Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-08-22 / 17. szám

A PART/^,

' NÉPÜNKHÖZ

Antonin Novotny elvtórsnok, a CSKP Központi Bizottságo 1962. július 10-11. ülésén elmondott beszédéből

A XII. kongresszus tiszteletére indított munkaverseny visszhangja arról tanúskodik, hogy a dolgozók pártunk XII. kongresszusának évében minden nehézség ellenére éppen a szocialista munkaverseny útján a lehető legjobb eredményeket akarják démL munkájukban. Rohamosan nő azoknak a kollektívákndk, műhelyeknek és üzemeknek száma, amelyek a párt Központi Bizottsága és a Központi Szakszervezeti Tanács felhívására versenybe léptek a Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. Kongresszusának Brigádja címért. Ma már mintegy 20 000 kollektíva. 3500 műhely és üzemrészleg, közel ezer üzem és ötvennél több vállalat kapcsolódott be ebbe a mozgalomba. A Központi Bizottság ezért szükségesnek tartotta, hogy a legjobb munkacsoportoknak odaítélje a Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. Kongresszusának Brigádja címet, értékelve a termelési feladatok lehető legjobb teljesítéséért vívott küzdelemben élenjárók, mindenkinek példát i mutató munkások, szövetkezeti dolgozók és technikusok kezdeményezését és aktivitását.

Nagyra becsüljük ezt a kezdeményezést, a dolgozók aktivitását, segítségét és főleg azt, hogy nyíltan foglalkoznak a termelési kérdésekkel, pártunk politikájával összhangban merész feladatokat tűznek ki, s ma olyan jelentős erőt, élcsapatszerepet töltenek be, amely bátran egyengeti szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének útját.

Emeljük a mezőgazdaságot az ipari termelés színvonalára

Már nemegyszer rámutattunk, hogy a mezőgazdaság melyik úton haladva érheti ei az ipar színvonalát. Ezért a dokumentumban lényegében nincs semmi olyasmi, amit eddig ne említettünk volna. Mi nem gondolunk ki és nem is gondolhatunk ki semmi újat. Kizárólag arról van szó, hogy minden határozatot és kitűzött feladatot a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói és más dolgozók, valamint a nemzeti bizottságok tagjai és funkcionáriusai is a sajátjuknak tekintsenek, következetesen összpontosítsák a figyelmüket ezekre a feladatokra és azokat lépés,ól-lépésre valósítsák meg. Az egész csoda abban rejlik, hogy ezeket a feladatokat a mezőgazdaságban közvetlenül a helyszínen, az egyes munkahelyeken megvalósítsuk.

Nagyok a tartalékaink és a kihasználatlan lehetőségeink, amelyeket kötelességünk kihasználni és minél több fontos terményt előállítani. Nagy tartalék rejlik például abban, hogy a lemaradó üzemek elérjék az átlagos, nem is akarom mondani, hogy az élenjáró üzemek színvonalát. Nem fogyaszthatunk mind több mezőgazdasági terményt, ha még azt a mennyiséget sem tudjuk előállítani, amihez feltételeink vannak.

Gyakran hangsúlyoztuk, hogy gazdaságosan kell bánnunk a földdel. Ez vonatkozik éppúgy a legmagasabb fokú belterjességre, minden egyes hektárnyi megművelt föld kihasználására és a betakarítási veszteség minél nagyobb méretű csökkentésére, mint a szántóterületbővítésére és elértéktelenedésének megakadályozására. Ennek ellenére továbbra is előfordul a föld hanyag megművelése, a helytelen vetés és betakarítás és még mindig segítséget kérnek az államtól. Előfordulnak továbbá olyan esetek, hogy főleg a községfejlesztés során beépítjük a szántóterületet, kerteket létesítünk, fölöslegesen túl nagy területet igényelnek az üzemek építéséhez stb. Ezt nem tűrhetjük, sőt az egész megműveletlen területet vissza kell adnunk céljának. Ezért elhatároztuk, hogy a kijelölt építkezési területen kívül nem szabad családi házakat építeni. Aki a község határán kívül családi házat épít, ne számoljon azzal, hogy villanyáramot, esetleg vízvezetéket kap állami költségen.

A falusi szocialista termelési viszonyok további megszilárdítása, a földművesek életszínvonalának növelése, a szövetkezeti parasztok és a munkásosztály közti közeledés kizárólag csak akkor lehetséges, ha harcolunk az ellen, ami a társadalmi érdekek kárára van, harcolunk a szocialista mezőgazdasági termelés gyors fellendítéséért. Ezért jelenleg a népgazdaság fejlesztésének egyik alapvető feladata az, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala 1970-ig lényegében elérje az ipái színvonalát.* Ezért kell következetesen valóra váltanunk a dokumentumban kitűzött feladatokat. Ezt mélyrehatóan tudatosítsák a falusi párttagok, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és valamennyi mezőgazdasági dolgozó.

Az életszínvonal emelkedése a termelőerők fejlődésétől függ

A társadalom fejlesztésének távlatairól szóló dokumentumnak aránylag jelentős része foglalkozik az életszínvonáS kérdéseivel, feltételezhető, hogy ezzel kapcsolatban a vita igen gazdag tesz, ezé&fÉjjDroblérnákat igen nyíltan vetjük fel, hogy a dolgozók még mélyrehatooban tudatosítsák az összefüggést a népgazdaság, a termelési és a tervteljesítési eredmények, főleg a terv minőségi mutatóinak teljesítése és az életszükségletek kielégítésének lehetőségei között.

Az utóbbi időben olyan hírek terjedtek el nálunk, mintha emelni akarnánk számos gyártmány és közszükségleti cikk árát. Beszélnek a hús, a bútor és más cikkek árának az emeléséről, valamint pénzreformról is.

Rendeztük a ruhaszárító csipeszek, a nyújtófák és néhány más fából készült gyártmány árát Erre azért volt szükség, mert termelésük nem volt jövedelmező és egyetlen vállalat sem akarta veszteséggel előállítani ezeket az árukat. A nagykereskedelmi ár megmaradt az 1953. évi szintén, ezért mind a termelőt mind a kereskesWmi árat rendeznünk kellett. jmt

Újból hangsúlyozom, hogy tclbb húst juttatunk a piacra mint tavaly, bár fcleg^ választékban nem tudjuk mindig kielégíteni a gyakran mesterségesen és fölöslegesen különféle pánikkeltő hangulatok útján növelt keresletet.

Mégegyszer hangsúlyozom, hogy továbbra is az életszínvonal emelkedésének útján fogunk haladni, éspedig emelni foqiuk a béreket és a társadalmi fogyasztást, főleg a többgyerekes esendők esetében, másrészt pedig gazdaságunk fejlődéséhez és jelentőségeihez igazodva az árakat is csökkentjük. Ez a mi utunk, ez a célunk. Az eddigi fejlődésből láthatjuk, hogy erről a célkitűzésről nem mondtunk le Újra nyíltan kijelentem, hogy az életszínvonal emelkedése kL.rólag népgazdaságunk fejlődésétől, tehát attól függ, hogy többet, jobban és olcsóbban termeljünk. Csak így fog gyarapodni az egész társadalom gazdasága, szépülni az ember sokoldalúan gazdag élete.

A többi között az új állami árbizottság egyik feladata az lesz, hegy tevékenységével ezen a téren, segítséget nyújtson a helyes árpolitika megvalósításában.. jt

Egy további probléma, mellyel foglalkozni szeretnénk az életszínvonallal kapcsolatban, a nyugdíjbiztosítás kérdése. A doku mentum egyik része minden bizonnyal kiváltja a dolgozók érdek lődését. Valóban legfőbb ideje, hogy a nyugdíjbiztosításból kiküszöböljük a múlt minden maradványát és teljes mértékben összhangba hozzuk a szocialista társadalom helyzetével és továbbfejlesztéseinek érdekeivel.

Minden tény arról tanúskodik, hogy dolgozóink aktív életkora meghosszabbodik és a jövőben .még hosszabb lesz. Ezért létre kell hoznunk annak minden feltételét, hogy a dolgozók minél tovább részt vehessenek a munka folyamatában. Ez a társadalom érdekét szolgálja, de összhangban áll az ember munkához való viszonyának toyábbi 'alakulásával és a következő időszakban a munka vonzóerejének növekedésével is.

Ezért teljesen helyénvaló növelni a nyugdíjbiztosítás befolyását a munkafolyamatban való hosszabb részvételre és előnyben részesíteni о gyermektelen nőkkel szemben a gyermekes anyákat.

A dokumentum javaslatai világosan feltüntetik, hogy milyen konkrét intézkedésekkel kívánjuk tökéletesíteni nyugdíj- és szociális biztosításunk rendszerét. Meggyőződésünk, hogy dolgozóink a kongresszus előtti vitáiban ezeket a javaslatokat helyesen fogják fel, és megértik, hogy a kommunista társadalomban a munka az ember alapvető tevékenysége és nem a nyugdíjra jogosító korhatár a döntő. A jövő embere képességei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint fog részesülni a társadalmi javakból. Természetesen ezek már a kommunista társadalom lehetőségeihez igazodnak majd. Javaslatainkban abból indulunk ki, hogy minden dolgozó 60 éves korában nyugdíjjogosult. Saiát ügye, él-e ezzel a jogával. Megfelelő beosztásban fizikai és szellemi képességeihez mérten tovább dolgozhat. Ezért, ha szükségessé válik, hogy az ember kiváljon a munkafolyamatból, akkor nem az lesz a döntő körülmény, hogy hatvan, ötven avagy hatvanötjj^ves.

Ezek a szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének távlataivc! foglalkozó dokumentum egyes alapvető kérdései, amelyek lényedében összefüggenek a gazdasági élettel.

а