Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
Kedves Olvasóki Fiatal vagyok még ahhoz, hogy a különféle problémákhoz hozzá tudjak szólni, azonban amikor az ifjúságról van szó, úgy érzem, kötelességem, hogy hozzászóljak, hiszen én is közéjük tartozom. Mezőgazdasági technikumba járok. Egy év múlva kikerülök valamilyen ismeretlen, eldugott kis faluba. Tudom, hogy nehéz lesz majd megszokni az új környezetet, a munkát, de nem félek a szövetkezettől, mert azt akarom, hogy о legeldugottabb faluban is virágzó legyen az élet, kiváló a gazdálkodás. Kevés az ilyen fiatal - gondolják, mert о hozzászólásokban olvastam ilyen véleménynyilvánítást. De nincs igazuk azoknak, akik ezt állítják! Sokan vagyunk! Itt vannak például a mi iskolánk tanulói, meg a többi mezőgazdasági iskolába járó fiatalok Hogy mégis vannak, okik lealacsonyítónak érzik a fizikai munkát? Vannak, tudom jól! De azt is tudom, hogy kik. Például olyanok, mint az én barátnőm szülei, akik mikor pályaválasztás előtt álltunk, lányukat eltanácsolták a mezőgazdasági iskolától. Sőt hallani sem akartak róla, hogy oda iratkozzon be. Nap mint nap tiszta, meleg irodáról beszéltek gyereküknek. Elidegenítették a fizikai munkától, a mezőgazdaságtól. S ma döbbenten hallom, éppen ezek az emberek, о barátnőm apja meg az anyja hangoztatják legjobban, hogy „kevés a fiatal a mezőgazdaságban". Higgyék el, kedves olvasók, nemcsak ők az egyetlen ilyen gondolkozásé szülők. Ha a szülő beleneveli gyermekébe, hogy csak о szellemi munkát értékelje, akkor nemcsak a gyerek hibás csupán, ha fél a fizikai munkától. Elsősorban a szülőktől függ, mire nevelik gyermeküket. Nincs inkább bennük a hiba? Méry Rozália, Tornaija KURT HÄNGEKORB: Hallottad már, anyukám? Most tudtam meg éppen. Nőnap van, mint eddig is Volt már minden évben. Mondta is az óvónéni. Hogy ma világszerte Minden anyut, minden nőt Forrón ünnepelnek. Nőnap Ma én magam felmosok, Elmegyek a boltba, S neked kötök a mezőn Virágot csokorba. Nem olyan nagy munka ez. Hamar készen lennék. Ma én olyan jó leszek, Mint — mint sohasem még. Tóth István fordítása. LÉT AY LAJOS. Édesanyám mit segítsek? Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek!? S épp ma van, lám neved napja, hát Így üld meg, mosogatva? NADÁNYI ZOLTÁN: Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, Ha mártás savanyú csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. „Anyu! anyu! anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. ,,Anyu! anyu! anyu!" most is kiabálom. ' Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. Histeitoékk a) Testednek egyik fontos része. b) Nem sok sor. c> Öreg, szlovákul (nőnem). d) Kerepel, csörömpöl. e) Nem nálam. f) Pontos aláírás. g) Mindenen keresztül ment, még a Is. h) Keverék, kotyvalék. i) A gyorsaság fordítottja, i) Sokszor a múltat idézi fel. k) Nő) név. Ha a két sort összeolvasod, megtudod, mit mondott Pétiké március 8-án a nemzetközi nőnapon. B. Három szerencsés megfejtőnek szép meséskönyvet ajándékozunk. Néked száz és egy a dolgod, mig ebédünk egybehordod: míg az asztal megtérítve, csak te fáradsz, te s megint te! Édesanyám mit segítsek? hogy ne fáradj, légy mind frissebb. Megtennék én mindent érted, minden gondtól megkíméllek. Hogy vidáman élj, sokáig, s ifjan lásd meg unokáid. 15
