Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-17 / 21. szám
Шкткит&Е a termelésben és az ifjú nemzedék nevelésében A CSKP XII I A nők hatalmas ereje nemcsak számbeli fölényükben rejlik, de abban az áldozatkészségben és lelkesedésben is, mellyel feladataikat munkahelyükön és otthon teljesítik. Hazánk szocialista építésében szerzett tapasztalataink azonban megmutatták, hogy a nők teljes érvényesülése előtt még akadályok állnak. Annak ellenére, hogy asszonyaink nagy számban dolgoznak építésünk minden szakaszán, nagyon ritkán találkozunk velük vezető helyeken. Még az üzemekben sem, ahol pedig a dolgozók többségét képezik. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy országos méretben a nők fizetésátlaga lényegesen alacsonyabb, mint a férfiaké. Ennek a jelenségnek az okát kutatva rájövünk, hogy ez elsősorban nagyon sok női dolgozó alacsony szakképzettségében rejlik, főleg az idősebbeknél, akiknek a kapitalista rendszerben nem volt lehetőségük tanulni vagy szakképzettséget szerezni. A szakképzettség növelését tekintve ma sem lehetünk azonban elégedettek akár a létszámot, akár annak összetételét nézzük. A nők még mindig idegenkednek a műszaki ágazatokban történő tanulástól. Ezt.a statisztika is bizonyítja. Az 1960—61-es iskolaévben a tanulók 37 százaléka volt nő, munkája mellett pedig 27 százalék végezte tanulmányait. Ebből 74 százalék a pedagógiai főiskolákon, míg a műszaki jellegű főiskolákon csak 15 százalék. Ott, ahol az üzemek segítséget nyújtanak a nőknek szakképzettségük növelésében, ez kedvezően meg is nyilvánul, mint pl. a libereci Textilana 01 üzemben. A dolgozók 80 százaléka nő, mesternői beosztásban is 11 nő van. A mezőgazdaságban dolgozó nőkről beszélve már évek óta hangoztatjuk, hogy túlnyomó többségük a mezőn és istállóban dolgozik, ellenben elenyészően kevesen vannak a szövetkezetek vezetőségében. És most éppen erről a női hadseregről van szó, amely ma a növény- és állattenyésztésben gyakran az összes dolgozók 60 százalékát képezi. Ezek az elvtársnők ma már nem tudnak helytállni szakképzettség nélkül. Már pedig ők más körülmények között nyerhetik el a tudást, mint a gyári dolgozók. Nehezen kívánhatnánk meg az áldozatkészen és becsületesen dolgozó negyven-ötvenéves édesanyáktól, hogy két-vagy négyéves iskolába iratkozzanak. Célunk azonban, hogy felszámoljuk a hiányosságokat és biztosítsuk a mezőgazdasági termelés növelését, s ezért a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok szakképzettségét a napi munkával párhuzamosan. ANE2KA hodinová-spurnA, a Csehszlovák Nőbizottság elnöknője KONGRESSZUSA elé rövid lejáratú tanfolyamok és előadások útján kell biztosítanunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a nők ott kezdenek ú| módszerek alapján dolgozni, ahol már megismerkedtek az új és haladó munkamódszerekkel. Tavaly például azok az asszonyok, aWk tanulmány: kiránduláson voltak a brníFovi és több élenjáró,szövetkezetben, éryenyesitették és követelték a tehénistállókban a kétmüszakos váltás bevezetését. Vagy vegyünk egy más példát: hán.y fejőberendezés áll Idhasználatlanul csak azért, mert az asszonyoknak senki sem magyarázza ineg a számukra ismeretlen gép kezelését és Karbantartását. Mégis az asszonyokra néznek görbe szemmel, ha a kézi fejést választják és idegenkednek a fejőgépektől. Jk A szövetkezeti munkaiskolák tantervéből nem I enne ; szabad hiányoz nia a technikai minimumra oktató tanfo.lyamoknjjkjfchol mind a növény- mind az állattenyésztésben dolf&ö nők megt^ulnák a gépek kezelését. Figyelembe kell venni azt is, hogy a növénytérmplérben dolgozó asszonyokat megnyerjék a komplexgépesített csoportokba. Sajnos, még gyakoriak az olyan esetek, amikor eppen az EFS2 vezetősége és a HNB az, amely akadál yozza a földművesasszonyok szakképzettségre irányuló törekvéseit. . A nők szakképzettségének növelEse azonban összefügg egy további fontos tényezővel is: megkönnyíteni az anyák számára a.gyermeknevelést és a házi munkát. v Hangsúlyoznunk kell, hogy az anyaság nem a nők magánügye, hanem ugyanolyan jelentőségű hivatása,mint a közös munkában való részvétel. Ha a XII. kongresszus előtt arról beszéltünk, mit kell még tennünk, hogy közelebb kerüljünk gyönyörű célunkhoz — a kommunizmushoz, elsősorban az ifjúság nevelését tartottuk szemünk előtt, mert ők folytatják majd megkezdett munkánkat. Azt szeretnénk, hogy a fiatalokat nemcsak alapos tudással, az új technika és tudomány ismeretével fegyverezzük fel, hanem hogy a ,.szocialista módon élni — szocialista módon dolgozni” elvet is teljesen magukévá tegyék. Bebizonyosodott, hogy az ifjúság nevelésében mutatkozó hiányosságok, főleg a kispolgári önzés csúnya jellemvonása, amely mindent a ,,mi hasznom lesz nekem ebből” szempontból ítél meg, többnyire a helytelen családi nevelésben gyökereznek. Gyakran ezt nemcsak a szülők pedagógia- vagy élettapasztalat-hiánya okozza. Sokkal gyakrabban hat rosszul a gyermeknevelés szempontjából a szülők erkölcsi hiányossága, kölcsönös rossz viszonyuk, a kétlakiságuk, a szavaik és tetteik között megnyilvánuló különbség. A családi ..szélvédetcség” gyakran az a talaj, melyen — a közvélemény ellenőrzésétől rejtve — sokkal görcsösebben fennmaradnak a régi gondolkodás és csökevények maradványai az olyan embereknél is, akik a munkában és közéletben jó dolgozóknak bizonyulnak. Szocialista államunk egyre nagyobb mértékben átveszi a családokról és gyermekeikről történő anyagi gondoskodást. Hatalmas összegeket fordítunk egészségügyünkre, a szociális intézmények kibővítésére, a gyermekekről való gondoskodásra, ifjúságunk művelésére. Ez a gyermekekről történő gondoskodás, nemzeti jövedelmünk növelésével arányban, egyre bőkezűbb lesz. Ennek ellenére azonban a család továbbra is fontos marad az ifjúság nevelésének sajátságos vonásánál fogva, amely a férfi és nő, a szülők és gyermekek közötti érzelmi vonzalomban nyilvánul meg. Azzal, hogy az állam egyre jobban tehermentesíti a szülőket a gyermekekről történő anyagi gondoskodástól, a továbbiakban egyre jobban érvényesül ez az erkölcsi és érzelmi vonzalom. Fontos nevelő feladatunknak tekintjük elősegíteni azt, hogy a család, az iskolával és társadalmi szervezetekkel közösen egységes eszmeinevelési frontot alakítson ki. Csak az ilyen egységes hatásban van meg a biztosíték arra, hogy gyermekeinkből nemcsak sokoldalúan művelt, fizikailag rátermett emberek váljanak, de erkölcsileg is olyan fejlettek legyenek, akik életcéljukat nem a személyes használati tárgyak és a jövedelem gyűjtésében látják. Céljukat és személyes, emberi boldogságukat a szocialista társadalom számára végzett jó munkában, a legszélesebb elvtársi kollektívához, a családhoz és gyermekekhez való szeretetben és vonzalomban lelik meg.
