Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-22 / 17. szám
ж*. ♦ ♦♦♦•AAA-.-.,^Ж íig egy hónapja annak, hogy a pe£j^ rényi szövetkezet kötelezettséget vállalt a XII. kongresszus tiszteletére. Laszkovics János elnök. Fehér Frigyes zootechnikus és a fejőnők csoportja Lőrincz Mária vezetésével megállapították, hogy tejtermelésük és tejfelvásárlási tervük teljesítése nem kielégítő. A szövetkezetnek, amely 1559 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik és 299 fejőstehene van, évi tejtermelési terve 53ó ezer liter. Ebből a mennyiségből a közellátás számára 370 ezer liter tejet irányoztak elő. Június 10-ig a 128 300 liter helyett csupán 125 912 liter tejet adtak el, s így a tervet csupán 98,1 százalékra teljesítették. Tudatában vannak annak, hogy a dolgozók lelkiismeretesebb és szorgosabb munkára való serkentésére legcélravezetőbb a kötelezettségvállalás, hiszen pártunk kongresszusának méltó köszöntése hazánk minden egyes dolgozójának szívügye. Vállalásukban kitűzték, hogy már július 15-ig behozzák a felvásárlás terén történt lemaradást és ettől az időtől kezdve a napi eladási tervet úgy fogják túlteljesíteni, hogy év végéig 20 ezer liter tejet adjanak terven felül a közellátásnak. A kötelezettségvállalást felhívással kötötték össze, amelyet Kelet-Szlovákia összes szövetkezetéhez és állami gazdaságához intéztek: A jelenlegi helyzet felmérésével kövessék példájukat, teljesítsék — és lépjék túl tejtermelési és felvásárlási tervüket. Hogy vállalásuk és felhívásuk alapos megfontolással született, az bizonyítja, hogy Egy felhívás visszhangja — 20 ezer liter tejjel többet ■ kidolgozták a tokarmánytermesztési és taxarmányozósi tervet: Az évelő takarmányokat mind virágzás előtt kaszálták le és az egész mennyiséget - 1200 mázsát, mesterségesen szárították, hogy megőrizzék tápértékét Hasonló módon szárítják a másodkaszálású takarmányokat és a tarlókeveréket is. A nyári takarmányozásról a télire való átmenetet még 90 hektár tarlókeverékkel biztosítják. A legeltetés és zöldtakarmányozás után azonnal hozzáfognak az élesztős takarmányok előállításához. Az eddigi eredmények már a vállalt feladatok teljesítésével kecsegtetnek: Míg június elején csupán napi 1400 liter tejet tudtak adni, addig június végén már 1800 literre emelkedett a napi tejbeadásuk. Most már naponta 2000 liter tejet adnak a közellátásnak. A perényi példa nem maradt követők nélkül. Az alsólánci, a gombosi szövetkezet és a buzitai EFSZ nem késett a válasszal a felhívásra. Alsóláncról a következő vállalás érkezett Perénybe: „Július 23-án áttérünk a napi tejfelvásárlási terv folyamatos teljesítésére. Szeptember végéig törlesztjük tartozásunkat és év végéig 10 000 liter tejjel többet adunk a közellátásnak“. A gombosi szövetkezet év végéig 15 ezer liter tejjel teljesíti túl felvásárlási tervét, a buzitai szövetkezet pedig 25 ezer liter tejjel ad többet dolgozó népünknek, mint ahogy a terv előírja. Jó lenne, ha minden szövetkezet és állami gazdaság ilyen szép ajándékkal köszöntené pártunk XII. kongresszusát, ha a közös gazdaságok vezetői, a fejőnők, állatgondozók mindenütt úgy átéreznék adott szavuk komolyságát, mint a perényiek, alsólánciak, buzitaiak és gombosiak. Reméljük, a szövetkezetek dolgozói, az asszonyok megértik, hogy tőlük függ dolgozó népünk jobb ellátása és nem maradnak tétlenek. A perényiek várják a választ! IVAN SÁNDOR A gazdaság vezetője az irattárcáját forgatja. Szépen, sorjában áttekinthetően ott vannak benne az adatok. A riporter pedig szorgalmasan jegyzetel, bele-belepislantva az adathalmazba és közben írja a számokat, félhangosan mondja a termények nevét, a hektárhozamokat. ...A Trnavai Állami Gazdaság medziháji részlegéhez 437 hektár szántóföld tartozik. 165 hektár gabona, 115 hektár kukorica, 40 hektár répa Janatka elvtárs a gazdaság vezetője megállítja a riportert: — Ezek a számok, hektárok így csupa száraz adat. Hiszen aki nem ismeri a medziháji gazdaságot, milyen keveset A RÉPAFÖLDÖN mond neki, hogy 40 hektár répánk van és 115 hektáron termelünk kukoricát. A 40 hektár répa mögött a cukorgyár vezető dolgozója talán csak negyvenszer 400 mázsa cukorrépát fát, a városi ember meg, aki a vonatból pillantja meg a répaföldet, talán arra gondol, vajon mennyi cukrot lehet nyerni arról a nagy-nagy tábláról. De tudják-e, mit értek én, a gazdaság vezetője 40 hektár répa alatt?! És Janotka elvtárs összecsukta a jegyzettömböt, zsebre vágta az iratokat, egy pillanatra elgondolkozott, majd gyors egymásutánban négy asszonynevet mondott: Kacudáková Mária, Toronová Jolana, Baranovská Anna, Dubcová Mária. — Ugye, az ismeretlennek ezek a nevek sem sokat mondanak? Egyszerű falusi asszonyok nevei. Ha a 40 hektár répáról van szó, meg arról, hogyan műveljük meg kevés embererőnkkel azt az irdatlan nagy tábla cukorrépát, mindig rójuk gondolok. 1960-ban kerültem ide, a gazdaság élére. Bevallom, mikor ránéztem a vetéstervre és megtudtam, hány emberrel számolhatok a répa, meg a kukorica kapálásnál, egy kiU csit az inamba szállt a bátorságom. Mert ugyan, kire is számíthatok én, ha számbaveszem, hogy a hat traktoroson és a hat pár lófogatoson kívül a növényápoláshoz mindössze 12-14 állandó dolgozónk van. — Szeretik itt a földet - mondták többen is, mikor egy termelési értekezleten felvetettem a kérdést: vajon mi lesz majd a kukoricával, a répával, ha csak ennyien vagyunk. Akkor még nem tudtam, mi minden rejlik e szavak mögött: szeretik itt a földet. Május elsején, alighogy a rögök közül kibújt a répa első két levele, négy asszonnyal találkoztam reggel a répaföldön. A jövő hét végén megkezdhetjük — szólított meg közülük az egyik. — Jól el van készítve a földje, öröm lesz itt az egyeiés — mosolygott elégedetten a másik. Néhány perc múlva már 8—10 asszonyt láttam a répaföld .szélén. Kacudáková Mária, Toronová Jolana, Baranovská Anna és Dubcová vitték a szót. Mind о négynek ismertem már a férjét. A legjobb dolgozók asszonyai voltak, egyikük férjének a keresete sem volt kevesebb a havi 1600 koronánál. örültem felajánlott segítségüknek, de azért kíváncsiságból megkérdeztem, mi készteti őket erre a bizony nem könnyű munkára. — Mi úgyszólván a répaföldön születtünk — mondta Toronová. — És ott is nőttünk fel toldotta meg Kacudáková. — Nemcsak azért egyelünk, hogy keressünk - bizonygatták mindannyian — de nem tudnánk elnézni a répa közt a gyomot. A répaegyelés idején, meg a kapálás napjaiban a növénytermelési csoport vezetője ezt jelentette: — A répában hat férfi és tizenhat asszony dolgozik. így aztán 10 nap alatt végeztünk az egyeléssel, a kukoricát — meg a répát is - annyiszor kapálhattuk, ahányszor a talaj megkívánta. A gazdaság vezetője mosolyog. Kinéz az ablakon. A környéken mindenütt haragos zölden háborgó kukoricatáblákat, felszántott tarlót és buján vegetáló répatengert lát. Véleményét summázva ezt mondja: — Ezek az emberek teremtik meg újarcú mezőgazdaságunkat. <m)
