Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-22 / 17. szám
Válaszok V. Karoly, Коmárno — levelére. Kedves Karcsi! Azt hiszem, az „Ifjú szemmel" c. rovatban leírt problémában az szolgálhat legjobban tanáccsal, aki már megbirkózott hasonló gondokkal. Engedd meg tehát, hogy saját példámat idézzem. öt éve vagyok nős és feleségem a napokban, egy meghitt pillanatban, könnyes szemmel vallotta be: — Nagyon szeretlek — mondta halkan — olyan biztosan vezetsz az életben. Jó melletted élni . .. Büszke voltam és meghatott, hogy sikerült révbe vezetnem egy házasságot, amely ugyancsak nem volt minden akadálytól mentes. Nálunk is fennállt a probléma: az érdeklődési körök különbözősége. Jómagam technikus vagyok, feleségemet pedig egyáltalán nem érdekelte a foglalkozásom, sőt, ellenszenvvel viseltetett iránta. Az idegen nyelvek sem érdekelték, ma pedig már jobban tud angolul, mint én. A műszaki haladás legújabb vívmányaira meg néha már ő figyelmeztet. (Ha tudom is, hagyom, hogy ő hívja fel rá figyelmemet.) Hogy értem el mindezt? Hittem abban, hogy szeret s bíztam átnevelési módszeremben. Már házastársak voltunk, amikor egy alkalmas pillanatban szépen megkértem: — Bogárkám, kérdezz csak ki az angol nyelvtanból! A szavckat már tudom, de azt is kikérdezhetnéd! -- Érdektelenül ugyan, de vizsgáztatni kezdett. Tudatosan rosszul feleltem, de úgy, hogy ne legyen feltűnő. Kijavítgatott s egyszer csak azon kaptam, hogy ő is szavakat másol. A saját szótárába. Ma már gyakran megtörténik, hogy ha munka közben nem jut eszembe egy angol kifejezés, tőle kérdem meg és milyen örömmel segít ki! Míg én írok, ő könyveket olvas, ha műszaki szakdolgokkal vagyok elfoglalva, ő egészségüggyel bajlódik. Nálunk csak a háztartási dolgok a közösek és mégis boldogok vagyunk! Karcsi! Ha talán ezt a példát nem is vonatkoztathatod magadra, de a tanácsot igen: Szíved választottját próbáld meg úgy átnevelni, hogy arról ne is tudjon. Csak vigyázz, sose alkalmazz kényszert! I. Gyula, Plzen Kedves olvasók! Olvastam V. Károly levelét, s írásából úgy vélem, hogy korrekt, komoly gondolkozású férfi lehet. A lánykáról viszont az a véleményem, hogy elkényeztetett, nagy igényű és főleg nagyon fiatal. Azt ajánlanám Károlynak (az én legkisebb unokám is Karcsi, mintha neki adnék tanácsot!), hogy ne ugorjon hirtelen a házasságba, beszéljen komolyan Jucikával, s figyelje, milyen hatással lesznek rá szavai. Várjanak a házassággal. Ma éppen az a baj sok fiatalnál, hogy meggondolatlanul ugrik a házasságba, két három év múlva pedig válóper a vége. Nem szabad csak a szépséget nézni, fontosabb a szívjóság. Ha Jucika szívből szereti Károlyt, akkor szótfogad neki és igyekszik kedvében járni, hiszen a saját javáról van szó. Ha ellenben Jucika nem képes megváltozni és a régi marad, gondolja meg Károly, házasságra lépjen-e vele? Zsarnok, szeszélyes feleség válhat belőle. Mert a szeretet szívből fakad, örökké tart, nem mint a szerelem, amely nagyon hamar elmúlik. Őszintén kívánom, hogy Jucika szívből szeresse Károlyt, Károly pedig okosan gondolkodó, derék férj legyen. Szívélyesen üdvözlöm mindkettőjüket. özv. Dékány Ferencné. Rimaszécs Kedves Olvasóink! Az eddig közölt négy levélre érkezett hozzászólások bizonyítják, hogy jótanáccsal, ötletekkel, élettapasztalattal szeretnének segíteni a levélírókon, akiknek problémája mindnyájunkat érdekel. Kérjük, továbbra is segítsék őket tanácsaikkal. A beérkezett hozzászólásokat közöljük. FELI NA FINK: Valaki telefonál Az ,,Asszonyok" című folyóirat egyik rovata a szerkesztőségi tanácsadó. ,,Márta néni” vezeti. Címére naponta kötegnyi levél érkezik és ő gondosan, lelkiismeretesen átböngészi a sok-sok levelet és tanácsol, tanácsol. Sokszor azonban sürgős a tanács: ilyenkor telefonon hívják fel... Mint ma is... — Halló — mivel szolgálhatok? — kérdi Márta. — Bocsásson meg, hogy zavarom, — mondja egy kellemes férfihang, — de nagyon szeretném, ha kivételesen nekem is tudna tanácsot adni. A feleségem ugyanis... dolgozó nő. Reggel korán elrohan hazulról, már a gyerekek is ,,néni”-nek hívják és képzelje... engem egyszer — Emilnek szólított! — És miért baj ez? — kérdi Márta néni. — Mert nem hívnak Emilnek — panaszolja a férfihang. — De ez még nem minden. Ha néha-néha vasár- és ünnepnapokon mégis otthon tartózkodik a kedves nejem, akkor ugyancsak furcsán viselkedik. A kutyát kínálja cigarettával, nekem adja a kutyaeledelt, és a gyerekeket megkérdi, mikor mennek haza a mamájukhoz. Hál ez már igazán sokI — És még nem próbálta meg jól elverni őnagyságdt? — érdeklődik Márta józanul. — Próbálná meg valaki, kitűnően boxol. Márta gondolkodik. — S mi lenne, ha elválnának? — Hisz ez az éppen... ezt szeretném elkerülni — sóhajt a férfihang. — Szeretem a feleségemet, a gyermekek meg éppenséggel imádják. Ha legalább engem kínálna cigarettával, a kutyának adná a kutyaeledelt és fejében tartaná a gyermekek nevét. Akkor minden jó lenne. — Adhat valami tanácsot? — Természetesen — mondja Márta lelkesen. — Az asszony elsősorban a családjáé, a gyermekeié. Küldje el hozzám. Majd én beszélek vele. Rendben van? — De még mennyire! — örvendezik a férfi. — Akkor, légy szíves, kedves Márta, csevegj el egy kissé önmagaddal. Itt Péter beszél... a férjed... 14 Fordította L. A. J. Préverl verse typ Ыекшьо- 1и&&(йъеШ>М — Mi a kedvenc dala? Mit énekel legszívesebben? - kérdezik tőlem igen gyakran a hallgatók. Erre a kérdésre kottafüzetem adja meg a legjobb választ, mivel lapjai, melyen chansonok szerepelnek, már kopottak a használattól. A chanson hazája Franciaország, ott született. Chansonokban énekli meg a francia nép szerelmét, bánatát, örömét, napi gondjait, s mindent, ami körülötte van, természetes egyszerűséggel, sok szívvel és érzéssel. Joseph Kosma francia zeneszerző „Hulló levelek" című chansonját az egész világ ismeri. Vécsey Ernő fordítása a legjobbak közé tartozik, híven tükrözi a dal egyszerűségét, mélységét. Előadása nem szentimentális, tragikus, hanem inkább őszinte hangmenetet követel. OLLARY MELÁNIA HULLÓ LEVELEK chanson Joseph Kosma zenéje Ar-ca ba mondtam,hogy nem szeretem.Lcstem,hegyőrremajdmit mond nekei^GyötórtemJsinoztarn.szöntelenül. Címűit a tavasz és elmúlt a nyár. Szomorú szivem csak S-re--á: vár! Be-ta-tom hibáztam'Hegbantcmen! Emi Hf tmi 1ГХГ. Fel-té-keny voltam oly kegyet-le -női... Ha-zudtam nemhogy más férfi vár, Ha Él bennem mégis egy halvány remény. Visszatér hozzám, ha eljön az ősz, És Crr.i Ef Ami F*1 H? es- té-'re randevúnk volt, rá - jön hogy sze - re -lem ót I Em: m Szeret-tern volna, ha könnyet ejt már. De ö csak ka -ccgva fÖ-lém halojtlEs azt mondta:fizerets2 teen-gemÍA Szerelmünk emlő-ke mindent le gyóz.S éppen úgy sze-rét majd/nint a azelötfíMcr érzem a csókját a számon És Emi ^ M ^___^ 6 ^ Ami ^ ^ Emi C* ^ szi-veC enyém, érzem ént —- S én el-iöktem magamtól dun-ván S,<5 döbbenten nézett re-óm... két sze tá-iom a lágy irioso-lyát!— a vétkemet százszor is bánom Es vá - rom hi-vószavát! uj_ még most is iá - 'torn! Könny nélkül sírt)— csak né - zeií vádlón Egy percig állt—sebzetten, W Emi Hl E mi Nem szólt egy szét,— csak elment ne-man! Hervadt ; fa-le-vél hullt a fá-rál A , . Hf ÍErril S et-vit - te 1 IP-Emi az ö-szi szét...Hég-is minden es-te viszsza-várom.Hert szivem csak c- er-te Ref rain él! A két sze-él!-
