Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-26 / 13. szám
* ül «о as 03 о 0< **■> Határozottan jó dolog a Nyaralás! — állapította ЩНбЯ meg Palkó. A tornác árnyékában bOsöltek. Kint erősen sütött a nap. — Mi van a nyaraláson kívül?— kérdezte Pihe Pali, a bábu, Palkó barátja és tanítványa. Nagyanya mesterkedte össze őt pihéből meg mindenféle másból, de Cila Cica fészkében életre kelt és hála Palkó igyekezetének, már egészen szépen megtanult beszélni is. — Én nem ismerek mást csak a Nyaralást — tette még hozzá. — Mert még fiatal vagy — felelte Palkó. — A Nyaraláson kívül van Iskola is, meg Munka is. — És mi az az Iskola? — Iskola az, amiről nem beszél az ember, ha Nyaralás van. — Értem — örvendezett Pihe Pali. — Amikor pedig Iskola van, akkor meg ugye, a Nyaralásról nem szabad beszélni! PIHE PALI MEG A MUNKA — Dehogyis nem. Amíg Iskola van, addig az ember másról sem beszél, mint arról, hogy mikor lesz megint Nyaralás. — Nagyon bonyolult ez..,. — sóhajtott Pihe Pali. — Sose fogom megtanulni. És mi az a Munka? — Az még bonyolultabb. A Munka az, amikor Apuka kora reggel elmegy hazulról, este hazajön, és azt mondja Anyukának: Jaj, fiacskám, készen van már a vacsora? Mert nagyon fáradt és éhes vagyok! —■ Akkor én mégis- tudom, mi a Munka! — vidult fel Pihe Pali.— Én is mindig éhes vagyok! A Munka az, hogy az ember éhes... — Hát nem éppen... — felelte Palkó, de Doki Doki közbevakkantott: — Szerintem a Munka az, hogy naponta egyszer meg kell kergetni Kikeriket, mert olyan fennhéjázóan jár körben az udvaron és olyan utálatos, hogy mindig hajnalban kukorékol, pedig tudhatná, hogy én akkor alszom a legjobban - mondta Doki Doki. — Ez se Munka! — jelentette ki Palkó — Ez csak Játék! — A gyereknevelés, az a Munka — vélte Cila Cica. — Nem is tudjátok, mennyi baj van a gyerekekkel! Míg megtanulnak egeret fogni. — Tudjátok is ti, hogy mi a Munka! — szólalt meg Szuszimiszi Nyuszi, aki eddig hallgatagon figyelte a társalgást. — Próbálnátok csak egyszer érett káposzta fej közül kiválasztani a legízesebbet, aminek már gyengén sárgul a levele, de még nem fás a torzsája! Az a Munka! Ahhoz kell Szimat, meg Szakértelem! Pihe Pali elgondolkozva vakargatta a fületövét. — Ezek szerint a Munka mindenkinek mást jelentene? Vagy pedig, őzt hiszem, nem is tudjátok igazán, mi az a Munka! Akkor pedig inkább gyerünk játszani és vágjunk Nagyanyának gyűjtés fát a tűzhelyéhez! — Ilyen melegben nem lehet játszani... — mondta Doki Doki, kilógatta hosszú, rojtos, piros nyelvét és oldalára hengeredett. Én inkább alszom. — Nekem pedig fontos értekezletem van a veteményeskertben— állt fel Szuszimuszi Nyuszi. Attól tartok, máris elkéstem. — Hol kujtorognak ezek a gyerekek? — nyújtózott Cila Cica. — Mennyi baj is van velük... Megyek, utánuk nézek... — Hát ezekbe mi ütött? csodálkozott Pihe Pali. — Hiszen máskor első szóra jönnek játszani! — Mert igazában nem játszani hívtad őket, kiskomám... — szól közbe Nagyapó, aki a küszöbön ült, hálót foltozott és végighallgatta az egész társalgást. — Amit te játékként ajánlottál nekik, az nem más, mint a Munka... — De hát ők miért nem szeretnek dolgozni? — kérdezte most már Palkó is csodálkozva. — Azért, mert ők nem emberek és nem is értik meg, hogy mi az a Munka, ők csak élnek, ha éhesek esznek, ha nem teszik elébük az ételt, megkeresik, felkutatják, különben alszanak, lustálkodnak, játszanak. De az ember, az más. Annak esze van, tudja, hogy ha élni akar, akkor dolgoznia kell, munkával kell megkeresnie a magának valót. Minél jobban dolgozik, annál többet, szebbet érdemel. Gyújtást vágni Nagyanyának nemcsak játék ám, hanem Munka is, mert haszna van, értelme van. Azzal a gyújtással be lehet gyújtani a tűzhelybe, s a tűzön meg lehet főzni a vacsorát... Ha a piros labdát kergeted, az Játék csupán... A gyerekek játszanak, meg tanulnak. Hogy mire felnőnek, jól tudjanak majd dolgozni. Bogáti Péter Fan egy derék jó öreg nénikém. Néha szeretetrohamok fogják el, s ilyenkor minшшш■■■-■■Jbg rokonai jutnak eszébe. Tizenöt évig mit sem hallok róla, s tizenöt esztendő múltán a postás váratlanul egy csomaggal állít be, amelyet nénikém küldött hirtelen szeretetrohamában. Utoljára tizennégy esztendeje kaptam tőle egy irdatlan nagy kürtöskalácsot, s most izenhat évvel e nagy esemény után, terjedelmes tkosarat kézbesített címemre a posta; a kosárban egy halom tojást és a következő magható rokoni levelet fedeztem fel: ,,Drága öcsém! Mérhetetlenül árülök, hogy egy kosár saját termésű tojást küldhetek neked. Nagyon szeretlek, drága fiacskám, s arra gondolok, hogy már nem sokáig maradok e világon, s ez az utolsó megnyilvánulása irántad érzett forró szeretetemnek. Főzd lágyra a tojásokat, és gondolj jó öreg Anna nénédre. Bárcsak e tojások felidéznék benned a hegyvidéki kis majorság emlékét, ahol vidáman kotkodácsolnak a Pfymouth-tyúkok s rád emlékeznek, téged hőn szerető Anna nénéddel együtt.“ Kegyeletből elszántam magam, hogy mind a hatvan tojást lágyra főzöm. Éjszaka róluk álmodtam. Soha életemben nem foglalkoztatott afféle probléma, hogyan kell lágy tojást főzni, hosszabb megfontolás után azonban az a nézet érlelődött meg bennem, hogy a tojást főzni kell, attól fő meg! A nehéz helyzetből ez az egyetlen lehetséges kiút, az egyetlen járható út, amelyen haladva a tojás meglágyítható. Be kell vallanom, hogy szívből szeretem a lágy tojást. Minthogy azonban hatvan lágy tojást egy ültömben aligha kebelezek be,az az ötletem támadt, hogy a tojásokat tartósítani fogom. Agyam mint a gőzfűrész működött. Hogyan hajtsam végre szándékomat? Váratlanul bonyolult helyzetbe csöppentem. Jól tudom, napilapjaink és egyéb folyóirataink a kelleténél gyakrabban űznek gúnyt olyan ifjú feleségekből, akik még lágy tojást sem tudnak főzni, de még senki sem írt arról, mihez kezdjen az agglegény, ha lágy tojást kellfőznie. Mint e kérdés első úttörője, emberi és felebaráti kötelességemnek tartom, hogy az igazsághoz híven megörökítsem e művelet minden mozzantát. Az alábbiakat tekintsék gyakorlati útbaigazításnak, megtanulhatják belőle, hogyan kell tulajdonképpen lágy tojást főzni. Mindenekelőtt vásároltam néhány szakkönyvet a baromfitenyésztésről, mivelhogy úgy képzeltem, találok bennük némi gyakorlati útbaigazítást a tojásfőzésről. Sajnos, a baromfitenyésztés enciklopédiáiban egy árva szó sem esett arról, hogyan oldjuk meg e szerfölött fontos problémát. Sok mindent összefirkáltak bennük a tojásról, többek között azt, hogy a csirke belőle bújik ki és hasonló ostobaságokat. Említés történt arról is, hogy a tojást száraz helyen kell tárolni, s részletesen elmondták, hogyan kell a tojást kikölteni. Minthogy azonban nénikém a tojást nem azért küldte, hogy tároljam vagy kiköltsem, hanem hogy lágyra főzzem, a bölcs könyveket szontyolodottan félretettem. Nem akaródzott tanácsért ismerőseimhez fordulni, hogy náluk nyomozzam ki a tojásfőzés mikéntjét, ezért feltettem magamban, hogy megint elmegyek a könyvtárba és a nagy lexikonhoz folyamodok tanácsért. A „T“ betű alatt megtaláltam a „tojás" címszót. Ott értesültem, hogy a tojás állati termék és minden madár tojást tojik. Mélyen elgondolkoztatott e meglepő felfedezés. Igaz, nem volt újdonság számomra, de most; hogy életemben először láttam leírva, fehér papirosán fekete betűkkel, másodszor is elhittem. íme tehát nem hiedelem, sem csupán haladó népi hagyomány, hanem a tudomány által is igazolt, annak rendje és módja szerint becikkelyezett valóság. Tovább folytattam kutatásaimat, remélve, hogy hasonlóképpen sikerül tisztáznom a tojásfőzés mikéntjét is. Kérem, el sem hinnék, mennyire felületesek tudományos könyveink. Egy árva szó említés sem esik e sarkalatos kérdésről. A nagy lexikonban írva vagyon ugyan, hogy a tojás különböző módon elkészítve emberi táplálékul szolgál, de hogy e táplálékot hogyan kell elkészíteni, a nagy lexikon háromórás böngészése után is rejtve maradt előttem. Rábukkantam ugyan egyes mondatokra, amelyek távolról érintették a kérdést, például: Angliában a tojás leginkább nyersen, illetve keményre vagy lágyra főzve szolgál emberi táplálékul. Valamire való angol háztartásban nem hiányozhatik a reggeli lágy tojás. A lágy tojást más étkezések alkalmával is rendszeresen fogyasztják. De hogyan készítik el, hogy a tojás lágy állapotban az asztalra kerüljön, arról nem tudtam meg semmit. Nem maradt más hátra, mint kísérleti módszerrel tanulmányozni és kidolgozni a tojásfőzés elméletét, s tanulmányaim alapján jutni kellő eredményre, esetleg néhány tojás feláldozása árán. Vettem egy spirituszfőzőt, öt liter égető szeszt és egy Papin-fazekat, melynek használatához ifjú korom fizikaórái óta értek. Aztán munkához láttam. Vizet töltöttem a Papin-fazékba, a vízbe tojást raktam, és meggyújtottam a spirituszfőzőt. Negyed óra múlva a Papin-fazékból kivettem a tojásokat. Megkocogtattam az első héjat: még kemény volt. A második is kemény volt. Valamennyi tojás héja kemény volt. Letisztogattam a tojások héját, pucér belsejüket viszszadobtam a fazékba és egy óráig főztem. A tojások még mindig kemények voltak. Megint visszatettem őket a tűzre, illetve a spiriluszfözőre, és reggelig főztem. A tojás konok és kemény maradt. Reggel arra ébredtem, hogy a tojáskosárban fekszem, elkeseredve és kétségbeesetten, mert egyetlen tojást sem sikerült lágyra főznöm. A tojások fehéren és keményen röhögtek rám. Fordította Tóth Tibor 15
