Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-07 / 5. szám

i Ж Я и • I [/fr I/муеп legyen az ember? A legkiválóbb elmék évszázadokon át szőtték álmukat a sokoldalú, harmoni­kusan fejlett emberről, a humanistáról, aki egyesíti magában az alkotó munkás és a közéleti férfiú, a tudós és a költő, a nevelő és az atléta vonásait. Mégis évezredeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy hozzáláthattak ilyen ember felnevelé­séhez, hozzáláthattak az álmok megvaló­sításához. Ennek a korszaknak az alapjait a Szovjetunióban rakták le. Több mint négy évtizede folyik az új ember nevelésének roha­mos, mindent átfogó folyamata. Ennek az új embernek a legfőbb vonásait rendkívüli tudományos pontossággal határozza meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadott pártprogram. A szocializmus és a kommunizmus ugyan­annak a társadalomnak két szakasza. A kom­munizmus a szocializmus talajából nő ki, és gyökerei is összefonódnak vele. Az új embet is fokozatosan alakul ki; a jelen szorosan összefonódik benne a jövővel, mint ahogy az ifjún is kiütköznek már a felnőtt férfi vonásai, Alkotó munka. Ügy tartják, hogy az ember kétszer születik. Először, amikor a világra jön és másodszor, amikor bekapcsolódik a hasznos munkába. A munka az ember fejlődésének alapja. Amikor az ember dolgozik, felélednek a ben­ne szunnyadó képességek és adottságok, testileg és szellemileg fejlődik, alakul tudata. Az emberek a munkájukkal, tehetségükkel hajtanak hasznot a társadalomnak, minél eredményesebben dolgoznak, annál több javat juttatnak. A munka szükségszerűség. 16 amely nélkül egyetlen nemzedék sem létez­hetik. A szocializmus és a kommunizmus körül­ményei között azonban a munka már nemcsak szükségszerűség, hanem elsődleges életszük­ségletté, élvezetté is válik. Ehhez számos tényező járul. Gyökeresen megváltozik a mun­ka jellege és tartalma, eltűnik a nehéz fizikai és az egyhangú szellemi munka. A gépek tömeges alkalmazásának eredményeképpen az iparban, a közlekedésben és a mezőgazda­ságban eltűnik a szakképzettséghez nem kötött munka, s az emberre csak az hárul, amit a gép nem végezhet el: az alkotó te­vékenység. S e tevékenység szerepe évről évre növekszik. A munkaidő csökken. Ma hat-hét, a jövőben pedig csak négy-öt órás lesz a munkanap. Az embernek mindinkább lehetősége nyílik arra, hogy technikai, tudo­mányos vagy művészeti alkotó munkával foglalkozzék. A kommunizmus feladata, hogy napvilágra juttassa és fejlessze a társadalom valamennyi tagjának képességeit, hogy minden ember számára alkotóvá, vonzóvá, örömtelivé tegye a munkát. A szovjet emberek milliói számára a munka már ma is elsődleges életszükséglet. Valentyina Gaganova, Nyikoláj Mamaj, Mari­ja Rozsnyeva, Alekszandr Gitalov és sokan­­sokan mások rakták le annak a magatartásnak az alapját, mely új módon tekint a munkára. De ezek az első milliók csupán a kezdetet jelentik, az átmenetet abba a korba, amikor a hasznos tevékenység örömmé válik a kom­munista társadalom tagja számára. Szellemi gazdagság. Az emberiség történelme néhány ezer esztendős. Ez alatt az idő alatt az egymást követő nemzedékek széleskörű ismereteket halmoztak fel a természetről, a társadalomról, az emberi gondolkodásról. A világnézet, az oktatás, a művészet, az irodalom az ember szellemi gazdagságának szerves részét al­kotja. Az emberek azonban nem mindig tudták tökéletesen birtokolni ezt a gazdagságot. Nem volt rá idejük, nem volt lehetőségük arra, hogy megismerkedjenek vele. Abban a tár­sadalomban, ahol a hatalom a dolgozók ke­zében van, a néptömegek a történelem során első ízben kezdik igazán élvezni ezt -a gaz­dagságot, mert közel kerülnek a tudáshoz, a kultúrához. A jövő embere kiválóan képzett ember lesz. Az elmúlt négy és fél évtized alatt a szovjet társadalom a legképzettebb társadalommá vált. A kommunizmusban a társadalom még képzettebb lesz. A most következő évtizedben — a program előírása szerint — valamennyi iskoláskorú gyermek számára kötelezővé te­szik a tizenegyosztályos középiskola elvégzé­sét — amelyben politechnikai oktatás is folyik. Jelentősen megnövekszik annak a le­hetősége, hogy mindenki, aki tanulni kíván, közép- vagy felsőfokú szakképzettséget szerezzen — állapítja meg az SZKP program­ja. „Mindenki, aki tanulni kíván“! Mily nagyszerű ez! Abban az államban, ahol az oktatás ingyenes, a tanulás csak az emberek akaratától függ. S ez az akarat nagyon is megvan, mert mindenki tudja, hogy alapos képzettség nélkül nem fejlesztheti és használ­hatja ki tökéletesen a képességeit. A jelen s különösképpen a jövő emberét csak olyannak képzelhetjük el, aki ismeri a szépség csodálatos világát. Elkövetkezik az az idő, amikor az irodalom, a zene vagy a fes­tészet alapjait nem ismerő ember épp oly ismeretlen lesz, mifű az, aki ma nem ismeri az egyszeregyet. A tudást, az ismereteket nem őrizzük hét lakat alatt, hanem megosztjuk másokkal, hogy ezzel is növeljük az egész társadalom szellemi gazdagságát. (Folytatjuk) db mm ольу/щ. Egy nő életit, — a nemi életet véve tekin­tetbe — három időszakra oszthatjuk: a ne­mi érés, a nemi érettség és a szaporodási nyugalom idejére. A kit utolsó időszak nem követi szorosan egymást, hosszabb-röyidebb ideig tartó átmenet kapcsolja őket egybe. Mivel ez az időszak hozza meg a változást, az átmene­tet az utolsó harmadba, ezért a változás korának, szakszerűen klimaktérium­­nak nevezzük. A változás korának jellegzetessége, hogy a petefészek működése fokozatosan meg­szűnik. Ez a nők egy részénél kisebb-na­­gyobb testi, vagy lelki vonatkozású nehéz­ségekben nyilvánul meg. A változás korában a petefészek fokoza­tosan megszűnő hormontermelése nagyban befolyásolja a havi vérzés rendszerességét, erősségét, tartamát. A menstruációs rend­szertelenségeken kívül az ideg- és vér­­edényrendszer is érzékennyé válik. Ezért gyakori az egész testet ellepő hevülés, hideg - hullámok, fokozott izzadás, a vérnyomás egyenetlensége (rendszerint magasabb), ingerlékenység, indulatosság. Mindehhez hizds, esetőeg hirtelen fogyás járulhat. Tudnunk kell azonban, hogy a klimak­­térium élettani jelenség, nem betegség. A nők legtöbbje minden nehézség nélkül jut át a változás korán. Kis részének jelenték­telen rendszertelenséggel kell megküz­denie csupán, mig a nők kis százalékának komolyabb nehézségei is vannak. Általában elmondhatjuk, hogy a változás kora a nő egész korábbi életének hű tükre. Az az asszony, aki normálisan menstruált, gyer­mekeket hozott a világra, nemi életében, munkájában kiegyensúlyozott volt, nyugodt családi körben élt, úgyszólván alig szenved a változás korában. A mi éghajlati viszonyaink között asszo­nyaink a 45—50-ik életévükben élik át a változás korát. Tartama lehet néhány hónap, vagy év. Ennek elmúlása még nem jelenti azt, hogy a nő már öreg. A változás kora és az öregség között semmiféle összefüggés nincs. Helytelen, ha a 40 éven felüli nők a szer­vezet különböző rendellenességeit, főleg a havi menstruációval kapcsolatban, a vál­tozás korának számlájára könyvelik el, s nem fordulnak orvoshoz. Hogy tehát az elkerülhetetlen változás korát a lehető legészrevétlenebbül viseljük el, igyekezzünk betartani a következőket: 1. őrizzük meg önbizalmunkat s óva­kodjunk attól, hogy úrrá legyen rajtunk a kisebbségi érzés; 2. Ne együnk feleslegesen, hajlamosak vagyunk ekkor a hízásra; 3. Családunkkal, munkánkkal ugyanúgy foglalkozzunk, mint rendes körülmények között. (Ugyanakkor családtagjaink, mun­katársaink is legyenek elnézőbbek, tapin­tatosak velünk szemben!) 4. Sétáljunk sokat a szabad levegőn; 5. Ne feledkezzünk meg a testgyakor­latról; 6. Naponta zuhanyozzunk, vagy mossuk le testünket; 7. Fordítsunk gondot külsőnkre, öltözkö­désünkre, megjelenésünkre; 8. Ne akarjuk meggyőzni magunkat arról, hogy betegek vagyunk; 9. Ne értékeljük le a kiegyensúlyozott nemi életet; 10. bármilyen rendellenesség, nehézség, vagy zavar esetén keressük fel a nőorvost, esetleg ideggyógyászt vagy más szakorvost. Dr. MICHAL VALENT

Next

/
Thumbnails
Contents