Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-08 / 16. szám
1896 IV. 16 - 1942 VII. 31 ОШ' , 'уМ /’km i A fiatal Jozka tanitónö szeretett volna lenni. Mindent meg akart ismerni, ami szép, színházat, könyvet. De tudta, hogy vágya nem valósulhat meg, mert beteg és erőtlen édesanyja csak varrásból tengette maga és lánya életét. Jozka tanulmányaira már nem jutott pénz. így csak az óvónői tanfíelyamot végezhette el. LÉPÉST TARTOTT A SORBAN Kitört a háború. Az óvodát, ahol tanított, bezárták. Édesanyja meghalt. Örült, hogy legalább cselédnek szegődhetett gyermekek mellé. De hová lettek nagy tervei? Vagy végüiis meghátrált volna? Ostraván, ahol ebben az időben élt, kukoricán meg zabon tengődtek az ostravai munkások. Még a szétmálló, töredező kenyérből sem volt elég. A vasgyárban kitört a sztrájk. Jozka i$ csatlakozott, a sztrájkolókhoz. Későbbi visszaemlékezéseiben igy ir a vitkovicei drámáról: „... nem lehet megkülönböztetni egymástól a női és férfi arcokat. Szemük tüzel, arcuk megkeményedett Én is érzem lobogni szememben azt a csodás lángot Valaki megfogja kezem és megyünk egyszerre lépve, egy gondolattal az agyunkban. A sorok egyre nőnek. Aztán egy kiáltás tör fel a tömegből: Katonákat küldtek ellenünk! ... A nyolc halálos áldozat között egy állapotos asszony és egy fiúcska is volt. Az ostravai halottas házba vitték őket. A lakosság csoportokban búcsúzott el tőlük; az anyák tüntetőén vezették gyermekeiket, hogy azok sose felejtsék el, milyen borzalmas a háború A NAGY MUNKA KEZDETE A tizenkilencéves nevelőnő, szolgáló, hivatalnoknő Jozka, Prágába költözött. Kosiren, a volt proietámegyedben lelt otthonra. Itt kezdte meg politikai működését. Felvették a párt tagjainak sorába. Stanislav Jabúrek felesége lett A smichovi gyárban dolgozott. Minden szabadidejét a gyermekeknek szentelte. Vitadélutánokat rendezett nekik a tornateremben és több színdarabot tanított be velük. Nemsokára az Egységes Munkástestnevelő Egylet vezető funkcionáriusa lett, ahol alaposan kivette részét a szervezési munkákból. Elszántságáért, kiváló munkája jutalmaként tanulmányi útra küldték a Szovjetunióba, ahol a szovjet testnevelési rendszert kellett tanulmányoznia. SZIVVEL-LÉLEKKEL ÚJSÁGÍRÓ Jozka Jabúrkovának moszkvai tartózkodásával fejeződött be - és egyben kezdődött - egy életszakasza. Visszatérve már nem folytatta testnevelési tevékenységét. Rövid szerkesztői működése alatt nagyon megszerette és élete hivatásának választotta az újságírást és a Rozsevacka főszerkesztője lett. Vezetése alatt a Rozsevacka a harmincas évek legjobb, a munkásasszonyok népszerű lapjává vált. Jabúrková Írásaiban harcolni tanította az asszonyokat az elnyomás és a jogtalanság ellen. Egészen az újságírásnak szentelte magát. Vezércikkeket, elbeszéléseket, folytatásos regényeket és riportot írt A kommunista újságíró hivatásának szentelte és áldozta fel életét, mint Július Fucik. KITARTOTT MEGGYŐZŐDÉSE MELLETT Jozka Jabúrková - az okos és jó megfigyelőképességű ember - nem maradt tétlen akkor sem, amikor 1939 március 15-én a német fasiszták megszállták Prágát Találkozása a gyermekekkel, a munkanélküliekkel, az embertelenséggel - a Szovjetunió és Lenin elvtárs iránt érzett forró szeretete - örökre meghatározták élete útját. Amikor 1939 március 18-án a pankráci börtönbe vetették, csak megerősödött meggyőződésében és büszkén, emelt fejjel vágto a fasziszta gyilkosok szemébe szilárd elhatározását: Soha sem hátrálok megl Minden erőmből harcolni fogok a fasizmus elleni Már nem térhetett haza. Néhány hét múlva átvitték a drezdai börtönbe, innen tovább Ravensbrückbe. A tábor asszonyainak megértő barátja, elvtársa volt. Előadásokat tartott nekik a világ keletkezéséről, a dialektikus materializmusról, a cseh- és a világtörténelemről. A három évig tartó kínzás teljesen legyengítette szervezetét és a harcos szív megszűnt dobogni. Messze szeretett Prágájától, Ravensbrückben halt meg Jozka Jabúrková. Fogolytársai kihűlt testét a drótkerítés mellett pirosló pipacsokkal szórták tele. Halálának évfordulóján a Csehszlovákiai Nőbizottság kezdeményezésére Prágában elhelyezték Jozka Jabúrková emlékművének alapkövét. A kommunista újságíró és funkcionárius, mint a népe boldogságáért küzdő hősi harcos példaképe, örökké élni fog dolgozóink szívében. 8 Többen is lesznek? Ceské Budéjovicén eddig hatan vannak, de ICarlové Varyban, Plzeftben is találkozhatunk •elük. Kikkel? Lányokkal, akik a vasutas szakmát választották jövő hivatásuknak. Sokan azt mondanák, hogy ez nem újság, hiszen gyakran láthatunk kék egyenruhás nőket. Ez igaz, csakhogy... A lányok, akikről ma szólunk, képzett vasutasok lesznek. A vasutas pálya új és nagyon érdekes foglalkozási ág. Persze, sokaknak a „vasutas“ szó hallatára egy öreg bácsi jut eszükbe, amint nagy vasutastáskával a kezében lassan szolgálatba ballag. Ilyen értelemben a „vasutas“ szó nem valami vonzó. És a lányok ennek ellenére mégis vasutasok lesznek. Hogy milyen szép és érdekes ez a munka, hadd mutassuk be a Ceské Budéjovice-i vasutas tanulólányok példáján. A kis mindentudók... Az állomás melletti nagy raktárban találunk rájuk. Néhányan csomagokat szállítottak, mások a csomagok helyes kezelésére ügyeltek. A raktárban egy hónapot töltenek, aztán tovább mennek más munkahelyre, a személyi-, teher- és főpénztárba. Egy bizonyos idő után a karbantartó osztályra és a lámpakezelőbe kerülnek. Itt megismerkednek a világítóberendezésekkel és a villanyszerelő osztályon megtanulják a biztosítékok kicserélését. Ha már ezt is tudják, vasúti kocsikat fognak takarítani, elsajátítják a higiéniai előírásokat, az egészségügyi és tűzoltószolgálat alapjait. Amit itt felsoroltunk, csak egy része annak, amit a lányoknak tudniok kell. Később átmennek a fontosabb munkahelyekre is. A szállítási folyamatban megtanulják a pénztár kezelését, a csomagok átvételét, útbaigazítások adását, tüzetesen megismerkednek a menetrenddel, a vasúti földrajzzal és a kultúrközpontok hivatásával. Természetesen idetartozik még a jegyek és a jegykészítő gépek kezelése és a különböző nemzetközi utazásra vonatkozó ismeretek elsajátítása. Ezenkívül megismerik a különféle gépeket, jelzésleadókat, távírógépet, telefont, helyi rádióberendezést és az utazási irodák munkáját. Az utóbbi nagyon igényes anyag és ezt csak a harmadik évfolyamban sajátítják el. A mesteré a szó... Adjuk most át a szót Luklík mesternek, aki ugyan már négy éve tanítja a tanoncokat, de lányokkal csak első éve foglalkozik. Megkérdezzük, hogy elégedett-e velük? HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ANKETHOZ • HOZZASZOLASC A jó együttműködés eredménye A helyi nemzeti bizottság tanácsa már az 1960-1961-es évben felvetette a kérdést, miként tegyük lehetőve, hogy asszonyaink ne váljanak a háztartási munka rabjaivá, hogy bekapcsolódhassanak a mezőgazdasági munkákba, főleg az idénymunkák alatt. Mivel községünk 35 km-nyire fekszik Komárnótól, a járási székhelytől, gyűjtőhelyet létesítettünk. Nem probléma már a ruha- is fehérneműtisztltás, a lábbeli, harisnya, háztartási is villanygépek javítása, mert a komárnói kommunális üzem is Obnova vállalat minden hiten kiküldi dolgozóját, aki az összegyűjtött holmit elszállítja, s készen, megjavítva, kitisztítva vagy kimosva visszahozza. Az aránylag gyors, jóminőségű is olcsó szolgáltásokkal községünk lakói elégedettek. Hogy ne álljunk meg a megkezdett úton, újabb szolgáltatások bevezetésiről is szó van, mégpedig a fodrászat is borbilyüzem létesítésiről. A megfelelő
