Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
A Júr nad Hronom-i asszonyok Lesfán Ján szabó* mester vezetésével nemrég végezték el a varrótanfolyamot, amelyet divatbemutatóval fejeztek be. FELEJTHETETLEN EST Nagy megtiszteltetésben volt részük Nova Dubnica legidősebb polgárainak - írja levelében Kotvis elvtársnő. Január 25-én a HNB és a nőbizottság emlékezetes estet rendezett a 60 éven felüli állampolgárok számára. A színvonalas kultúrműsort, amellyel a pionírok kedveskedtek, kiadós uzsonna követte, melyet á nőbizottság készített elő. Ezen a szép és megható találkozáson sok nénikének könny szökött a szemébe. Mária Jakubíková például a fiatalokhoz címzett levelet hozott magával, amelyben leíratta élete tragédiáját. Szikora Gabriella egyszerű szavakkal arról beszélt, hogy az első rendes cipőjét az esküvője napján kapta. Várakozáson felül sikerült a találkozó, ami pedig az ünnepeiteket illeti, felejthetetlenné vált számukra e nap. FALUJARÓ FIATALOK Az utóbbi időben nagyon szép eredményeket ért el a jánoki Csemadok - írja Vámos László. Mór több járási dal- és táncünnepélyen léptek fel. A legutóbb nagy sikerrel vitték színre Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című négyfelvonásos színművét. {авакс I A fiatalok közül Domin Éva, Mohnyónszky László és Kojvek Éva tűnt ki a legjobban. A jól sikerült bemutató után ellátogattak Almásra, Tornára és Buzitára is, ahol szintén nagy sikerrel szerepeltek. Igazságtalanság lenne nem megemlíteni a lelkes rendezők munkáját, Kerekes Andrásné, Bacsó Gizella és Bartók Ilona személyében, valamint a Csemadok helyi zenekarát, amely a színielőadás utón a táncmulatságon szórakoztatta a jelenlevőket. KÉT KULTURÁLIS HÍR A solnickai színjátszók Egri Viktor Házasság című színművét adták elő. Szorgalmas kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy betanulják a színdarabot. Munka után minden este összejöttek és Kapitány Katalin óvónő irányításával próbálták a darabot. Az előadás napján a csinos kis kultúrotthon teljesen megtelt szövetkezeti tagokkal, diákokkal. Az előadott színmű és a szereplők játéka megnyerte a nézők tetszését. Jól szerepelt Battyáni Margit, Kóbora Zsuzsa, Sole Gizella és Bűti Margit. (Tomi Anna, Solnicka) A Trnovec nad Váhom-i CSEMADOK legutóbb Katojev Bolondos vasárnap-ját mutatta be. A helyi színjátszócsoport vezetője ezúttal is bebizonyította ügyességét, jó rendezési készségét. A szereplők pedig, Tátrámé, Kisné, Vágó Ibolya, Almási Katalin, Lovász Mária igazán példaképül szolgálhat minden falu asszonyának és lányának, hogyan kell hozzájárulni a falu kulturális életének színesebbé, szebbé tételéhez. (Borgula Péter, Trnovec nad Váhom) SZALAGAVATÓ A trencíni Egészségügyi Iskolában összecsendültek a poharak. — Sok sikert az érettségihez! Szalagavató ünnepség. Négy, tanulásban, örömben, izgalomban eltelt évre ürítették poharukat a lányok, akik az érettségi vizsga letétele után egészségügyünk dolgozói sorába állnak. A diákélet sok kedves bohósága, a felelések előtti izgalom, a jó osztályzatok feletti öröm — mintha már mögöttük lenne. A négy év alatt tanultakból levizsgáznak — és mennek az életbe! Fiatalok, tele munkakedvvel, lendülettel, álmokkal. Sok sikert az érettségihez, jó munkát az „életben", lányok! Kép és szöveg: F. Spácil Szükség van-e ilyen ,,apára”? „...a bíróság elutasítja a perújítás iránt benyújtott kérelmet és érvényben hagyja a járásbíróság 1951 október 4-én hozott ítéletét...“ K. Péter kihúzza zsebkendőjét, hogy letörülje arcáról az izzadságot — mint annyiszor a múltban, mikor kellemetlen kérdésekre kellett válaszolnia, vagy pedig amikor a tárgyalásokon elhangzott tanúkihallgatásokat kellett végighallgatnia, melyek bizony csak a legritkább esetben nyerhették el tetszését. Bizony az utolsó 11 évben nemegyszer voltak kellemetlen percei, sőt, napok teltek el izgalmas feszültségben. Vajon most sikerül-e ? Különben Péter barátunk máskor igen magabiztos ám! Jóképű, pomádézott hajú, olyan igazi „nők kedvence“-típus, aki egy-két pohár bor után valószínűleg nem rejti véka alá „szerelmi“ sikereit. Persze itt-ott kellemetlensége is származik belőlük, mint például 1951-ben. Ugyanis akkor — kéthavi ismeretség után — K. Franciska elárulta neki, hogy anyának érzi magát. Mit csinált a „boldog“ apajelölt“? Kihúzott pénztárcájából 500 koronát — persze még régi pénzben — és gavalléros mozdulattal átnyújtotta barátnőjének, segítsen magán, ahogy tud. Franciska a pénzt visszaadta és kislány? világrajötte után a bírósághoz fordult segítségért. Az alperest bizony még a legjobb akarattal sem lehet kitartónak nevezni nőismerőseivel való kapcsolataiban, de annál makacsabbnak 18 mutatkozik mentőtanúk felsorakoztatásában, iratok beadásában, melyek között van egy olyan orvosi bizonyítvány is, melynek segítségével azt szeretné erőnek-erejével bebizonyítani, mintha bizony ő abban az időben nem is lett volna képes Franciskával intim kapcsolatot fenntartani, mert gyógykezelés alatt állott... A kislány, aki most már a 1 l-ik évében jár, még sohasem látta apját. A korai gondoktól idő előtt megtört édesanyja igyekszik ugyan pótolni ezt a hiányt, azonban... „Én már, hogy őszinte legyek, nem is a pénzért pereskedem,“ — zokogja a szerencsétlen. „De hogy magyarázzam meg kislányomnak, hogy nincs apja ?!“ K. Péter továbbra is makacsul ragaszkodik 1951-ben tett vallomásához. „Nem ismerem ezt a nőt, soha életemhen nem láttam, azt sem tudom kicsoda, micsoda. Itt a bíróságon találkoztunk először...“ — fújja a magáét. Persze, hogy a felperes tanúit sem akarja ismerni, csak amikor az egyik bebizonyítja, hogy nem mond igazat, húzza elő ismét zsebkendőjét... De nem szégyenét akarja takargatni, csak nedves homlokát törülgeti. A járásbíróság ítéletét már idéztük, most még az indokolástól néhány szó: „...A bíróságnak, az alperes által benvúitott két peiújítási kérelméből, valamint egész sor fellebbezéséből az a véleménye alakult ki, hogy az azokban foglalt ellenvetések és bizonyítási indítványok csak egyetlen célt tartanak szem előtt, mégpei! g azt, hogy minél tovább elodázzák a gyermek szükségleteit fedező tartásdíj kifizetését, egészen addig, amíg az eléri a nagykorúságát...“ Még nyitva állt egy út Péter barátunk előtt — fellebbezhetett az ítélet ellen. Mondanunk sem kell talán, hogy élt is vele. A kerületi bíróságon is elvesztette azonban igazságtalan és embertelen ügyét. Franciska végre I I év után igennel válaszolhatott kislánya kérdésére: * au-c. ajna. Csakhogy szükség van-e ilyen „apákra“?! (EAS)
