Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-22 / 17. szám
gatás fejezte ki. - Most azonban mégis odaveti: — Róbert feleségének senkivel sem kell majd egy konyhán főzni. — Ez a mondat éppen csak arra volt szánva, hogy megtörje a csendet, de az udvaron levők felfigyeltek rá. — Hát igen —, tette át az egyik szája sarkából a másikba a pipát Zsihala István bácsi — pedig ti nem is sokáig szorongtatok együtt. Hiába, azelőtt csak ilyen volt az élet. Senki sem ismerne már rá a régi ВоГ-ra. Őseink biztoson azért is nevezték így, mert több fájdalom lakozott itt, mint öröm. Igaz, hogy ez a név bármelyik Latorca porti falura ráillett akkoriban. Mi laktunk a falu végén és 99-es volt a házszámunk. Pedig annak még csak 14 éve. Most meg éppen a 220. számot szögelték fel az utolsó házra. De az év végéig felépül még vagy három. A régi házakból még hírmondónak sem hagytak. Pedig nagy kár... a gólya jobban szeret fészkelni a szalmatetőn, most pedig elijesztik őket a televíziós antennák. — Zsihala bácsi éppen csak annyi szünetet tartott, hogy kinevethessék magukat, mert hót ez a képletes célzás nem találó Boíra, mivel az utcán csak úgy hemzsegnek a gyerekek. Azelőtt a házak előtt napraforgó díszelgett. Most rózsalugas kell. Mióta Zsebík tanító kertjében kinyílt a rózsa, nem volt addig nyugtuk az bizonyoknak, amíg oltást nem szereztek-^ gyönyörű rózsafáról. Mi mór nem is goltfiíjlunk a változásra, természetesnek vésrsük. Az egyik várakozó is megszólal?4-.. — Nagybátyám ír?4 (kaliforniaiból, hogy még egyszer szehtíné látni szülőföldjét, mielőtt meghcík Válaszoltam neki, hogy csak jöjjohv Tavasszal meg is érkezett. Autóval Imagtünk eléje a Cierna nad Tisou-i áiV lomásra'. Mikor megérkeztünk, erőnek erejével meg akarta fizetni a sofőrnek az útiköltséget. — Nem taxis ez — mondom, hanem az unokaöcsém fia, övé az autó is. Hitetlenkedett, láttam az arcán. Egyszer csak azt mondja. — Miért nem írtad meg, hogy máshová költöztél. — Csak nagy nehezen hitte el, hogy Bol'ban van. Aztán megörült a gémeskútnak, hogy ő abból vizet húz. Kedvére akartunk tenni, hoztuk a vödröt, ő meg cipelte boldogan, poharat kért. hogy ihasson a hazai vízből. Erre megszólal a lányom: — Inkább a vízvezeték-csapból tessék, az tisztább. Két hónapig volt itt. Sok újat láttunk meg, ha az ő szemével néztünk. - Negyven évig dolgoztam egy gyár. ban, fizettem a biztosítást, hogy öreg napjaimra legyen mit a levesbe aprítani. Egy kis házat vettem és áldottam a sorsot, hogy ez sikerült. Örültem akkor, hogy kivándoroltam, hogy nyugodt lesz az öregségem. És itt a legény még meg se nősül, már saját háza van, mit háza, villája! És odahaza dolgozik, apai földjén. Hej, sokat vitáztunk a szövetkezeten is. Vannak még hibák. Az nem olyan hiba, ha ti így éltek, hiába mondod. A beszélő elhallgatott, mert éppen 02 ő feje került a nyírógép alá. A fiatalabb Géczi menyecske törte met^-újfoói a csendet. — Kész már a ti házatok is, lehet már róísát is ültetni. Adok egy tövet. Küldök át a gyerekkel rózsát a pohárba, holnap úgyis vasárnap lesz. összeimosolygott a két asszony, mert hát mégis nagyot változott az ember is az utolsó évek alatt. Lévay Erzsébet >o-O a u_ A rózsák és a gyermeklelkek nemesitöje, — Zsebík tanító elvtárs. 2. Nem kell vízért járni a gémeskútra Szombat este Géczi Bálinték udvarán. német győzelem" és a ,.teljes orosz vereség" hírével. A Pán vezetősége elhatározta, hogy újabb folyóiratot ad ki. A ,,Zprávy КTK''-nak (A kommunista sajtóiroda hírei) az volt a rendeltetése, hogy gyorsan és pontosan informálja a nyilvánosságot a harcokról, a külföldi németellenes megmozdulásokról, de elsősorban a hősi szovjet nép életéről. Az újság vezetésével Alexander Markult bízták meg. S Hana írt, sokszorosított és hordta szét a lapot. Pedig tudta, hogy a rendőrség a nyomában van s tisztában volt azzal is, mi vár rá, ha elfogják. Az illegalitásba kényszerltett kommunisták élete Bratislavában már nem volt biztonságban. A rendőrkopók, besúgók mindenütt nyomukban voltak. Ezért hát az egyik ilyen csoport 1942 tavaszán elhatározta, hogy elhagyja a várost és a Kis- Kárpdtok erdeiben megteremti a partizánharcokhoz szükséges feltételeket. Alexander Markul a csoportnak politikai vezetője volt, felesége továbbra is a városban maradt. Az ő feladata volt fenntartani az összeköttetést a pártvezetőség és a partizánok között, fegyvert, ruhaneműt szerezni és gondoskodni az újság sokszorosításáról és terjesztéséről a munkásság körében. Árulás folytán a csendőrség megtámadta és elfogta a híres szlovák költőről és hazafiról, Jankó Krátrói elnevezett csoport tagjait és két nappal később, 1942 július 19-én lecsukták Markul elelvtársnőt is. élete virágjában volt akkor és anyának érezte magát. Remélte, hogy gyermekét már más, szebb világban fogja felnevelni. 5 mikor hetek múltán félholtan a rabkórházba került, örökre lemondhatott arról, amely minden asszony vágya — anyává válni! Hosszú, hosszú ideig nyomta az ágyat. Hosszú, hosszú ideig, egész a háború végéig járt utána a rendőrség. — Vallj! Ki a kommunista, kiket ismersz, kivel dolgozol együtt! — Markul elvtársnő hallgatott, és továbbra is dolgozott a Pártnak. Nyomorékká vált lábával hajtotta a varrógépet, hogy a megkeresett bérből bebörtönzött elvtársainok csomagokat küldhessen. A szíve minden melegével sütött kenyérbe apró papirdarabkdkat csempészett. — Elvtársak, mi dolgozunk! Közeledik a felszabadulás, tele vannak a hegyek partizánokkal, közeledik a Vörös Hadsereg! Alexander Markul soha sem láthatta már viszont harcos társát. Ma az a bratislavoi iskola viseli nevét, ahol valamikor tanult. De Hónának teljesült a vágya. Tanít. Ha nem is írni, olvasni, de élő történelmet tanít. Azt, amelynek maga is részese volt, a Kommunista Párt hősies harcát. Alexander Markul, Jan Osoha, Stefan Szabó és más hősök életéből vett példákkal illusztrálja az előadását. Mint szívesen látott vendég, mint minden diók anyja, látogat el az iskolába, ahol valamikor Markul tanár tanult. Sok-sok politikai feladata, s a fasiszta börtönben szerzett súlyos betegsége sem gátolják abban, hogy ne töltsön el ,.gyermekei" között egy-egy órácskát. Szívétlelkét viszi bele mondanivalójába, s az ifjúság hallgatja, átérzi a múltot és hisz neki! Sokszor kerül szóba a dicső Szlovák Nemzeti Pelkeiés is. Pártunk és népeink közelmúlt történelmének ez a hősi fejezete. Markul elvtársnő ilyenkor az. első partizánokról beszél, akik Janosikról nevezték el magukat, mert ók sem bírtok elnyomás alatt élni s ők is fegyvert fogtak, hogy kikergessék országukból az idegen bitorlókat. Sokan meghaltak, még mielőtt eljött a nagy nap, 1944 augusztus 29-ike. a Szlovák Nemzeti Felkelés első napja. De mindegyikük egy egy szikrája volt annak a hatalmas lángnak, amely meghátrálásra és teljes megadásra kényszeritette a fasisztákat. És közéjük tartozik a hősi halált halt Alexander Markul és élettársa, Hana Morkulová is. (se)
