Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-10-03 / 20. szám

leszek." Legközelebb mór a tanítói pályát választotta.

Amikor betöltötte tizennegyedik évét, elérkezett az a pillanat, amikor véglegesen és komolyan kellett döntenie — mi legyen vele tovább. És ő döntött — a postaszolgálatba lép, telefonistának. Ki tudja miért választotta éppen ezt a szakmát? Vonzotta az élet pulzusának, a telefonnak búgó hangja? Vagy fültanúja akart lenni a telefonba suttogott szerelmes vallomásoknak? Annyi biztos, hogy érdekes hivatást választott — de ez a! választás sem volt az utolsó.

Iskoláját egyszer meglátogatta egy édesanya, aki egyszerű, keresetlen szavakkal beszélgetett el a lányokkal hivatásáról - a mezőgazdasági munkáról. Búcsúzóul csak ennyit mondott a lányoknak: „Fogjátok meg az evezőt ti, fiatalok, mert mi lassan kiöregszünk". És Irénkét ez a pár szó nem hagta nyugton. Mit tegyek? Beszéljek

о brátnőimmei? — töprengett magában. Végül is arra az elhatározásra jutott, hogy nem szól nekik, ki tudja megértenék-e?

Mégis akadt valaki, akinek bevallotta a szándékát - az édesanyja, a ladcei cementgyár egyik női munkakollektívájának vezetője, összeült a család — az édesapa, édesanya és az idősebb nővér — és megszületett a döntés. így jutott el Irénke a pruskovi Mezőgazdasági Technikumba.

— Négy vidám esztendőt töltöttem ebben az iskolában — ragyogott fel szeme a gondolatra. Sokan voltunk. Fiatalok, öregek, akik megértettük, hogy a mezőgazdaságban nagy szükség van képzett munkaerőre. Az élményekkel teli négy esztendő után, az érettségi után átlépte az élet küszöbét. Egyik kezében boldogan szorongatta érettségi bizonyítványát, a másikban kissé bizonytalanul az elhelyezési lapot. Agronómusnak nevezték ki a Povazská Bystrica-i járás, koseci EFSZ-ébe. 2034 hektár

A trágyaszórógép hány feltört tenyeret és verejtéket takarít meg.

Spáfil felvételei

volt eddig agronómus nélkül, közötte saját falujának földjei is.- Hogyan fogadnak majd azok, akik gyermekkoromban megkérdezték, mi leszek, ha megnövök? És ma már «egy kicsit a tanítónő szerepét tölti be a szövetkezeti tagok között, akik szívesen meghallgatják tanácsait, mint ahogy ő is még mindig tanul az öreg földművesek tapasztalataiból. S ő tizenkilenc évével komoly agronómus tekintélyre tett szert, amikor kidolgozta a szövetkezet termelési — pénzügyi tervét, majd a gyűléseken is, amikor javaslatokkal segítette a szövetkezet fellendülését és amikor maga is meg tudta fogni a munka végét. — Mondogatják is róla: — Ez a csinos barna kislány érti a traktor kezelését, tudja forgatni a kormánykereket.

Hálásak az iskolának is azért, hogy vele és hozzá hasonló fiatalokkal megszerettette ezt a munkát.

A szövetkezet fiatal traktoristájának hangja riasztotta fel gondolataiból.

— Elvtársnő engedelmet kérek a késésért defektet kapott a kerékpárom — szólt köszönés után a fiatal ember,

S Irénke a fiatal agronómusnő megbocsájt persze, különösen amikor még arra is ígéretet kap, hogy о késést duplán behozzák. {Ie-sf>

Г/D MEGJA

tóttá,hogy a szövetkezet takarmánykészletéből annyi szemes és szálas takarmány hiányzik, amelyből másfél vagon disznóhúst és mintegy 100.000 liter tejet lehetett volna termelni. Mindezt az elnök a taggyűlésen szóvá tette és sürgette a tolvajok megbüntetését.

Ragadós felháborodottan ugrott fel a székről. — Még az kellene, hogy széthurcolják a hírünket a járásban, rontsák jó hírnevünket, az öregasszonyok a nyelvükre vegyenek... Többen csatlakoztak Arisztidhez, úgy hogy az új vezetőségi tagok megszámolhatták a közös vagyon fosztogatóit. Döntést azonban nem hoztak.

Újból éltéit néhány hét. A gabona beért, s a lucerna második termése petrencékben volt. A mező Ragadósnak és társainak gazdag ,,éjszakai prémiumot” ígért. Csakhogy hiba csúszott a számításukba. A vezetőség a gyűlésen bejelentette, hogy a rossz takarmányalap következtében a szövetkezet nem teljesítette a tervezett pénzügyi tervet, s emiatt a munkaegység értéke a felére csökken.

Ennél a bejelentésnél jegjobban Arisztidéstársai (akik egyébként nem ismerték egymást) hangoskodtak. Megvádolták az új vezetőséget, hogy kátyúba viszi a szövetkezetei. Az elnök nem válaszolt a kirohanásokra. A gyűlés utón a vezetőség tagjai megbeszélésre ültek össze. Arról beszéltek, hogy a faluban egy idő óta furcsa hírek kezdtek szállingózni. Az emberek méltatlankodtak.

hogy annak ellenére, hogy kevesebb a munkaegység, vannak akiknek mégis sok a pénzük; a háztájiban a megengedettnél nagyobb állatállományt tartanak. Honnan veszik a takarmányt?

Csodák csodája, most egyik snyveskezű sem tiltakozott, hanem hallgatott mint a sír. Arisztid azonban előszedte a ceruzát és számolni kezdett. Statisztikát csinált arról, kinek mennyi az állatállománya a háztájiban és így pontosan kiszámította, ki milyen jövedelemre tett szert illetéktelenül. A végeredmény nagyon felbőszítette. Megállapította, hogy az ,,éji bogarak” többsége nagyobb lábon él mint ő s ebből kitűnik, hogy többet lopnak el о közösből.

— Micsoda igazságtalanság — sóhajtott fel Ragadós és sorra látogatta ismeretlen ismerőseit (hiszen a koromsötétben nem ismerték meg egymást) és keserűen panaszkodott: — Nem lehet ezt tovább tűrni, mert r.em lehet ellenőrizni, hogy ki mennyit lop el a közösből s egyik másik ember megkárosítja a szerényebb tolvajokat. Azt pedig igazán nem lehet tűrni, hogy az egyik tolvaj a másik kárán gazdagodjék.

Többen törték a fejüket, hogyan lehetne az éjjeli kirándulókat s a nagykabátosokat ellenőrizni, de nem tudtak megfelelő megoldást találni. Végül szívósan kezdték követelni, hogy a vezetőség szigorúan büntesse meg a közös vagyon fosztogatóit.

Annyi bizonyos, hegy Ragadós Arisztid mór nem taligázik éjnek idején a szénakazlakhoz s a nagycsízmájúak szandálban járnak és nyáron otthon hagyják a nagykabátokat. MIKLA JÁNOS

11