Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
> V \ J jT V- J fj Anezka Hodínovó-Spurná elnöknőnk Bamakóba érkezése piWonatóban ■-V' % amakói jegyzetek A fiatal Mali köztársaság fővárosában, Bamakóban, 6 napon keresztül ülésezett a NDNSZ-bürója. A tárgyalások középpontjában az afrikai nők feladatai és problémái állottak. Elhatározták, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából felhívják az öt világrész asszonyait, hogy országuk kormányát győzzék meg a teljes lefegyverzésről, hogy ezáltal biztosítsák a békét. A NDNSZ felhívta továbbá Amerika, Ázsia, Ausztrália és Európa asszonyait, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából fejezzék ki mindenütt együttérzésüket az afrikai nőkkel, akik szinte elképzelhetetlen nehéz viszonyok között hősiesen harcolnak az egész afrikai kontinens felszabadításáért. GYÚJTOTT A SZAVUK A lángoló földrészek küldötteinek a szavo is gyújt, hát még о tettek, melyek e szavak mögött rejtőznek. Így beszéltek a ghanai, nigériai, az Elefántcsont-szigetek, Kenya, Rhodésio, Kamerun, Tanganyika, Dél- Afrika, Guinea és más országok asszonyai. Azok, akiknek földje már felszabadult a gyarmatosítók igája alól s azok is, akikre még nehéz küzdelem vár, mellyel szabadságukat ki kell vívniok. E harcos nők örökre beírják nevüket az Afrika felszabadításáért küzdők aranykönyvébe. Egy szem sem marad szárazon, amikor Mannia Chentouf, az algériai nemzeti felszabadító mozgalom vezetője népe mérhetetlen szenvedéséről beszél. Minden szó vád, mely a „civilizátorok" fejére száll. Kimondhatatlan nehéz volt a teher, mely a gyarmatosítók uralma alatt a nők vállain feküdt, - mondotta Comoro Laffo, Guinea szociális-ügyi minisztere. Afrikai asszony és miniszter. „Kezdődik a gigantikus küzdelem a nők jogainak elismeréséért” - jelentette ki. Arról van szó, hogy az afrikai nők ne legyenek rabszolgák, hogy a hozomány, a rabszolgaság és megaláztatás szimbóluma örökre eltűnjön. Hogy a mi asszonyaink ne legyenek többé írástudatlan szolgálók, s ne kelljen a fejüket sohasem meghajtaniuk a gyarmatosítók előtt. Megrázó az a vád, mely Mária letele felszólalásából csendül ki. - A legmélyebb embertelenségre vall az a faji megkülönböztetés, mely az afrikai nőt a bölcsőtől a sírig kíséri. Ez a sötétség felöli ki a bennszülöttek életfeltételeit. Gátolja őket a művelődésben s az egészség- és csecsemő-védelem kiépítésében. A fizetésekről nem is beszélve. Gátolják őket a mozgásszabadságban. A bennszülött törzsek nem mozdulhatnak ki kényszer-lakhelyükről. Mindez a szörnyű nyomorhoz, a magas gyermekhalandósághoz vezet. Ezek az embertelen intézkedések c nőkkel szemben sokkal szigorúbbak. Sokon azok közül, akik mindezen törvény ellen becsülettel harcoltok, hosszú éveket töltenek a börtönben. Az afrikai nők tudják, hogy a szocialista államokban őszinte barátaik vannak, akik pártjukra állnak. Tudják, hogy anyagi és erkölcsi segítséget nyújtanak a fiotal államok gazdasági és kulturális, fejlődéséhez. Végtelenül hálásak a szolidaritásért és a segítségért, amelyet a NDNSZ szervezetei nyújtanak nekik. Szeretettel holmozták el a szovjet nők képviselőjét, L. Petrovna elvtársnőt és a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága elnöknöjét, Anezka Hodinová-Spurná elvtársnőt, akik küldöttként vettek részt ezen az ülésen. A békés, boldog élet utáni vágy Afrika küldötteinek olyan szavakat adott о szájába, amellyel az egész emberiséget fenyegető háború ellen tiltakoztak. Hiszen az afrikai nők is közvetlenül megérezték a nukleáris fegyverek veszélyét a Szaharában végzett francia kísérleteknél. Ezért tették magukévá A. H. Spurná szavait, aki azt mondta: „Első és legfontosabb feladat a lefegyverzés. Ez nemcsak egy országot, hanem valamennyiünket érintő kérdés. A mi és az önök érdekei azt kívánják, hogy teljes és általános leszerelés legyen, hogy azokat az eszközöket, melyeket ma a katonaság felfegyverzésére fordítanak, a gazdasági kiépítésre, az emberek életszínvonalának növelésére fordítsák." „A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS" A NDNSZ Bamakóban tartott értekezlete nagy serkentő erő volt az afrikai asszonyok számára. A gyarmati országok küldötteit reménnyel töltötte el. Nemcsak hogy értékes tapasztalatokat nyertek a további harchoz, hanem biztosítékot is, hogy egykor az ő országuk is szabad lesz. N. Sz. Hruscsov elvtárs szavaiban bíznak, aki az SZKP XXII. kongresszusán őzt mondta: A gyarmati uralom halálra van ítélve. Koporsójába beverik az utolsó szöget is. Ez a nemzetek akarata, ez a történelem folyása. Az afrikai nők békés, boldog életért folytatott harca napról-napra erősödik. Senki sem tudja megállítani. És a világ összes haladó asszonya támogatja őket harcukban. ANE2KA HODINOVA-SPURNA Írása nyomán feljegyezte R. KRAUSOVA
