Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-07 / 3. szám
Б s 20 ti co О S О • * S3 < Z w < X 4—< > fi fi fi Ketten összekaptunk. — Nektek minden szabad — mondta emberke — nekem meg semmi se... Ha nektek nem tetszik valami rajtam, fogtok és összeszidtok. Demi történik, ha nekem nem tetszik valami tirajtatok? Ilyen elszántan szónokolt, látnivaló volt, hogy ez nem játék többé. És ragaszkodott ahhoz, hogy válaszoljunk neki. Hogy én a minap elmagyaráztam neki, mi az a demokrácia, hát ugyan miért nem vezetjük ezt be itthon is ? És hogy ő, mint gyerek, elnyomottnak érzi magát. — Mi táplálunk téged, — mondom — és te ezért engedelmességgel tartozol nekünk. Tegnap is, ugye, megtetszett neked egy pojáca, rögtön megvettük. És mindenképpen a kedvedben járunk. Vannak játékkatonáid, van rollered... — Ez igaz — válaszolta. — Csakhogy te azt mondtad, hogy minden embernek egyenlő jogai vannak, nekem pedig semmiféle jogom nincs. Sokáig nem tudtunk elaludni. Azt mondja az anyja: — Most mit csináljunk r — Semmit, — mondom én — ez közönséges lázadás. Efféle nézeteket nem lehet eltűrni. Efféle nézeteket gyökerestül kell kiirtani. Szemtelen volt! Fejére kellett volna olvasnunk néhány régi bűnét! Hirtelen az asszony is ráébred, hogy 6 is el van nyomva. De aztán elaludt, nem sejtve a problémák mélységét. Én nem tudtam elaludni. Felfektettünk tehat egy panaszkönyvet, hadd legyen teljes a demokrácia. Reggel, kifliért menet, egyúttal vettünk egy füzetet is, panaszkönyvnek. Emberkének mindent apróra megmagyaráztunk. — Ha valami nem tetszik neked, — mondtam — itt a panaszkönyv. Mindnyájunknak egyforma joga van panaszkodni, maminak is, nekem is, neked is. Szombaton gyűlést tartunk. Ott megtárgyaljuk a panaszokat és határozatot hozunk. Ezt nevezzük egyenjogúságnak. Igen megtetszett neki a „határozatot hozni“ kifejezés, — vérmes remenyéket ébresztett benne. A panaszkönyvet magával vitte az ágyba és egyre azon törte a fejét, mire panaszkodhatna. ■ Apukám, — mondja — nem tudsz valami jó panaszt? Számlálta a napokat, mikor jön már az a szombat! A hét végén pedig ez állt a panaszkönyvben: „Szerda: Mami nem akarta ideadni a látcsövet, pedig a látcső mindenkié.“ Péntek: Én nem szeretem a májat — mért muszáj mégis májat ennem? Apu se szereti, de nem is eszik ám májat." Nekünk is megvoltak a magunk panaszai, — de erről most ne essék szó. Mindnyájan roppant kíváncsiak voltunk, hogy is lesz csak azon a gyűlésen. Szépen feldíszítettük a helyiséget, s az asztal fölé Makarenko képét akasztottuk. Délután pontosan két órakor megnyitottuk az ülést — mind ott ültünk az asztal körül, — emberke csuklóit izgalmában. — Ezennel megnyitom az ülést. Elkezdjük a panaszkönyvben bejegyzettek tárgyalását. Kíván szólni valaki? Senki sem jelentkezett. — Ami a májat illeti, — mondtam — nem értek egyet alulírott panaszával. Feltétlenül szükséges, elvtársak, hogy az objektív helyzetei mérlegeljük. A máj fontos vitaminokat tartalmaz, elősegíti a vérsejtek képződését és a többi belsőrésszel együtt — biológiai szempontból — igen értékes tápanyag. Emberke felemelte a kezét: — Kérem, mi az, hogy objektív? ■ Az nem tartozik ide, — feleltem — ezt te még nem értheted, várj, míg felnősz! Aztán gondosan és tudományosan kifejtettem a többi panasz indokolatlanságát is. — No, készen vagyunk. Az ülést bezárom. A panaszokat megtárgyaltuk. Holnap pedig máj lesz ebédre, és szót se többet. — Ti folyton bebizonyítjátok nekem, hogy nincs igazam, — tört ki emberke mély keserűséggel — és ezt nevezitek ti demokráciának!... Gondolkozni kezdtünk — hogy is van csak ? Kinek van igaza ? Igen, a máj csakugyan elősegíti a vérsejtek képződését, — ez világos, mint a nap! Alájat muszáj enni, főképp, ha valaki hat éves. Ami engem illet, elvtársak, én már nem növök! Én már nidj nélkül is megélek valahogy! így nyugtattam a lelkiismeretemet. De a szívemet nem nyugtattam meg. . Szegény gyerek, gondoltam, mikor annyira nem ízlik a máj szegénykémnek.. . És milyen képmutató is vagyok én, — valóságos Tartuffe! Nem volt kiút, — megadtam magam a májevésnek. Csak hogy igazi egyenjogúság legyen! És ezt ajánlom mindazoknak, akikre az élet azt a kínos kötelességet rótta, hogy azt mondják az embereknek: — Egyék, kérem, fontos vitaminokat tartalmaz! Barátaim, kóstoljátok meg ti is a májat! Elősegíti a vérsejtek képződését! Fordította: Palotai Erzsi 14 MÁCS JÓZSE A KAMASZ Du naszerda helyen régebben is és a közelmúltban is több könyvvita volt. A Járási Népkönyvtárban a járás könyvtárosai Solohov A hazáért harcoltak című könyvéről beszélgettek, az Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában Solohov műveiről és Móricz Rokonok című regényéről folyt a vita. A konzervgyárban Zala költészetét méltatták dr. Turczel Lajos irányításával, a minap pedig a Nőbizottság, a Csemadok és a Középiskola rendezésében Mács József A kamasz című kisregényéről volt ankét az író jelenlétében. A könyv híven tükrözi a második világháború korszakát és légkörét. Az olvasók helyesen domborították ki a könyvön végigvonuló gondolatot: azt, hogy a főhőst, családját s a velük együtt érzőket, tehát a népet ért minden rossznak — nélkülözésnek, szenvedésnek és nyomornak — okozója a háború és a szegény ember kiszolgáltatottsága. A könyv kerete a háború utolsó éveinek korszaka: a megszállástól a felszabadulásig. S ez a megjelenített korszak volt a legnagyobb hatással az olvasókra. Az író megírásra érdemes időt választott. S az olvasóra tett hatásból következtetve: az író és az olvasó világnézete, politikai állásfoglalása találkozott a háborúellenes és antifasiszta gondolatban. Az olvasók azt is helyesen fejtegették, hogy a kamasz egyéni sorsát egy osztály keretén belül mutatja be az író, — tehát tulajdonképpen osztálysors bontakozik ki az olvasó előtt. Érezni lehet, hogy az író közel érzi magához a dolgozókat. Érezni lehet az elnyomottak vívódását, a szolgaság s a szegények öntudatra ébredésének az akarását. Az író közei tudta hozni a kamasz alakját az olvasóhoz, aki együtt érez a hőssel, aki kamaszos hetykeséggel oly sokszor vergődik bohókás derű és komor gond között. Az olvasó figyelemmel kíséri a kamasz szerelmi fellobbanásokban gazdag érzelemvilágát, s észreveszi a kitűnő realista megfigyelések játékos hangú, könnyed elbeszélésének a keretében egy-két mozzanat naturalista ízű elbeszélését. Az olvasó megérti ,hogy a hősnek — a fejlődő korban levő kamasznak — még nem lehet érett, kiforrott világszemlélete, de csattanóul szívesen olvasott volna a hősnek az életbe, az emberekbe, a jövőbe vetett hitéről. A KAMASZ, a serdülő fiú alakjának gazdag megrajzolása — a típusalkotás igénye nélkül — az olvasó számára nem jelent mélyebb élményt, nem vált ki belőle különösebb lelki megrázkódtatást, — és mégis érdeklődéssel, kíváncsian olvassa. Az egyszerű, tömör mondatok, a Mórára vagy Tamási Áronra emlékeztető fordulatos, könnyed, erőteljes elbeszélő stílus arról tanúskodik, hogy Mács tud bánni a nyelvvel. Ez az ízes nyelv a könyv egyik erőssége. Mács határozott írói fejlődésének egyik állomása A kamasz. Mács Józsefnek ezzel a könyvével sikerült az írói ,,följebblépés“. Az emberábrázolás, a lélektani megrajzolás és a szerkesztés egyre érettebb művészeti fejlődésről tanúskodik. A KAMASZnak az olvasóközönség körében sikere van. A vitázók felszólalásából kitűnt, hogy ez a könyv Szerdahelyen „elfogyott“, nem kapható. — Akaratlanul is Tolvaj Bertalannak a Hétben megjelent észrevétele jut az eszünkbe: Ha A KAMASZ Mács legjobb írása, miért adták akkor ki a legalacsonyabb példányszámban? OZORAI FERENC * wr • 4 > ; ' ‘ [A KA/HAJZ
