, néha ezerhatszázat is kimutat. A huszonegyéves Elenka a keletszlovákiai Vasmű darusa kapja. Talán újabb lányok és asszonyok is fellelik ezt az építkezést, ahol alkalmuk nyílik olyan szakképesítést nyerni és olyan munkát végezni, amely számukra legjobban megfelel. S akkor aztán nem is tűnik olyan hosszúnak ez az út. Irta és fényképezte: J. GERDA
