Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-08 / 16. szám
щи 1. Rohanj vonat, égő szikráid nem tehetnek kárt, Őrt állnak о pionírok. 2. Králová Mária helyzetismertetést tart. 3. Víz, víz víz U Elsősegélynyújtás a szövetkezet földjein dóm, hogy egy kicsit büszkék is vagyunk rájuk. Mert nemcsak otthon érnek el jó eredményt, hanem más községekbe is eljárnak, segítik a gyöngébbek munkáját. Ez valóban nagyon szép. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy egykét asszony kivételével csaknem mindannyian a szövetkezetben dolgoznak, családjuk, gyerekeik vannak, aztán meg mi tagadás, elmúltak már húszévesek. Mindemellett olyan szívóssággal, fegyelemmel, fiatalos lendülettel végzik a munkát, hogy öröm nézni őket. A parancsnok elmondja Králová Mária elvtársnő a parancsnoki tisztséget tölti be. Férfias járású, kemény asszony, szinte látni rajta, hogy nem ijed meg az árnyékától. Hat gyermeke van, akik közül kettőt már a felnőttek közé lehet sorolni. A férje munkás, tűzoltó, meg a két fia is. Négy évig állatgondozó volt a szövetkezetben. Elmondja, hogy hatéves működése alatt sok örömben volt része a csoportnak. Egyszer azonban üröm is vegyült az öröm közé. Két évvel ezelőtt szorgalmasan készülődtek a járási versenyre. Nagy volt a boldogság, mert szemmel láthatólag ők tartották az elsőséget. A győzelem már- már küszöbön állt, amikor váratlan dolog történt. Odahaza nem nézték át a tömlőket s véletlenül a kelleténél 8 méterrel rövidebbet hoztak magukkal. Ennek következtében csak a negyedik helyre kerültek. — Azt is mondd el, mennyire el voltunk keseredve, sírtunk is hazafelé — szól közbe a széparcú Absolonová Stanislava. Ivancsik Anna más irányba tereli a szót. — Két évvel ezelőtt koromfekete, vésztjósló füstfelhő tornyosult a szomszédos Lehnice felett. Riadót fújtunk és néhány perc múlva már a helyszínen voltunk. A szalmakazlak égtek. A kút messze volt, rendkívül nehéz körülmények között jutottunk vízhez. Azaz jutottunk volna, de nem volt benne víz. Nem volt mit tenni, be a faluba! Ott meg csak csodálkoztak, hogy mit akarunk, el sem akarták hinni, hogy tűz van náluk. Nincsenek áldozatok. Macovon nagyon régen nem volt tűzeset. Sem aratáskor, sem télen a kémények miatt, a villanyvezetékeket is előírás szerint karban tartják. A gyerekek sem gyújtogatnak, mert itt, ebben a faluban nem játékszer a tűz. Nem látni örökre elnyomorított égett kis testeket, mert az édesanyák úgy nevelik gyermekeiket, hogy azok veszedelmes és rosszindulatú ellenséget lássanak a tűzben, nem pedig szórakozást. Nem lehetne ez így minden faluban ? néninek, meg a többi baromfigondozónak, hogy figyelmezteti őket, ha valamit elfelejtenek. Hogyan, hogy egy görbe tekintet nélkül, inkább kérő, mint figyelmeztető szavaira kedvesen válaszolnak: — Jól van, Elvirka, megcsináljuk, Elvirka. Azt sem érti egészen, miért igyekeznek annyira a kedvében járni, hogy már a következő héten kap egy motorkerékpárt, amely a hétfelé elosztott telep között megrövidíti a távolságot, s nem kell gyalogolnia. Pedig egyszerű az egész : Az ekecsi szövetkezet törődik ifjú szakemberével, segít neki abban, hogy tovább fejlessze tudását, tapasztalatokat gyűjtsön, hogy jó vezetőjévé váljék a baromfitenyésztő részlegnek. Az emberek pedig — az idősebb asszonyok, férfiak — érzik, hogy megbecsüli munkájukat, tisztelettel szól hozzájuk — miért ne viszonoznák ezt kedvességgel, szeretettel. Hiszen jót akar, nekik, a szövetkezetnek. Hogy fiatal? Annál megbecsülendőbb dolog, hogy tizennyolcévesen vállalta ezt a munkát, amely ugyan nem olyan tiszta és kényelmes, mint a könyvelőké, de tele van az alkotás izgalmával, az útkeresés, a célratörés nagyszerűségével. És Elvirka már nincs egyedül. Új otthonra talált a szövetkezetben. Úgy érzi, hogy ez az, amit várt, amit az iskolában úgy emlegettek nagybetűvel, hogy Élet. Gál Eta Haraszti E. Nem kis faradsag 1750 pulyka gondozo jónak lenni — Lukovics néni hangos se rege közt szívesen időz a reszleq fiata vezetője Kovács Elvirának nem okoz gondot a most kapott motor, hiszen két hete szerezte meg a traktor- es motorkerékpár vezetői igazolványt
