Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-24 / 2. szám
a GYERMEKEKRŐL ...ír két pedagógus Egy tizenhat éves, kitüntetéses tanuló kislány édesanyjától hallottam a következő megjegyzést.- Az én Lidikémnek még sohasem jutott eszébe, hogy elmosogasson, vagy letörölje a port. Igaz, nem is zaklatom a házimunkával, fő, hogy tanuljon, félek, ilyen apró-cseprő dolgokkal elvonnám figyelmét a tanulástól. Arra gondoltam, hogy az ilyen helytelen szülői nevelés, milyen mély nyomokat hagy a gyermek lelkében, milyen káros a hatása a munka megbecsülésére és a munkaszeretetre való nevelésben. Az Így nevelt gyermekek rendszerint nem kedvelik az iskolákban folyó politechnikai oktatást, és nem akarják megérteni, mennyire fontos ez. Társadalmunkban eltűnt a férfi és a nő közötti különbség. A nők ma már éppen úgy megtalálják helyüket a termelés minden ágazatában, mint a férfiak. Kell, hogy az otthoni élet problémája is egyformán megoszoljék férfi és nő között. Ma az iskolákban egyforma gondossággal készítjük elő az életre a fiút és a leányt. Azt akarjuk, hogy fiataljaink nemükre való tekintet nélkül, munkájuk mellett a mindennapi élet feladatait is ügyesen, gátlások nélkül tudják megoldani. S ebben a nevelési munkában nagy szerepe van a szülőnek. Csak az az ember tudja igazán megbecsülni a munkát, akit már kicsi korától ilyen szellemben neveltek. Gondolkozzunk egy kicsit, vajon mindonynyían megteszünk- e mindent annak érdekében, hogy gyermekeinket így készítsük elő az életre? HORVÁTH LAURA így nem szabad szeretni Két édesanyáról van szó, akik önzetlen, anyai szeretetükkel, önző lányokat neveltek. Mindkét anyának kevés öröme volt az életben. Munkában és nélkülözésben élték le életük nagy részét. Most, amikor az anyagi jólét mindenki számára lehetővé tette a gondtalan életet, a maguk nyomorúságát akarják kárpótoltatni gyermekeikkel s túlzott gondoskodásukkal, kényeztetésükkel észrevétlenül is öntelt gyermekeket nevelnek, akik mindent magától értetődő dolognak tartanak. így volt ez ebben az esetben is. A kislány kezdetben jószivvel közeledett édesanyjához és felkínálta segítségét a konyhában. A mamo azonban nem fogadta el. ■ Ugyan, minek vagyok én?, csak tanulj, az a fő. Az a te dolgod. Majd dolgozol még eleget az életben. — S itt felsóhajtott, hajaj, mennyit kellett nekem dolgoznom, legalább te ne gürcölj fiatal korodtól. így nem csoda, ha a kislány később mór egyáltalán nem kínálkozott semmiféle házimunka elvégzésére. Pedig az édesanya akkor már egyre jobban vágyott erre a segítségre. A lánykából nagy lány, majd fiatalasszony lett. Diplomája, állása, háromszobás összkomfortos lakása volt. Aztán megjött a fiú, akinek nem ,,tudtak" helyet szorítani a lakásban. A kis unoka a nagymamához került, akinek a munkája közben nagyon megszaporodott. Koros, beteg édesanyját, gyöngélkedő férjét gondozta s még ráadásul a kis unoka is az ő gondjaira lett bízva. A fiatalasszony csak az urának él, aki szintén természetesnek találja, hogy továbbra is a mamához járnak étkezni. A gyermekhez annyi közük van, hogy néha sétára viszik. S a nagymama? Még mai napig is kimossa a szennyest, kitakarítja a lakást s minden terhet magára vesz. Vajon meddig bírja? Egy másik anya hasonlóképpen nevelte a lányát. Annyi különbséggel, hogy a kislányt még a tanulás sem vonzotta. Az első kínálkozó udvarlóhoz feleségül adták. Természetesen anélkül, hogy a háztartás vezetésének legelemibb szabályaival is megismertették volna. A fiatalok a szomszéd faluba költöztek. A szerető, gondos édesanya rendszeresen ,.meglátogatta" őket. Ilyenkor szívesen elvégezte a nagymosást, takarítást, sőt mi több, elmosta a nagy halom szenynyes edényt is. A lánya ilyenkor csak csetlett-botlott körülötte, de tanácstalanságában nem tudott segíteni. A férje mindezt jól látta és csakhamar rájött, kit vett feleségül. Az egykori szerelem lassan elpárolgott. A férj csakhamar kiábrándult a lusta, semmihez nem értő asszonykából és otthonukban egyre gyakoribb vendég lett a családi perpatvar, amely a tárgyalóteremben végződött. A fiatalasszony ismét az édesanyjához került. Reméljük, csakhamar belátja hibáit, s elég fiatal ahhoz, hogy új életet kezdjen. 16 B. M. tm óm uA Abban a műhelyben, üzemrészben, ahol több asszony, lány dolgozik együtt, próbálják megszervezni a munkaközi tornát. Kérjék meg az igazgatót, művezetőt, engedélyezzen a munkaidő felében tíz perc pihenőt és töltsék el ezt az időt felfrissítő tornával, játékkal. Szellőztessék ki jól a termel, vagy ahol lehet, menjenek ki a szabadba. A legegyszerűbb gyakorlatok is, melyeket gépek között, munkaruhában lehet végezni, alkalmasak arra, hogy a többnyire egyoldalúan foglalkoztatott test, az ellankadt figyelem felfrissüljön, feléledjen. Rövid könnyed futással, (teremben helybenfutással), szökdellésekkel melegítsünk be, azután egyszerű, részben már ismertetett gyakorlatokkal mozgassuk meg a karizmokat (karkőrzések, karhúzogatások); a törzs izmait (láblendítések, guggolások, szökdellések). Ezután ne szégyelljük elővenni a pirospötytyös gumilabdát — valamelyik mama majd kölcsönkéri a kislányától — és labdázzunk. Már az első kísérlet után tapasztalni fogják, hogy vidámabban, frissebben megy a munka! Itt néhány, párokban végezhető gyakorlatot mutattunk be: 1 ■ Egymással szemben törzsdöntés. Karunkat tegyük a szembenálló vállára. Döntögessük erőteljesen a törzsünket. Majd a fogást elengedve, lazán hajolgassunk előre. 2. Háttal állunk egymásnak. A karok oldalsó középtartásban. Kulcsoljuk össze a kezünket. Hajolgassunk oldalt kétszer jobbra, kétszer balra. Segítsük karral a hajolgatást. 3. Álljunk egymás mögé. Az első, oldalához szorítja könyökben hajlított karját, társa megfogja az alkarját. Első pároslábbal szökdell, társa igyekszik őt minél magasabbra segíteni. 4. Egymásnak háttal állva karoljunk egymásba. Az egyik törzshajlitást végezve, hátára emeli társát, majd szerepcsere. (A fáradt törzsizmokat igen jól kinyújtja!) 5- Álljunk egy sorba, emeljük föl a bal lábunkat, melyet a mögöttünk lévő társunk bokánál fog meg. Másik kezünket tegyük az előttünk álló vállára. Szökdelljünk egyszerre!) a jobb lábon. Ne engedjük el a fogást! Próbáljuk meg a másik lábunkon is!
