Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
A Ötödmagával valahol egy utcasarkon várt Christiane . . . Hiába néz az ajtóra Martine, az anyja nem nyitja azt ki ШлалАоащЖ,, маХацЖль имс& ivwäncU! Több mint egynegyed éve annak, hogy a három éves Peter Bluhmet Dissenből, az NDK egyik városából erőszakkal elszakították szüleitől és testvéreitől. Egy lelkiismeretlen gonosztevő elrabolta és átcsempészte a gyermeket Nyugat-Berlinbe, hogy a szülőket rákényszerítse hazájuk és munkahelyük elhagyására. El lehet-e képzelni az anya kínszenvedését? Együtt kell érezni Elisabeth Heinzzel is Quadenschönfeldből, akinek háromhónapos kislányát bőröndben csempészte át Nyugatra egy emberrabló. Az ok ott is ugyanaz: megzsarolni a szülőket, hogy hagyják el az NDK-át és váljanak tábortöltelékké valahol a „szabad Nyugaton“. Az Amerikai Egyesült Államokban a kidnappingot, a gyermekrablást a legnagyobb gonosztettnek minősítik és elkövetőjére villamosszék jár. De Nyugat-Berlinben a kidnapper hőssé minősül, s bár a hatóságok előtt nem ismeretlen, mégis futni hagyják, mert a gyerekrablás itt politikai célokat szolgál - a zsarolás politikáját. Magárahagyottan, az éhhalál küszöbén találtak rá a szomszédok a kis Martina Paulusra a bezárt lakásban. Christiane Loest öt testvérével együtt dobták ki és Bernd M-ért senki sem jött el délután az óvodába, hogy hazavigye. Mi történt a szülőkkel? Valami szerencsétlenség áldozatai lettek, vagy valami hirtelen betegség lepte meg őket? Egyik sem, Paulusné maga zárta rá az ajtót kislányára és szolgáltatta ki az éhhalálnak, a többiek egyszerűen „ottfelejtették“ gyermekeiket valahol, mert a nyugati uszító és háborús propaganda a legnagyobb fejetlenségbe sodorta őket, vagy pedig a lelkiismeretlen szülők Nyugat-Berlin-i embervadászoktól előleget és ígéretet kaptak egy állítólagos könnyű életre. Mindezek a gyermekek — számuk sok százat tesz ki — most a Német Demokratikus Köztársaság gyermekotthonaiban élnek. Saját szüleik elhagyták őket, az NDK emberségességére spekulálva, bár árulásuk után, a túlsó oldalon teli szájjal az ellenkezőjét állítják. (se) Mi „bűn” Nyugat-Németországban? Ha az ember figyelemmel kíséri a nyugatnémet politikai bűnpereket, akaratlanul is elgondolkozik. Feje tetejére állítják ismét az igazságot, úgy, mint a „boldogult" fasiszta korszakban. Vegyünk mindjárt egy konkrét példát. Ez év január 30-án a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság dortmundi ügyészsége pert indított Elfriede Ledwohn, Freiligath- Strasse 10 szóm alatti lakos ellen, a következő vád alapján: Elfriede Ledwohn asszony a Német Demokratikus Nőszövetségben végzett munkájával veszélyezteti a Német Szövetségi Köztársaságot. A Német Demokratikus Nőszövetség 1957-ig, az NSZK-által történő betiltásáig, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséghez tartozott. Mi is Ledwohn asszony bűne? Harcolt a csalódok szociális biztonságáért, a nők teljes egyenjogúságáért és a gyermekek boldogságáért. Az igazságtalan perbefogás ellen minden jó érzésű ember tiltakozik. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség közleményt adott ki a hozzátartozó 67 ország női szervezetének. melyben közli, hogy „aggodalommal figyeli azon katonai erők működését, melyek az elmúlt világháborúban annyi millió ember és gyermek életét oltották ki". Ugyanezek ítélkeznek most Elfriede Ledwohn fölött. Kötelességünknek tartjuk tiltakozni az ellen, hogy a NSZK-ban az emberi jogokat, - melyeket az ENSZ alapokmányaiban is lefektettek - ily mélyen megsértsék. S határozottan követeljük e per beszüntetését és Elfriede Ledwohn asszony azonnali szabadon bocsátását. A NEMZEKOZI DEMOKRATIKUS NÖSZOVETSEG NEVÉBEN EVELYNE HELMAN Elfriede Ledwohn asszony levele: Kedves Asszonytársaim! Azzal vádolnak, hogy 1951—1957-ig, aktív tagja voltam a Német Demokratikus Nőszövetségnek. A pert 11 év után indították meg s erre most valószínűleg azért került sor, hogy a Német Szövetségi Köztársaság azon polgárait, akik az atomfegyverkezés és a bonni kormány politikája ellen tiltakoznak, megfélemlítsék. Mi a békéért és a nők egyenjogúságáért harcoltunk; ezért tiltották be a Német Demokratikus Nőszövetséget. De hogy harcunk igazságos és az egyedüli helyes út, azt a legújabb fejlemények is mutatják. Ma a volt hitleristák atomfegyvereket követelnek. De egyre többen vannak, akik belátják, hogy Bonn erőpolitikája nem vezethet jóra. Mi meggondolt, békés politikát és a békeszerződés megkötését követeljük. Kommunista vagyok és 16 évvel a hitleri fasizmus bukása után fogtak perbe. A fasiszta bűnösök pedig büntetlenül szabadon járhatnak; sokan közülük felettem is ítélkezni fognak. Az elmúlt öt évben, férjemet és 21 éves lányomat is hasonló okokból ítélték el. Bizony sokan vagyunk, akik azért szenvedünk, mert a békéért és az igazságért harcolunk. Hálás lennék, ha levelemre válaszolnának. ELFRIEDE LEDWOHN Síért« ai országban folyik a mozgalom a toiásfelvósártás Időbeni teljesítéséért. Sok nöbizottság a nemzetközi nőnap alkalmábál, a XII. pártkongresszus tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy az első negyedévre előirt tojásbeadást március t-ra teljesíti. A CÍMLAPON: A jelkai EFSZ baromfígondozéja a farm büszkeségével, a fajkakassal, melynek nagy tojáshozamú utédai szintén hozzájárulnak e cél eléréséhei. FOTO: LISICKY
