Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
LlJ СО / ^59* :о амиш. Z :и> 141 ÍNJ 4|JL| z Kedves Mariko, A Dolgozó Nő-ben olvastam, hogy levelet kaptak Tőled, amelyben felháborodtan panaszkodsz: elvégezted a kétéves iskolát és most nem tesznek irodába, hanem a szövetkezetben kell dolgoznod. Szerintem nincs igazad. Nagyon rosszul gondolkodnak azok a fiatalok, akik a mezőgazdasági iskola elvégzése után mind hivotalban akarnak dolgozni. Az állattenyésztésben, a növénytermelésben éppen olyan nagy szükség van tanult fiatalokra, mint a hivatalban. Kérlek, engedd meg, hogy egy példát mondjak. A mi kis városunkban állami gazdaság van. Az állami gazdaságból több fiatal elvégezte a gazdasági iskolát, de egynek sem jutott eszébe, hogy hivatalban dolgozzon. Sőt még mézeskaláccsal se lehetett volna őket odacsalogatni. Szentül hiszik és állítják, hogy rájuk szükség van a termelő munkában. Én máskülönben diáklány vagyok. Érettségi után gazdasági mérnöknek akarok tanulni. Nekem az a vágyam, hogy ha mérnök leszek, éppen úgy részt vehessek minden munkában, mint akármelyik munkás. Kérlek Marika, lásd be, hogy rád nagyobb szüksége van falutok szövetkezetének, mint a „hivatalnak". Ismeretlenül üdvözöl: K. Ilona, Kral'. Chlmec BÍZOM BENNE, HOGY ELJUTUNK ODÁIG Tíz ev alatt sok szépet és érdekeset olvastam a Dolgozó Nőben, de annyira hozzám közel áiló problémával nem találkoztam, mint a Nézzünk a jövőbe cimű rovatban. Mi, mezőgazdaságban dolgozó fiatalok, valahogyan mindnyájan érezzük, látjuk, hogy a kapa és a villa nem az a szerszám, amivel a fejlett ipar termelését utolérhetnénk. Szövetkezetünkben már három éve működik a Ribin-féle fejőkombájn. Még van rajta újítani való, de a jövőben az eddigi tapasztalatok alapján már úgy fejleszthetjük a termelést, hogy a felmerülő hiányosságokat kiküszöbölhessük. Az elmúlt évben о növénytermesztésben vegyszeres gyomirtással kísérleteztünk. A kukoricatermelésben Simazin alkalmazásával jelentős eredményt értünk el. A cukorrépa hektárhozamát öntözés segítségével akartuk növelni. Elég későn kezdtük el, mégis 80 mázsával nagyobb terméseredményt értünk el. Ezeken az eredményeken felbátorodva ebben az évben о kukoricatermelés munkálatait teljesen gépesítjük, nagyobb mértékben alkalmazzuk a vegyszeres gyomirtást. Az öntözéses gaz dálkodást is kiszélesítjük. Úgy látom, a mi szövetkezetünk jó útor halad, és eljutunk oda, hogy a mezőgaz dóságban dolgozó édesanya húsz év múlva mint kezdetleges munkaeszközt mutatja meg gyermekének a kapát, hogy „ezzel valamikor gyomot irtottunk" Nedoma Sándorné, fejőnő, Sládkovicovo EGY KOSÁR SZÉN Marie Majerovó nemzeti írónő ebben az évben töltötte be 80-ik évét. A nagy cseh írónő regényeit és elbeszéléseit ma, az újkori csefi irodalom klasszikus müvei közé számítják. Ezt a nagy megtiszteltetést joggal érdemli meg, mert minden egyes műve harcos írás, á munkásosztály, a szocializmus, a haladás céljaiért küzd. Ilyen forradalmi, maradandó hatású világhírre szert tett regénye a Sziréna is, amelynek cselekménye a csehországi Kladno bányavidékén és ipartelepein játszódik le. Az alábbiakban ebből az érdekfeszitő műből kívánunk ízelítőt nyújtani kedves olvasóinknak. A töltés végét borító sötétségből valami rongyokba burkolt alak körvonalai bontakoznak ki. Kosarat csúsztat maga előtt. Megáll, szimatol... Most ereszkedik le a parton, látszik hogyan kapaszkodik meg a fagyos fűben. Most óvatosan a lefolyóhoz kúszik. Oda, ahonnan ő éppen most fordult vissza. A lefolyóra árnyék borul. Az alak ott húzta meg magát. Meg se moccant. — No jó. Eins, zwei, drei. Kehrt euch! A sarkak katonásan koppannak össze, felcsendülnek a fagyos földön, aztán eltávolodnak. Sztuhlík Marenka guggol és kapar, ameddig csak a karja elér. Van itt szén, van! Csak gyorsan, gyorsan. Most, mikor a csendőr messze jár, nem hallhatja meg a neszt. A kosár telik; már félig van. Hol a csendőr? Ahá, a töltés másik végén. Ha most gyorsan kicipelné a kosarat, még mielőtt a csendőr megfordul ? Talán megpróbálhatná? Marenka összeszedi minden erejét, vállára veszi a hevedert, fölkapaszkodik a partra. Fölkapaszkodik és megdermed a rémülettől. A csendőr közben megfordult. Most szemtől szemben, teljes egészében látja ezt az ólomkatonát a töltés másik végében. Olyan messze van, hogy még a lépteit sem hallani. Ha az országúira vezető ösvény nem lenne olyan meredek, most elszaladhatna, eltűnhetne, a csendőr meg se látná. De úgy sem bírna felkapaszkodni ezen a síkos csúszdán. Legjobb, ha behúzódik és vár, míg a csendőr ismét hátat fordít. Marenka remeg, mint a nyúl, de a szája átkokkal van tele. 14 — Csak gyere, — bátoritgatja saját magát, kikaparom a szemed! Nem adja a szenet, nem, nem! Körömmel is megvédené! De közben egész testében remeg és olyan gyöngeség fogja el, hogy szinte összeesik. Keze ökölbe szorul, körmei belemarnak a tenyerébe. De nem is érzi a fájdalmat. Előredűlve figyeli a közeledő alakot, szeme időnként elhomályosodik, s ilyenkor semmit sem lát. Aztán megint megpillantja a csendőr körvonalait, melyet a csillagok félhomályában ingó árnyéka, óriásivá növelt. Még nem vette észre, nem láthatta meg olyan messziről. Marenka úgy gubbaszt a kosarán, mint egy egérke. De nem adja meg magát, nem! Jaj, ha a csendőr megszólítja: — Ki jár erre ? Mit keres itt ? Marenka felelet után kutat agyában. — Mit keresek itt ? — feleli majd. — Maga azt kérdi, mit csinál itt két fagyoskodó kisgyerek anyja? Szavak után kapkod. Meg kell hatnia a csendőrt! De mit csinál majd a csendőr ? Lehet, hogy lelövi. Lehet, hogy nem is kérdez majd semmit. Meglátja a kosárban a szenet és szó nélkül lelövi. A tárnákban is lelövik a széntolvajokat, a Poldovkán is lövöldöznek azokra, akik acélt akarnak lopni. Aztán majd legurul a töltésről és úgy fog heverni a tó fenekén, mint Unger hengerlő, aki vízbe ölte magát a szép Borbála korcsmárosné miatt. Úgy összekuporodott, hogy feje a térdét érintette. Nem, nem szabad így beszélni vele, nem szabad megvárni, míg a csendőr szólítja meg. Amint a csendőr odaér, rögtön fel kell állani és így kell szólni: — őrmester úr, hagyja meg nekem ezi a szenet, könyörgöm! őrmester úr. két kis gyermekem van otthon! Úgy félek, hogy elpusztulnak a hidegtől, mint a Kulhánek vájár Toncsikáia. Az is két napig feküdt fűtetlen szobában, megfázott és meghalt. M renka felemelté a fejét. Lépteket hallott, szurony villant. Egy, kettő... Az őrszem lassú szabályos léptei. Nehéz, szögestalpú bakancsok ... Oly régóta guggolt, hogy a lábai remegtek le kellett térdelnie a földre. Talán csoda történik... önsanyargatással vezekli le a szenet. Minden erejéből gyötri, sanyargatja magát, a fájdalom kegyetlen, éles szögek módjára járja át a testét. Hideg van! Lába egészen megdermedt. Ha szökni akarna, föl se tudna ugrani. Elcsigázott szemét befutotta a fagy. A csendőr most odapillantott. Marenka nem látta a tekintetét, de pontosan érzi: most a kendőjét fürkészi, most az arcát, a kezét. A hegyes könyök nyomása felenged. Marenka hátán és homlokán forró verejték üt ki. Keze magától, öntudatlanul néma könyörgésre kulcsolódik össze. Sztuhlík Marenka érzi, hogy ez a szörnyű árnyék őt szemléli... Talán szó nélkül ráveti magát? Mi az ?... Hát nem változik a léptek üteme ? Egy, kettő... Változatlan, kimért lassúsággal! Miért nem rohan ide, miért nem káromkodik, miért... talán revolver van a kezében és nyomban lelövi? ! Marenka felkiált, de a kiáltást nem hallja senki. A száraz torokból nem jön hang. Hát lőjön végre! Talán jobb lesz, ha lő. Az összekulcsolt kéz erőtlenül hull szét, tenyerével ahóra. Azajtól megrémülve felemeli a fejét, arcát lassan a férfi felé fordítja, aki éppen most állt meg fölötte. Elcsigázott, riadt tekintete találkozik a csendőr pillantásával. Csak egy pillanatra, mint ahogyan az elhajított labda vágódik vissza a faltól. A csendőr megáll, hátra arcot csinál és ugyanolyan lépésekkel távozik. Sarka katonásan koppan a fagyos földön és Marenka hirtelen felszabadult halíntékábó mintha forró vér folydogálna.
