Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-24 / 2. szám
a CSISZ gyűlést. Szóltunk az EFSZ elnöknek is, jöjjön el a gyűlésre. - Nincs nekem időm ilyen haszontalonságokra. Megint bált akartok!? - hárította el a meghívást. De mégiscsak eljött, előadtuk a javaslatot — persze, előzőleg már olyan félhivataloson megbeszéltük a gyerekekkel — hogy külön csoportokban akarunk dolgozni, nem az „öregekkel'', hogy megmutathassuk, mit tudunk. Csak a szövetkezet vezetőségi ülése utón kaptuk meg az engedélyt. Izgatottan dolgoztunk, mert az „öregek", szüléink, az egész falu, furcsa szemmel vizsgálgatott bennünket. Szerettek volna hibát találni, de nem tudtak. Amikor látták, hogy a mi teheneink mindig tiszták és jól tejelnek, csak annyit mondtak: Könnyű nekik, másra sincs gondjuk, csak a munkára. Tavasszal kezdtük el a „különmunkát" és egész nyáron versenyeztünk a többiekkel. Ősszel örültünk csak igazán, amikor kitűnt, hogy az ifjúsági csoport cukorrépája, kukoricája adta a legnagyobb hektárhozamot és a kertészetben a lányok szorgalma megkétszerezte a jövedelmet. De ez csak a kezdet volt. Abban az évben általában fellendült a szövetkezetünk, új gépék vásárlását tervezhettük. Most már figyelembe vették javaslatainkat. Mi meg beneveztünk a szocialista munkabrigód címért folyó versenybe. Azóta a növénytermesztői csoport már szocialista munkabrigáddá vált, mi meg, ha teljesítjük az első negyedévi húsfelvásárlási tervünket és a tejtermelési tervet, akkor május elsejére szintén elnyerjük a címet. Szövetkezeti klubunk is van, televízióval felszerelve, 1963-ban felépül a szövetkezeti zuhanyozó. Nekünk nem nehéz elképzelnünk, milyen lesz falunk a kommunizmusban, mert évről évre fokozatosan fejlődik, megvalósult terveink alapján válik mind modernebbé Látják ezt azok a fiatalok is, akik eddig nem dolgoztak itthon. Mind többen jönnek haza. A szövetkezeti munkaiskolában éppen arról beszélgettünk, ha az a három fiú, aki a mezőgazdasági technikumban tanul, befe jezi a tanulást és a napközi otthon elkészültével 15 asszony munkába tud állni — ráadásul még több fiatal jön haza, akkor 1963-ban már két műszakban dolgozhatunk, mint a gyári munkások. Jól keresünk, szórakozunk is, nagy kultúrotthonunkban gyakran vendégszerepei a MATESZ, a szövetkezeti klub is jó műsorokat készít, tanulhatunk, egyre könnyebb és szebb lesz a munkánk. Csoda-e, ha bizakodva és örömmel nézünk a jövőbe? SZABADOS VILMOS CSÁVOSSY GYÖRGY: Tél, tél.. Tél, tél, fű a szél, fosztott tollú pitinkéi, dm ki ilyet töm dunnába, reszket annak keze, lába. Hó, hó,hófehér pihe rajban földre ér, megfogom a markomban s láddsza, cseppé vált nyomban. Szán, szán, sikló szán, osztozkodnak a hosszán, de a dombnak felfele, csak gazdája jő vele. Jég, jég, sima jég, egy lépésnyi is elég talpat nyúzni, csicsonkázni, mért nem tanulsz korcsolyázni? Tűz, tűz, esti tűz, szelet, fagyot messzi űz, lengő lángja táncol egyre s álom hull a két szemedre. MAJTÉNYI ERIK: Dehogy is ülünk a sutban, puffan a hógolyó, puffan, Pistikét jól eltalálta, csupa hó a szemeszája. Nem bánja, kacag és dob még, igen, ha len nem hajolnék, fürgébb Foto: SPÁÖIL Hógolyózás ha nem lennék nála, talán még el is találna. Hajolnék most is, de késő, egy picit késtem el, és ő hajít már pfü... pfű... mit gondolsz ízlett-e nékem a gombóc? 33$
