Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-03 / 20. szám
twitT r s A Povazská Bystrica-i hegyek felől hűvös szél fúdogál. A koseci Május 1. EFSZ földjén alig látni embert. Csak a traktorok forognak nagy buzgalommal és az ekék hasítják a kemény földet. A tarlón az új istállótrágya-szórógép próbálgatja erejét. De mégis mozog valaki. Egy törékeny, kis alak lépegeit a földön. Itt felkapaszkodik egy traktorra, amott felugrik a vetőgépre, majd megvizsgálja jól szóródik-e a mag. Nagy dolog ez számára, hiszen most lesz egy éve, hogy ide került. S be akarja bizonyítani, hogy ez a munka is sikerül. Száraz a föld és az idősebb embereknek az volt a véleménye, várni kell az esőre. De hogyan győzték volna egyszerre ezt a munkát, hiszen ilyen hatalmas területet nem lehet csak úgy, akárhogy betilalmazni. Ő pedig az iskolában azt tanulta: Lehetőleg betartani az agrotechnikai határidőt. A mag ugyanis éppen olyan biztonságban van a földben, mint a legjobb raktárban s az első esőcseppek hatására csírázásnak indulhat. Milyen nagy dicsőség azután az* agronómus számára, ha jó a termés. Mert bizony ebben a szövetkezetben ő az agronómus, Horská Irénke, aki törékeny alakkal, de töretlen akarattal kezdi bebizonyítani, mit jelent a mezőgazdaságban a szakképzett fiatal munkaerő-Már jócskán esteledik, de az agronómus elvtársnő mégsem igyekszik hazafelé. Vár. Várja a második váltást, mert ilyen időben két műszakban kell dolgozniok a gépeknek. A szorgalmasabba már' itt is van, azonban két traktoristalányt nem váltottak fel. El-elmosolyodik, ha arra gondol, hogyan mentegetődznek majd. Felelősségteljes állás ez az övé. Itt nőtt fel ezen a környéken s kicsi korában a legmerészebb álmában sem gondolt rá, hogy az ő irányítása mellett folyik majd a gazdálkodás... — Mi leszel Irénke, ha megnősz? — kérdezték tőle gyakran. Ű határozottan kijelentette: „Orvosnő RAGADÓS ARIS A magvetés a fiatal agronómuslány legkomolyabb. legszebb munkája. Ebben semmivel sem különbözik az öreg szántóvetőktől. Az éjszaka olyan sötét volt, hogy az ember még az orra hegyét sem láthatta. Ragadás Arisztidet ez a körülmény azonban nem gátolta ,,munkájában,” mert a szövetkezeti szénakazlakhoz még a legnagyobb sötétben is odatalált. Ez nem is csoda, hisz két év alatt már jó néhányszor megtette ezt az utat. Nappal egy traktorossal pótkocsin takarmányt hordott erre a szétszórton levő istállókba. Az állatállomány összpontosítása óta pedig gyalog járt el a kazlakhoz. Amint láthatjuk, Arisztid viszonyában bizonyos minőségi változás állott be. Azelőtt Arisztid pótkocsin és nappal járta az utat, most meg koromsötétben és gyalogosan, gumikerekű taligát húzva maga után. Azelőtt sem osztotta szét az egész takarmányt, egy részét a házatáján felejtette. Most az egész szénát haza taligázza éjnek idején a saját tarka tehenei számára. De ne vágjunk elébe az eseményeknek. Azzal kezdtük, hogy az éjszaka sötét volt és Arisztid a kazlak felé vette útját. — Csak ne essen az eső, mert megázik a szénám — sóhajtott fel beleszagolva a levegőbe, amikor a kazal tövébe húzta a kis kétkerekűt. (Csodálatos, hogy akkor, amikor neki kellett begyűjteni, sosem aggódott, hogy megázik a széna). Egy pillanatig mozdulatlanná meredt, hallgatózott. A lucernakazal másik vége felől gyanús neszt hallott. Valaki közeledett feléje. — Állj! — sziszegett fojtott hangon Arisztid, s a sötét alak engedelmeskedett. — Mit keresel itt — rivallt rá. (Bizonyára elsőbbségi jogánál fogva.) És Te? — válaszolt kérdéssel az ismeretlen. — Ha hiszed, ha nem, én kirándulni jöttem ide — kuncogott Arisztid, majd hozzátette. Azért megegyezhetünk... Sötét van, nem ismerjük egymást, és mások sem ismernek meg minket. A sötét alak tiltakozott — én megismertem a hangodat és te is tudod, hogy ki vagyok. Ragadós be akarta szüntetni a felesleges vitát, amikor a közelben egy új jövevény szólalt meg. — Mi az ördögnek kell úgy ordítani, lopni lehet halkabban is. Még feizavarjátok az alvó éjjeliőröket. Arisztid tért magához először a meglepetéstől, s korholni- kezdte az új jövevényt: — Csak te ne taníts minket. Szedjél a szénából annyit, amennyi jólesik s nekünk hagyjál békét. — A jövevény szót fogadott. Odalopakodott a másik kazalhoz s annyi szénát szedett, amennyit el tudott vinni. Az emlékezetes eset óta néhány hét telt el. Időközben új vezetőség került a szövetkezet élére. Az új elnök, az agronómus és az állattenyésztési csoport vezetője megdöbbenve állapították meg, hogy a takarmánykészlet nagyobb mértékben fogy, mint azt a kiutalási lapok mutatják. Az állattenyésztési csoport vezetője megállapította, hogy néhány állatgondozó még a legnagyobb melegben is nagykabátban jár. kelleténél nagyobb csizmát hord s dolguk végeztével igen nehéz léptekkel bandukolnak haza. Az új vezetőség kiszámí-10
