Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-26 / 13. szám
MAXIM GORKIJ cA c^mnak jáíékőkiái A gyermekjátékoknál elsősorban arra kell törekedni, hogy a játék érdekes legyen. Nagyon fontos, hogy a játék egy időre felkeltse a gyermek csodálkozását — mert a csodálkozás a megértés kezdete és a megismeréshez vezet. Sajnos, a legtöbb játékot csak azért készítik, hogy a gyermek ne unatkozzék és ne zavarja az anyját. Megfigyeltem egy hároméves kislányt. Az apja orvos, az anyja ügyvéd. Fejük búbjáig elfoglalt emberek. A kislány megszokta, hogy minden idejét játékai között töltse — már nem is érdekli más, még a vele egykorú vagy idősebb gyermekekkel való érintkezés sem. Ezek csak zavarnák megszokott életét. Ha más gyerekek az ő játékaihoz próbálnak nyúlni, a kislány hangosan iltakozik: „Ez az enyém!” A játékok kifejlesztik a gyermekben a magánGYERMEKEKRŐL tulajdon ösztönét. Már pedig tudjuk, hogy a magántulajdon az alapja az állati — róka vagy farkas jellegével bíró — individualizmusnak. Lassan és fokozatosan kell áttérnünk a gyermeknevelés szocialista módszerére, a közösségi érzés kifejlesztésére. A mi feladatunk olyan játékokat készíteni, amelyekkel csak csoportosan lehet játszani. Ezek nem az elkülönülés, hanem a közösség érzését ébresztik fel a gyermekekben. Tehát elsősorban társasjátékokra van szükség. Megértik ezt? Kisdedóvodákban azért verekszenek a gyermekek, mert egyedül akarnak foglalkozni valamelyik játékkal. Ha egyforma játékot kapnának, ez nem küszöbölné ki a hibát, csak unalmassá tenné a játékot. Tehát erről van szó és nekünk még sokat, nagyon sokat kell gondolkodnunk ilyen eredeti játékok kitalálásában, melyek a gyermekekben szociális érzéseket és gondolatokat ébresztenek, megértetik velük az együttműködés szükségességét és hasznosságát. Új játéknak kezdetben állatokat ajánlanék: fából faragott lovakat, teheneket, birkákat, disznókat, borjakat. Minden figurát külön részekből kellene készíteni és hagyni, hogy a gyermek megtanulja a részek összeállítását. Ugyanígy kellene készíteni madarakat is, apró rágcsálókat és nagy ragadozókat. Vagy vegyünk térképet. Fessük minél színesebbre a kerületeket, körzeteket, a legnagyobb ipari építkezések helyeit. Azután vágjuk a térképet kis darabokra. A festést a következőképp gondolom: ha a kerület kékre van festve, akkor a körzeteit is kék árnyalattal kell festeni. Ha a kerület zöld, a körzetek is zöld árnyalatúak legyenek. És így tovább. A gyermekek összeillesztik az egyes darabokat és így nemcsak országunk földrajzával ismerkednek meg, hanem megtanulják megkülönbözteni az egyes színárnyalatokat. Ez nagy mértékben elősegíti szemük élességének fejlődését is, ami nagyon hasznos, hiszen a sok olvasás eléggé kifárasztja a gyermekek szemét. Úgyanígy kell eljárni Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália, a Csendes-óceáni szigetek stb. térképével. így kell megismertetni a gyermekeket országunk erdeivel és folyóival is. Vegyünk olyan földgömböt, amely szétszedhető és a föld belsejének tartalmát, a különböző talajokat és hegyláncokat ismerteti. Vagy a legjobban ismert gépeket: mozdonyt, nyomdagépet, szövőgépet. Apró darabokra szedhető motoros, vagy gőzhajót. Mintaházat, teljes felszereléssel. így kell megkezdeni, azután fokozott mértékben fejleszteni a játékok reformját. Éljünk a következő jelszóval: A játék — a gyermek útja annak a világnak a megismeréséhez, amelyben most élnek és amelyet tovább alakítani hivatottak. Ezenkívül fordítsuk a legnagyobb gondot arra, hogy új tömegjátékokkal foglalkoztassuk a gyermekeket a szabadban. Ezek a tömegjátékok elősegítik a' gyermekek fejlődését és megerősödését. r>- DRÁGA „KÖLCSÖNZÉS" Nagyszerű élvezet. Az ember szinte szédül, mámorossá teszi a robogás, a sebesség. A szél élesen csapódik az arcba, játékosan cibálja a rövidre nyírt hajfürtöket. Egymás szavát nem érteni, de nem is kell ide szó, minek a beszéd... Kacagni kell tele szájjal, mert remek ez a rohanás. (Melyik 17—18 éves fiatal ne élvezné a motorkerékpárt! Azt hiszem ebben nincs különbség közöttük. A különbség abban van, hogy ki milyen úton igyekszik ehhez az élvezethez hozzájutni.) — Te Ede — üvöltötte túl a motor hangját a hátul ülő Jóska, akit a bandában egyszerűen csak Jojónak neveztek. — Te, hallod ? Nem a hekusok ellenőriznek ott a kanyar előtt ? — Hű, az anyád! — hogy ezek mindenütt ott vannak. — S a további káromkodást felében elharapva, hirtelen lefékezett, leállította a motorkerékpárt és beszédes mozdulattal intve Jojónak, az ártatlanság kifejezésével az arcán, az egyik mellékutca felé indult. Barátja utána. A sarkon körülnéztek, majd befordulva futásnak eredtek. Á motorkerékpár ott maradt az úttest szélén, árván, elhagyottan. A híradó mozi előtt találkozott este a banda. Rendszeresen összejöttek itt heten-nyolcan, a legöregebb tizennyolc, a legfiatalabb , tizenhat éves. Már valamennyien dolgoznak, többségük ugyanazon a munkahelyen. Ez jó, mert igy már napközben megbeszélhetik az aznapi programot. És Berci, a vezér „szenzi“ szórakozásokat talál ki. A haverok tűzbe mennének érte, ha kellene. De nem kell, elég ha körülveszik, csodálják és felesleges huzavonák nélkül teljesítik utasításait, megvalósítják ötleteit. A tavaszi időjárás Berciben ébresztette fel először a száguldás vágyát. Egyik délután, amikor a fiúk feltették a kérdést, hogy ma mit csinálunk? — ő javasolta csillogó szemmel: — Hát kamoskáim, szép idő van, jó lenne egy kicsit motorozni. — Okos vagy te is, — válaszolták a fiúk, hisz nincs motorunk. — Nincs?... Szerzünk! — hangzott az eltökélt felelet. A gondolatot tett követte. Az utcán az első szemükbe ötlő, gazdátlanul parkoló motorkerékpárt „kölcsönvették“. A lakatot letörték, szép csendesen eltolták vagy kétszáz méternyire, és aztán gyerünk, neki a világnak. Nem messzire, csak amíg a jókedv és a benzin futja. Mikor megunták, leszálltak, s mint akik dolgukat jól végezték, a motort nekitámasztották a járda szélének és továbbálltak. Két héten belül ez volt a hatodik „kölcsönzés“, de ezt is szerencsésen megúszták. A napok teltek, a szórakozás annyira megtetszett a fiúknak, hogy már a kapuk alól is eltolták a kezük ügyébe kerülő motorokat, néha egy napon kettőt is. A rendőrség nem győzte az elhagyott motorkerékpárokat jogos tulajdonosuknak visszaszármaztatni. De hát minden pünkösdi királyság rövidéletű. Egy szép napon a hulladékgyűjtő válla-16 lat szolgálati motorkerékpárját vették használatba és váltakozva száguldoztak rajta a Slavínon és környékén. Utolsónak Jojóra került a sor. ő nagyobb útra akart menni, így a Kolibára vette az irányt. Ott azonban az egyik kanyarban elvesztette uralmát a gép felett és felborult. Szerencsére, nagyobb baja nem történt. Három társával együtt épen, egészségesen állt a bíróság előtt. A vizsgálat megállapította, hogy a banda tagjai, de különösen a négy fiatalkorú vádlott, rendezetlen körülmények között élő családból került ki, ami már iskolás korukban éreztette hatását. Berci, Ede és Jojó csak öt osztályt végzett és két-két évet töltött javítóintézetben. Berci onnan is több ízben megszökött. A bíróság a fiatalokat vonta természetesen felelősségre, bár felelősség terheli a szülőket is, akik nem fordítottak kellő gondot a fiatalok irányítására, nevelésére. A bíróság idegen tulajdon jogtalan használatáért — mivel e cselekedet veszélyes a társadalomra — Edét és Bercit, miután ők voltak a kezdeményezők, öt-öt hónapi, Jojót és Ferit'egy-egy hónapi szabadságvesztésre ítélte. Tekintettel azonban arra, hogy a fiúk őszintén megbánták könnyelműségüket, elsőízben álltak bíróság előtt és munkahelyükön jól dolgoznak, a bíróság a kiszabott büntetés letöltését egy évi próbaidőre felfüggesztette. SKALINA KATALIN
