Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-10-17 / 21. szám

oz да I mas időszak •kezdődött szep­tember 18-ikán a világpolitikában. Ekkor nyílt meg ugyanis az ENSZ ______közgyűlés 17. ülésszaka. Sűrítve je­lentkeznek mindazok a problémák, amelyek fe­szültségben tartják a világ közvéleményét. Az ENSZ közgyűlése szovjet kezdeményezésre már korábban is elfogadott olyan határozatokat, amelyek alapján a vitás kérdések egynémelyikét meg lehetett volna oldani. Az imperialista erők azonban következetesen szabotálják ezeket a ha­tározatokat, vonatkozzanak azok akár a lesze­relésre, akár a gyarmati rendszer megszünte­tésére. Adlai Stevenson, az USA állandó ENSZ kül­dötte abban az igyekezetében, hogy elterelje a figyelmet a hidegháborús amerikai politika újabb mesterkedéseiről — „baljóslatú fényége­­tések”-ről beszélt a világ különböző részeiben, s természetesen elsősorban Kubát emlegette, bár a napnál is világosabb, hogy az Egyesült Álla­mok készít elő újabb fegyveres agressziót Kuba ellen. Stevenson mégis azzal vádolta a Kubai Köztársaságot, hogy felforgató tevékenységet és rágalomhadjáratot folytat szomszédai ellen. Stevenson felszólította a gazdaságilag fejletlen országok kiküldötteit, hogy: ,,ne árasszák el határozati javaslataikkal a közgyűlést, ne be­széljenek nagy hangon és legyenek tárgyilago­sak.” Úgy látszik a felszólításnak, vagy fenyegetés­nek (?) legalább is részben eleget tettek, mert az amerikaiak által erőszakolt úgynevezett magyar kérdés napirendre tűzéséhez a rasszista Dél-Afri­kai Köztársaságot leszámítva, lényegében egyet­len afrikai ország sem adta hozzájárulását. Hárombillió dollár megtakarítása Ennyit takaríthatna meg a világ 25 év alatt, ha elfogadná a Szovjetunió által indítványozott általános és teljes leszerelési javaslatot. Gromiko szovjet külügyminiszter a közgyűlés elé terjesz­tette a leszerelés következtében felszabaduló anyagi eszközök és erőtartalékok békés célokra fordítósáról szóló tervezetet. A hadseregben és a hadiiparban dolgozó em­berek tízmilliói szabadulnának fel és hasznosít­hatnák tudásukat és erejüket a békés életben. A fejlett iparral rendelkező nyugati országok rövid idő alatt kielégíthetnék az égető szociális szükségleteket. A szocialista országok a védelem­re fordított eszközöket új iparvidékek létesítésére, a mezőgazdaság gyorsabb fellendítésére, a tu­domány és a technika fejlesztésére használhat­nák fel. A leszerelés lehetővé tenné a szocialista országoknak, hogy tovább növeljék a közszük­ségleti cikkek gyártását, hogy gyorsabban meg­teremtsék az élelmiszerek, a ruházat és egyéb anyagi szükségleti cikkek bőségét a lakosság számára. A gazdaságilag gyengén fejlett orszá­gokban hatalmas összegekre van szükség az elmaradottság, az éhség és nyomor megszünte­tésére. De a fegyverkezésre költött pénz egy­ötöde is elegendő lenne arra, hogy még a mai nemzedék életében, tehát a legközelebbi 20—25 éven belül megközelítsék a fejlett ipari országok termelésének jelenlegi színvonalát. A német kérdést meg kell oldani Václav David külügyminiszter, a csehszlovák ENSZ küldöttség vezetője, beszédének egy részét a német kérdésnek szentelte. ,,Amig Nyugat- Németország nem volt a NATO tagja — mon­dotta David elvtárs — az NSZK képviselői égre­­földre esküdöztek, hogy a németek soha többé nem vesznek fegyvert a kezükbe. A NATO tag­jaként azonban ezt az ígéretet meghazudtolva egyre újabb fegyverkezési követelményekkel lépnek fel. A militaristák lázas ütemben folytat­ják a nyugatnémet hadsereg megszervezését, amely már ma is 380 000 főből áll. Létszámát azonban belátható időn belül félmillióra és később 750000 növelik. Köztudomású oz is, hogy a Bun­deswehr egyre több tisztje tölt be kulcspozíciót a NATO-ban és ezt a nyugatnémet monopolisták imperialista érdekeinek érvényrejuttatására hasz­nálják fel. Az NSZK lakosságát állandóan más országok és nemzetek ellen uszítják a revansista szervezetek, amelyeknek a tevékenységét az NSZK kormánya egyre bőkezűbben támogatja. Ezek a szervezetek a második világháborúban elszenvedett német vereség megtorlásának gon­dolatát terjesztik. — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság az egyetlen ország — mondotta a külügyminiszter — amely mind a két német állammal szomszédos és ezért elsőrendű érdeke a német kérdés elodázha­tatlan békés megoldása. Örömmel vennénk, ha a német békeszerződést a hitleri Németország elleni háborúkban részt vett valamennyi ország képviselői aláírnák. Amennyiben a nyugati hatal­mak nem hajlandók az ilyen békeszerződés alá­írására, akkor Csehszlovákia egyike lesz azoknak az országoknak, amelyek békeszerződést kötnek a Német Demokratikus Köztársasággal. Zárószavában Václav David külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe úgy mint eddig, a jövőben is kitart a békés egymás mellett élés politikája mellett, mert ez külpolitikájának az alapja. Négy új tagállam Az ENSZ közgyűlése további négy tagállam képviselőjét üdvözölhette. Jellemző, milyen mé­­zes-mázos szavakkal udvarolták körül burundi, Jamaika, Rwanda, valamint Trinidad és Tobago küldötteit felszólalásaikban a volt gyarmattartó országok — Belgium és Nagy-Brittania — szó­szólói. Nem kétséges, hogy hasonlóképpen fog megnyilatkozni Franciaország küldötte is, amikor Algéria képviselői fogják elfoglalni a helyüket a közgyűlés nagytermében. Érdekes végigolvasni az általános vitában elhangzott nyilatkozatokat, melyekben számta­­anszor találkozunk — akár nyílt, akár pedig hiányosan leplezett fogalmazásban — a neoko­­lonializmus fogalmával. A fejlődésben lévő, gaz­daságilag elmaradott országok képviselői mind szóba hozták, mennyire rájuk nehezedik az im­perialista hatalmak fölénye és önzése. Míg a ki­vitelre szánt hagyományos nyersanyagok ára a világpiacokon egyre süllyed,a behozatalra kerülő iparcikkek egyre drágulnak. így a volt gyarmat­­tartó hatalmak továbbra is kezükben tartják Afrika, Ázsia nemrégiben önállóságot nyert országait, nemkülönben Közép- és Dél-Amer)ka államainak zömét is. Ezek a nyomasztó tapasz­talatok egyre jobban sürgetik annak a gazdasági világkonferenciának az összehívását, amelyet az egész szocialista tábor is szükségesnek tart. Úgy látszik, hogy a bevezetőnkben idézett Stevenson-féle fenyegetés nem hatott. Az ENSZ új tagállamai nem elégszenek meg csupán látszó­lagos önállóságukkal, s egyre követelőbben fejezik ki gazdasági igényeiket is. Száz milliók érdekéről van szó; s ha a gyarmattartókat sikerült végre kiebrudalniok az ajtón, nem óhajtják őket vissza­fogadni az ablakon. (Se) Щ 1-térik

Next

/
Thumbnails
Contents