Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-08 / 16. szám
asszony jelent meg. Fehér inges, kétéves gyermeket vitt a karján. Az emberáradat egészen a színpad pereméig hátrált és a terem közepén egyedül állt az asszony, karján gyermekével. Az anyaság jelképe, boldogságának és aggódásának megtestesítője. Bár a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus nem csupán a nők és az anyák, hanem az egész emberiség ügye volt, az anya és a gyermek jelképe állandóan végigkísérte tárgyalásait. Sok kérdésről beszéltek nyíltan a szónoki emelvényen. Beszéltek a dolgozók, munkások és tudósok. Hallottuk beszélni a pacifistát, aki még nem értette meg, hogy a békéhez vezető út éppen az aktív harc a rossz ellen, nem pedig a rossz tétlen szemlélése. Hallottunk afrikai küldöttet, aki szenvedélyesen kiáltotta: „Uhuru-l (szabadság). Bár a küldöttek véleménye az egyes kérdések megoldását illetően eltérő volt, egyben teljesen azonos véleményen voltak: felismerték, hogy nukleáris háború fenyegeti a világot, s ezt mindenáron meg kell akadályozni! A kongresszus elnöksége felszólította a genf leszerelési értekezleten képviselt államok kormányfőit, hogy fejtsék ki álláspontjukat a kongresszusnak. A kongresszus nem hallotta Kennedy, Macmillan, de Gaulle hangját, ha csak az amerikai kísérleti robbantások visszhangját nem tartjuk annak. — Ez mindjárt a kongresszus első napján hallatszott, amikor az amerikaiak további megatonnával fertőzték a Johnston sziget légkörét. A tudósítók azt írták, hogy a robbanás fényét a több száz kilométer távolságra levő Hawai szigeteken is látták. Tévedtek. A robbanás fénye és vésztjósló moraja egészen itt, Moszkvában, a kongreszszuson hallatszott, és mindjárt kezdetben egybeforrasztotta azokat, akiket eddig politikai nézetük, vallásuk, társadalmi helyzetük elválasztott egymástól. Nyugaton sok ember teszi fel mind gyakrabban a kérdési: „Van az emberiségnek egyáltalán jövője? Ezeknek így szeretnék válaszolni: Igenis, van és ez a jövő ragyogó lesz,“ — mondotta Hruscsov elvtárs. Világosan kifejtette a Szovjetunió álláspontját: „A Szovjetunió kész azonnal megkezdeni a leszerelést, ha a másik fél is aláírja a szerződést. Természetesen egyoldalúan, egyedül nem szerelhet le. Nem lehetünk önmagunk ellenségei. Ha a nyugati hatalmak aláírják a szerződést az általános és teljes leszerelésről, a Szovjetunió szívesen megsemmisíti rakétáit, ócskavasba teszi a fegyvereket, a szovjet tudósok és általában a szovjet emberek rendkívül örülni fognak, hogy mással foglalkozhatnak, mint fegyvergyártással.“ N. Sz. Hruscsov idézte Longfellow amerikai költőt, aki felszólította a népeket, szívják el együtt a békepipát... „Bár nem vagyok dohányos, meg kell mondanom, hogy boldog lennék, ha elszívhatnám a békepipát az összes hatalmiak vezetőivel — mondotta Hruscsov elvtárs. A világ népeinek képviselői képletesen meggyújtották a békepipát. Meggyújtották a nők is, bár többségük nem dohányzik. Részarányuk a világtalálkozón jelentős volt. Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke nyitotta meg a kongresszus ülését, majd R. Nehru asszony elnökölt. A belga I. Blum az egyik legfontosabb bizottságot vezette. A csehszlovák küldöttség női és férfi tagjai is aktívan kivették részüket az ülés munkájából. H. Rasková professzor Csehszlovákia tudományos hozzájárulásáról beszélt a tudósok összejövetelén. Gusta Fuéiková hangját a gyarmati rendszer elleni harc kérdéseivel foglalkozó bizottságban hallottuk. Sok küldött az „Üzenet az élőkhöz“ című könyből ismerte Gusta Fuéikovát, s nagy elismeréssel fogadta szavait arról, hogy a függetlenségi harc az egész emberiség harca, nemcsak a gyarmati népeké. A nők külön ülésére Nyina Hruscsova és sok más kiváló szovjet asszony is eljött. A küldöttek körülvették Hruscsovát, aki szívélyesen és barátságosan kezet szorított velük. Az amerikai nők emlékeztek az Egyesült Államokban tett látogatására. Küldöttünk, a lidicei H. Leflerová lidicei rózsával és a lidicei tragédia 20. évfordulójára kiadott éremmel kedveskedett Hruscsovának. Nyina Hruscsova egyetlen jelvényként tűzte ruhájára a brost. A nők találkozóján sok küldött váltotta egymást a szónoki emelvényen. Bebizonyosodott a világ asszonyainak nagy aktivitása a békeharcban. A japán küldött az okinavai amerikai katonai támaszpont felszámolásáért küzdő ellenállási mozgalomról beszélt. A dél-vietnami nemzeti front küldötte könnyeivel küszködött, amikor a dél-vietnami nők és gyermekek szenvedéseit emlegette. Az egész terem könnyezett, amikor azokról a gyermekekről beszélt, akik a dél-vietnami börtönökben születnek és még az élet, a szabadság megismerése előtt meghalnak. Kérve kérte a világ asszonyait, segítsenek népének az amerikai beavatkozók elleni harcban. A leszerelési és béke-világkongresszus befejezte munkáját. A küldöttek a világkongreszszus szellemében akarják megvívni napjaink jelenleg lejátszódó legnagyobb küzdelmét, az életért és az emberi boldogságért vívott csatát. A. TUCKOVA észak-koreai nép bámulatos erővel gazdasági téren csodát tudott elővarázsolni az amerikai napalbombák tízezreitől porrá égetett hazájában. Az az ország, amely a szörnyű hároméves háború után csak üszkös deszkákból állott, ma teherautókat és traktorokat gyárt, vasúti hidakat, duzzasztógátakat és erőműveket létesített, műutakat és kórházakat épített, műveltséget adott a népnek, örömet vitt szabad életébe. A népi demokratikus Korea megszűntette az éhínséget és munkanélküliséget, sőt a Japánból hazatelepült koreaiak tízezreinek kenyeret és hajlékot is adott. Hazánk tudományos- műszaki segítsége is szép eredményekre vezetett. A csehszlovák szerelők, mérnökök és ápolónők Pjöngjanban, Tancsenben, Unszanban, Hicsonban, Nampekben és Tokcsanban őszinte jóbarátokra leltek. A demarkációs vonal A két országrész — Észak- és Dél-Korea két teljesen eltérő utat követ. Alig egy órányi járásra Keszong ősrégi császári várostól, idegen megszállás alatt levő nyomorgó országrész tárul az ember szeme elé. A diktátorok és megvesztegethető főtisztviselők országában a kolduló, éhező gyerekek hozzátartoznak a dél-koreai utcák megszokott képéhez. Itt van a legnagyobb munkanélküliség az egész világon. Az űrrepülések és az atomreaktorok korszakában a dél-koreai emberek füvet és fakérget esznek, hogy néhány napra elűzzék az éhhalált és a rosszul tápláltság következtében fellépő sorvadást. A koreai nép ma látja, ki hozza el számára a boldogságot és az igazi segítséget. Eljön az a nap, amikor Dél-Korea is megszabadul leigázóitól. Kraus R. A koreai nők kivettek részükét harcijuk építéséből. Ar ország пере szeretettel, megbecsüléssel adózik nekik es mind jobb feltételeket alakit ki számukra, hogy teljesíthessék a.wonyi , onyai-- es honpolcjari hivatásukat
