Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-05 / 18. szám
fejlődése biztosítja a bolgár falu és a bolgár földműves kulturális életszínvonalának emelkedését. Az állatok hasznosságára és a mezőgazdasági növények termelékenységére Bulgária Kommunista Pártja VII. kongresszusa által előirányzott feladatokat földműveseink már a múlt év végén teljesíttették. A szövetkezetek beszolgáltatási kötelezettségét több mint 95 %-ra teljesítik. Ez az eredmény a bolgár szövetkezetesek nagy igyekezetéről tanúskodik, A jövedelem növekedésével fokozatosan emelkedik a bolgár szövetkezeti tagok és a bolgár falu életének kulturális színvonala. Ennek leghatásosabb bizonyítéka a nagyméretű építkezés, a kulturális: és közszükségletek állandó gyarapodása. Az 1945—1960-ig terjedő években 466.178 új családi ház épült, ami azt jelenti, hogy majdnem minden második család új házban lakik. Gyakori az olyan falu, ahol 1944 előtti épületet nem is találunk. Ezzel szemben a szomszédos Görögországban az 1 millió görög földmüvescsalád közül 105.000 hajléktalan, míg 110.000 család él a legelemibb higiéniai követelmények nélkül. Falvaikban egyre éliielkédik a parkok, sportlétesítmények, kultúrházak, iskolák, kórházak, szülőotthonok és más középületek száma. Mind nagyobb számú tanuló látogatja a szak-, közép és főiskolákat. A fasiszta uralkodók nem sokat törődtek a dolgozók egészségével. Népköztársaságunk az elmúlt 15 év alatt több mint 6700 egészségügyi Bulgária nevezetességei közé tartozik a tengerparti „Aranyhomok". A világ minden tájáról felkeresik az üdülnivágyók. A gyapottermést már nem kézzel, hanem gyapotszedő kombájnnal gyűjtik össze. központot — kórházat, szülőotthont, gyermek és ginekológiai tanácsadót, fogászati rendelőt, gyógyszertárat, stb. létesített falvainkon. Bulgária ma a vidék egészségügyi hálózatának kiépítésében és a gyermekhalandóság csökkentésében az első helyet foglalja el a világon. A villamos áram még Bulgária legeldugottabb falvaiba is eljutott. Míg 1944-ben csak 690 faluban égett a villany, a múlt évben már a 4586 bolgár falu közül 3815 faluba bevezették az áramot. A múltban a falu népe csak akkor láthatott mozielőadást ha a városba ment. 1941-ben csak 37 falunak volt saját mozija, ma ezek száma 1300-ra nőtt. Ugyancsak nagy előrehaladást jelent a falu kulturális színvonalának emelkedésében, hogy míg 1944-ig egyetlen falunak sem volt helyi hírközlő berendezése, ma már 1794 faluba eljutott, nem beszélve arról, hogy minden 2—3 családra esik egy rádiókészülék. Napról-napra alakul a falu, változik, az élet, a lakosság kultúrája, emelkedik az életszínvonal és növekednek az igények. Ez mind hatásos bizonyitéka annak, hogy a szocialista földművelés megvalósítja a bolgár földműves régi álmát, amiért évek hosszú során oly kitartóan küzdött. Az elért sikerek és a szocialista jövőbe vetett töretlen hit ösztönzi, a bolgár földművest, hogy egyre növekvő igyekezetettel teljesítse Bulgária Kommunista pártjának a földművelés kérdéseire vonatkozó határozatát, amelynek megvalósítása Bulgária gazdasági fejlődésének egyedüli biztosítéka. В. I. J. olyan cifrákat mondhattak a rendőröknek — amiből persze semmit sem értettünk — hogy azok jobbnak látták ha továbbálnok. A csókváltáshoz pedig nem kellett ettől fogva a hivatalos közeg beleegyezése. Gagarin a női emancipációról A Fesztivál egyik legnogyobb élménye, találkozás az első űrrepülővel, Jurij Gagarinnal. Gegönnt helsinki sajtókonferenciáján láttam. Jurij Alexejevics sziporkázó szellemességgel válaszolt о rengeteg kérdésre. A megszabott idő már lejárt, amikor egy india újságlrónö kért szót. A sajtókonferenciát vezető elnök már nem akart neki szót adni, mert éppen a vitát készült berekeszteni, de Jurij Gagarin közbeszólt és azt mondta: ,,A szimpatikus indiai nemzet szimpatikus újságírónőjének nem tudunk ellenállni”. Az újságlrónö erre azt kérdezte, mit gondol Gagarin, fognak-e a hők az Őrben repülni? Gagarin erre azt válaszolta, hogy 8 következetesen a női emancipáció híve és szerinte ha a nők, minden más szakaszon megállják helyüket, nincs semmi akadálya, hogy az űrrepülésben is lépést tartsanak a férfiakkal. Levitézlett huligánok és győztes jó barátok Egyik vidéki kirándulásunkra, melyet a fesztivál sajtóközpontja rendezett, vegyes társasággal indultunk útnak. Szomszédaim épp nyugatnémet és amerikai kollégák voltak. A beszélgetés valahogy a huligánokra terelődött. Az egyik amerikai újságlrónö menet közben megkérdezte az egyik nyugatnémetet, tudja-e vajon, hogy a fin huligánokat nyugatnémet fasiszták vezetik. A nyugatnémet újságíró bevallotta, hogy sajnos ez így van. Majd kis hallgatás után ő kérdezte meg az amerikai lánytól, vajon tudja-e azt, hogy a nyugatnémet fasisztákat az amerikaiak pénzelik. Az amerikai újságlrónö szomorúan ezt válaszolta: , Judom és szégyellem magam ezért”. A kis történetet azért mondom el, mert az igazság valóban az volt, hogy a nyugati hidegháborús bajnokok negyedmillió dollárt áldoztak a helsinki huligánok akcióira. A festivál provokálói azonbamaz önmaguk által ásott verembe buktak be, mert az első provokációk után szinte az egész finn közvélemény tiltakozott a VIT megzavárása ellen. Közben pedig egyre népszerűbb lett a fesztivál, egyre több embert érdekelt, milyen is lehet az a fesztivál, melynek megzavarására a nyugatnémet és amerikai titkos szolgálat annyi pénzt költ. így aztán sajátmaguk is meggyőződhettek a való Igazságról. Lehetetlen lett volna a fesztivált Helsinkiben megrendezni a finn demokratikus erők támogatása nélkül. Mi nemcsak a haladó finn ifjúság szeretetét és vendéglátását élveztük, hanem az idősebbekét is. Kommunisták és más demokraták, Helsinki munkásai és munkásasszonyai voltak azok, akik az első pillanattól kezdve otthont tudtak számunkra teremteni a távoli finn f óvárosban. Szállásainkat takarították és őrizték, a reggelit is ők osztották, a telefonokat kezelték, vagy a városban kalauzoltak minket. Egyszerű finn Iraki lány otthonosan pihen a Kaitaniemi parkban. emberek voltak, akik egészévi munkájukért járó szabadságukat minden ellenszolgáltatás nélkül nekünk áldozták. Ha csák egy szót tanultunk volna meg finnül, nem lehetett volna más, mint ez: kitos-köszönöm. És ez a kitos ezerszer, százezerszer felejthetetlen finn barátainkat illeti. Irta és fényképezte .Strosser Gy.
