Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-21 / 4. szám

> V \ J jT V- J fj Anezka Hodínovó-Spurná elnök­­nőnk Bamakóba érkezése piWo­­natóban ■-V' % amakói jegyzetek A fiatal Mali köztársaság fővárosában, Bamakóban, 6 napon keresztül ülésezett a NDNSZ-bürója. A tárgyalások középpontjá­ban az afrikai nők feladatai és problémái állottak. Elhatározták, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából felhívják az öt világrész asszonyait, hogy országuk kormányát győz­zék meg a teljes lefegyverzésről, hogy ez­által biztosítsák a békét. A NDNSZ felhívta továbbá Amerika, Ázsia, Ausztrália és Európa asszonyait, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából fejezzék ki mindenütt együttérzésüket az afrikai nők­kel, akik szinte elképzelhetetlen nehéz vi­szonyok között hősiesen harcolnak az egész afrikai kontinens felszabadításáért. GYÚJTOTT A SZAVUK A lángoló földrészek küldötteinek a szavo is gyújt, hát még о tettek, melyek e sza­vak mögött rejtőznek. Így beszéltek a gha­­nai, nigériai, az Elefántcsont-szigetek, Ke­nya, Rhodésio, Kamerun, Tanganyika, Dél- Afrika, Guinea és más országok asszonyai. Azok, akiknek földje már felszabadult a gyarmatosítók igája alól s azok is, akikre még nehéz küzdelem vár, mellyel szabad­ságukat ki kell vívniok. E harcos nők örök­re beírják nevüket az Afrika felszabadításáért küzdők aranykönyvébe. Egy szem sem marad szárazon, amikor Mannia Chentouf, az algé­riai nemzeti felszabadító mozgalom vezető­je népe mérhetetlen szenvedéséről beszél. Minden szó vád, mely a „civilizátorok" fe­jére száll. Kimondhatatlan nehéz volt a teher, mely a gyarmatosítók uralma alatt a nők vállain feküdt, - mondotta Comoro Laffo, Guinea szociális-ügyi minisztere. Afrikai asszony és miniszter. „Kezdődik a gigantikus küzdelem a nők jogainak elismeréséért” - jelentette ki. Arról van szó, hogy az afrikai nők ne legyenek rabszolgák, hogy a hozomány, a rabszolgaság és megaláztatás szimbóluma örökre eltűnjön. Hogy a mi asszonyaink ne legyenek többé írástudatlan szolgálók, s ne kelljen a fejüket sohasem meghajtaniuk a gyarmatosítók előtt. Megrázó az a vád, mely Mária letele felszólalásából csendül ki. - A legmélyebb embertelenségre vall az a faji megkülön­böztetés, mely az afrikai nőt a bölcsőtől a sírig kíséri. Ez a sötétség felöli ki a benn­szülöttek életfeltételeit. Gátolja őket a művelődésben s az egészség- és csecsemő-védelem kiépítésé­ben. A fizetésekről nem is beszélve. Gátol­ják őket a mozgásszabadságban. A benn­szülött törzsek nem mozdulhatnak ki kényszer-lakhelyükről. Mindez a szörnyű nyomorhoz, a magas gyermekhalandóság­hoz vezet. Ezek az embertelen intézkedések c nőkkel szemben sokkal szigorúbbak. So­kon azok közül, akik mindezen törvény el­len becsülettel harcoltok, hosszú éveket töltenek a börtönben. Az afrikai nők tudják, hogy a szocialista államokban őszinte barátaik vannak, akik pártjukra állnak. Tudják, hogy anyagi és erkölcsi segítséget nyújtanak a fiotal álla­mok gazdasági és kulturális, fejlődéséhez. Végtelenül hálásak a szolidaritásért és a segítségért, amelyet a NDNSZ szervezetei nyújtanak nekik. Szeretettel holmozták el a szovjet nők képviselőjét, L. Petrovna elvtársnőt és a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága el­­nöknöjét, Anezka Hodinová-Spurná elvtárs­nőt, akik küldöttként vettek részt ezen az ülésen. A békés, boldog élet utáni vágy Afrika küldötteinek olyan szavakat adott о szá­jába, amellyel az egész emberiséget fe­nyegető háború ellen tiltakoztak. Hiszen az afrikai nők is közvetlenül megérezték a nukleáris fegyverek veszélyét a Szaharában végzett francia kísérleteknél. Ezért tették magukévá A. H. Spurná sza­vait, aki azt mondta: „Első és legfontosabb feladat a lefegyverzés. Ez nemcsak egy országot, hanem valamennyiünket érintő kérdés. A mi és az önök érdekei azt kívánják, hogy teljes és általános leszerelés legyen, hogy azokat az eszközöket, melyeket ma a katonaság felfegyverzésére fordítanak, a gazdasági kiépítésre, az emberek életszín­vonalának növelésére fordítsák." „A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS" A NDNSZ Bamakóban tartott értekezlete nagy serkentő erő volt az afrikai asszonyok számára. A gyarmati országok küldötteit reménnyel töltötte el. Nemcsak hogy érté­kes tapasztalatokat nyertek a további harc­hoz, hanem biztosítékot is, hogy egykor az ő országuk is szabad lesz. N. Sz. Hruscsov elvtárs szavaiban bíznak, aki az SZKP XXII. kongresszusán őzt mondta: A gyarmati ura­­lom halálra van ítélve. Koporsójába beverik az utolsó szöget is. Ez a nemzetek akarata, ez a történelem folyása. Az afrikai nők békés, boldog életért foly­tatott harca napról-napra erősödik. Senki sem tudja megállítani. És a világ összes haladó asszonya támogatja őket harcuk­ban. ANE2KA HODINOVA-SPURNA Írása nyomán feljegyezte R. KRAUSOVA

Next

/
Thumbnails
Contents