Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-03 / 20. szám
Nagy József rajza UPfSSS idivan felé hajló Gerendás Gusztáv háta W k alázatosan hajlott meg az élet előtt. ■ДЛ Csaknem negyven évet üldögélt a konyha sarkában az apró, háromlábú suszterszéken szorongva, a „pankli“ felé görnyedve, míg foltozta az elnyűtt cipőket. Bizony a foltozó suszterségnél sohasem vitte feljebb. Az emberek még önállósága kezdetén egy-két sikertelen kísérlet után lemondtak arról, hogy a hajdan vármegyeszerte. híres Gerendás cipőkben hivalkodjanak. Apjának már csak annyi ideje volt, hogy felszabadítsa mellette inaskodó egyetlen gyerekét s alig hogy Guszti letudta a köteles segédéveket, bizony, csak letette a lábszíjat az apja, s kiköltözött a temetőbe. Guszti önálló mester lett. Sok nem változott. Az anyja, aki engedelmesen szolgálta kettőjüket, most minden szeretetét a fiára záporozta. Repesett a szíve az örömtől, amikor a válogatós katonaorvosok fiát alkalmatlannak találták. így hát Gerendás Guszti soha nem hagyta el szülővárosát. Mikor az ideje eljött, megpróbálkozott a lányok körül is Ügyeskedni, de hát „édesmamának“ árgus szeme minden lányban talált valami kivetni valót, s az engedelmes Gerendás Guszti lassan-lassan vén legény lett... Ám alig egy éve az anyja is kiköltözött a harsak alá s Gerendás Gusztávra csúnya idők jöttek. Meg kellett tanulnia a főzést, mosást, meg egyéb házi munkákat... Éppen valami ebédet próbált összekotyvasztani a siralmasan rozsdássá vált tűzhelyen, amikor hajdani iskolatársa, Szántó József, egy pár sarkalni való cipőt hozott. — Hű ha, Gusztikám, de kutyául élsz. pillantott körül. — Mit csináljak pajtás... — búsongott Gerendás. Míg szegény jó édesanyám élt, csak rendben tartott. De hál nekem sehogyan sem megy. Elég kín megfőznöm valamit, nem hogy még takarítsak... — Meg kellene nősülnöd Gusztikám. — Megnősülni — legyintett Gerendás, vén vagyok én már. ' — Hát nem azt mondom, hogy tizenhatéves kislányt vegyél feleségül, hanem magadhoz valót. Te — villant fel a szeme — egy folyosón lakik velünk Bencsik Jolán. Nem ismered? — Nincsenek nőismerőseim — ingatta fejét Gerendás. ■ Látod, öt elvehetnéd. Jól keres, a gyárban dolgozik. özvegyasszony ? Dehogy is. Még lány... Lány? — húzta el a száját Gerendás. — No ne félj, nem fiatal lány. Bizony azt hiszem megvan vagy harminchét-harmincnyolc esztendős, talán több is, de jól tartja magát. Szép és jól öltözködik. Senki sem mondaná, hogy egész életében nehezen dolgozott. Gyönyörűen berendezett lakása van s abban olyan tisztaság, akár a patikában. És hegy tud főzni! Barátom! Lagzikba hívják! A feleségem azt mondja, hogy hárcmszázhalvan süteményreceptet tud. — Háromszázhatvan süteményt ? — nyelt nagyot Gerendás, aki anyja halála óta csak rántottán s főtt krumplin élt. — Bizony annyit! S a ruháit is maga varr ja! К A L Délidő van, erősen süt a nap. A szülők munkában, az öcskös a pionírokkal táboroz valahol a hegyek között, a nagylány egyedül van otthon. Élvezi a szabadságot. Már olvasqtt, már meghallgatta a tizenegy órás híreket, már zuhanyozott. Mit lehetne még csinálni? Az ablak előtt, a túlodalon, még mindig ott ténfereg az a fiú az építkezéstől. Úgy látszik szabadnapos. Kétszer sétált el az ablak előtt, aztán visszaült a padra, és úgy tett, mintha a sportújságot olvasná. Az a kicsi fa nem vet semmi árnyékot, a lány mulat magában, hogy milyen komoly, képpel merül az újságba, s fő a napon a fiú. Port lehetne még törülni az öregek szobájában, de nincs értelme még egyszer. Egyáltalán nem unja ezt a válogatást a semmittevésben, finoman érzi magát. Fehér tapadó blúzt vesz fel. és perkál szoknyát a vasaláshoz, s utána futólag kipillant. Még ott van. Aztán az egész felszerelést, a vasalódeszkát, a vasalót, a két széket kihordja az erkélyre, és oda se hederítve a dolgához lát. A fiú mélyen belehajlik, kis híja fejest ugrik az újságba. Közben bemelegszik a vas, s egyszer mégis összenéznek, úgy, ahogy szoktak. Olyan egérszürke szeme van a fiúnak, talán nem szép, de okos. Hosszú, kidolgozott teste van, csinos. Azért még vigyázni lehet, nehogy ezzel a vacak vassal megpörkölje az apa ingét. Óvatosan megnedvesiti a gallért. A fiú feláll, hátra se néz, és határozott léptekkel elmegy. Tisztára bolond, gondolja a nagylány. Majd megkérem a kezét, csak zoknit váltok, nem? De a jókedvét el fújták. Később azonban, amikor csengetnek, a torkába ugrik a szíve, hamarjában nem is tudja hova tenni a vasalót. Ott áll a fiú az ajtó előtt, a hűvös folyosón, karján valami holmival. Amint úgy szemben állnak, mindketten ugyanazt a kellemes és nehéz szorongást érzik belül. — Szeretném kivasalni a nadrágomat és egy inget — mondja gyorsan a fiú, mintha félne, hogy orrára csapják az ajtót. — Ha akarja, megengedi, ha nem, nem. A lány elneveti magát, kinyitja az ajtót, utat enged. — Lehet — és előremegy. A fiú törölgeti szandálja talpát a gyékényen, aztán a lány után siet az erkélyre. 12 — Egy vasaló van a munkásszálláson — mondja, amíg hely után kutat, hogy hova tegye a holmiját. Mindig foglalt. Nem haragszik? A lánynak már a szóján van: foglalt, hétfő délben is? De nem mondja ki, csak befelé mosolyog. — Nem, dehogy haragszom — válaszolja komoly képpel. — Nahát, én most helyet csinálok, hogy vasaljon, amíg a konyhában van dolgom. És tényleg otthagyja a fiút, átmegy a konyhába, zuhogni engedi a vízcsapot, elmosogat zörögve néhány edényt. Utána ismét kimegy az erkélyre. A fiú buzgón vasal, a nyelvét kicsit kidugja az ajka közt. — Vigyázzon, rossz a vasaló, felfele is melegít. Nekem már megsütötte a kezemet. — Pardon — teszi le a vasat. — Ha megengedi... Kezet nyújt és bemutatkozik. Kicsit furcsa formájú, hosszú feje van, de határozottan jóképű. A lány csak a vezetéknevét mondja meg. Aztán felveszi a vasat, és elölről kezdi, amit a fiú elügyetlenkedett; mély, dupla gyűrődéseket vasalt bele az ingbe. De a mosás tűrhető. — Köszönöm mondja a fiú mély hangon. Készakarva zengeti a hang ját.S leül jóformán a levegőben, keresztbe rakja a lábát, de anélkül, hogy ráereszkedne súlyával a dézsa peremére, amelyikben a leánderfa áll. Nem is tudom... biztos, gondolja, hogy nincs bőr a képemen. Erre szándékosan nem válaszol a leány. Ha ilyen bamba dolgokat mond, akkor nyugtalankodjon csak, hogy neki mi a véleménye: van bőr vagy nincs bőr... Bár van, jól lebarnult, kicsit fénylő bőr az arcán, és így közelről nézése is meleg, nemcsak okos. — Holnap este tánc van az ifjúsági klubban, azért kellett az ing olyan hirtelen — kap újabb témába a fiú, de nyomban ráhökken, hogy ezt túl korán dobta be és mintha ide tartozna, hozzáteszi: — Most magát mindig aktatáska nélkül látom. Nem jár be az iskolába? — Lát? Honnan lát? — kérdi vissza a lány. — Hisz tudja, az állványról. Nem jár az irodába? — Sose jártam irodába. Hát... hol dolgozik? Az egyetemre járok, az orvo-
