Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-05 / 18. szám
у A BOLGÁR FALU ROHAMOS Y if у / Ю Ш С, tnéa finom bolgár Ki ne ismern szőlőt? Bulgá rpl•; dexport —, olvashatjuk sok gyümölcs- és zöldsegládácskán, de azért a legismertebb a bolgár kertészet királynője, a vérpiros paradicsom. Tizennyolc szabad év! Tizennyolc éve a fejlődés útján! Ez alatt az idő alatt Bulgária jelentős sikereket ért el gazdaságiés kulturális előrehaladás terén. A bolgár nemzetgazdaságban alapos változások mentek végbe. Különösen nagy utat tettek meg a bolgár földművesek a mezőgazdaság felvirágoztatása terén. Földművesszövetkezetek hatalmas, gépesített szocialista szövetkezetekké fejlődtek a föld tökéletesebb megművelése és a terméshozam növelése érdekében. A bolgár mezőgazdaság 1958-ban, a földművesszövetkezetek egyesítése után fejlődésének új útjára lépett. A kapitalista Bulgária 1,100.000 apró gazdasága helyett ma a szocialista Bulgáriában 946 szövetkezett működik, átlag 5000 hektár földterületen (beleszámítva a legelőket is). Az utolsó három év alatt még jobb feltételek alakultak ki a termelési alap növelése, gépesítés kiszélesítése és a szocialista földművelés tartalékainak feltárása szempontjából. Ma a bolgár földeken 43.000 traktor, 8.900 kombájn, több mint 10.000 teherautó dolgozik a számos különféle vetőgépen és egyéb gépesített földmegmunkáló eszközön kívül. Nagymértékben kiszélesedett a vízszabályozási munkálatok hálózata, úgy hogy a vízzel elárasztott területek meghaladják a 750.000 hektárt. Jelentősen emelkedett a műtrágya, valamint a mezőgazdasági növények betegségei és a káros rovarok ellen alkalmazott vegyszerek gyártása. Egyre világosabban láthatjuk, hogy csak a szövetkezetek állandó Helsinki, a világ ifjúságának Mekkája A finnek is tudnak lelkesedni, ext bizonyítja felvételünk, mely Helsinki utcáján készült a fesztivál befejexcsekor. A nyelvészek kétséget kizáróan bizonyítani tudják a finn és magyar nyelv rokonságát. De ez az elmélet kotagáriájába tartozik. A gyakorlatban egyformán veszett ügye van akár a finnek, akár a magyarnak, ha erre a nyelvrokonsdgra épít. A finn ugyanis semmit sem ért a magyar nyelvből, a magyar pedig a finnből. Ettől eltekintve a finnek épp úgy, mint a magyarok, — s erről Helsinkiben többszőr is meggyőződtem — valóban közeli rokonnépnek tartják egymást. Azért kezdtem Helsinki visszaemlékezéseimet a nyelvvel, mert a körül sok bonyodalom támadt és van sajnos a finneknek a magyarokhoz hasonlóan egy rokonvonásuk, ugyanis nehezen tanulnak nyelvet, és sokan saját kárukra nem beszélnek semmiféle világnyelvet. Ebből aztán sokszor humoros esetek keletkeztek. Turistacsoportunk egyik tágja, Nosáf mérnök, a Lúlnica együttes koreográfusa, a fesztivál megnyitó ünnepsége után gyülekező helyünket, az olimpiai stadion előtti Nurmi-szobrot kereste. Itt adtunk mindannyian találkát, hogy autóbuszunkkal a 8 kilométerer fekvő szállásunkra utazzunk. Barátunk a sötétben és emberáradatben elvesztette tájékozódóképességet, föl és alá szaladgált, embereket állított meg, németül és franciául, valamint kézzel és lábbal magyarázta, hogy ő csehszlovák és Nurmi szobrát keresi, mert ott kell lennie a többieknek is. A finnek a sok beszédből csak két szót értettek meg, hogy barátunk csehszlovák és 6 természetes, azt a szót, hogy Nurmi. A szobor persze eszükbe sem jutott s mivel a finnek Csehszlovákiával kapcsolatban a leggyakrabban Zátopekre gondolnak, akit legalább úgy tisztelnek, mint egykori csodafutójukat, Nurmit, hát rögtönözve ünnepelni kezdték Zátopeket és Nurmit, a finn és csehszlovák sportbarátság két szimbólumát. Mondanom sem kell, hogy turista társunk Nurmi szobrát nem találta meg, de a lelkes finn sportrajongók hazaklsérték szállására. A csók és a rend őrei A finnek általában higgadtabb természetűek, mint mi, középeurópaiak, hogy a temperáméntumosobb déliekről már ne is szóljak. Ezért, amikor a fesztivál első napjaiban küldötteink a tágas tereken vagy parkokban táncra perdültek, először csak megcsodálták őket, később azután tapsoltak, és a végén a legbátrabbak már a körbe is bemerészkedtek. Ismét programra kerültek az elmúlt fesztiválok népszerű dalalai és' táncai. Ezek közül a finn fiatalok tetszését leginkább a bukaresti VIT kendős tánca, a perenyica nyerte meg. Nem tudom, az olvasók ismerik-e, vagy nem ezt a táncot. Egyik legfontosabb mozzanata, amikor a körben kendőn térdelve, a fiú kiválasztottját arcán könnyedén megcsókolja. A finn rendőrök ezt látván, közbeléptek, mondván, hogy Finnországban nyilvánosan csókolózni tilos, hogy az ilyesvalami általános felháborodást vált ki a finn emberekből. Szerencsétlen rendőrök, ha tudták volna, mennyivel nagyobb felháborodást váltott ki ez a közbelépésük. A finn fiatalok ugyanis
