Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-25 / 15. szám
Mária Drápalová, a brnói Modeta nv. dolgozója egy kisfiúnak adott életet. Az örvendetes eseményt a 12 tagú szocialista munkabrigád, melynek Mária is tagja, azzal fogadta, hogy komaságot vállalt. A szép névadási ünnepségen egytől—egyig megjelentek és utána együtt kisérték haza a boldog szülőket. <M) JUTALOM-TRAKTOR A brnói Ján Sverma üzem tanoncai 14 kisméretű Zetor-Pionir traktort gyártottak a dél— morvaországi kerület pionírjai részére. Minden egyes járásban az a pionírszervezet kap egy traktort, amely első lett a pionír hektáron termelt kukorica termelési versenyben. A kis méretű Zetor-Pionír 330 ccm köbtartalmú, 5 lóerős és óránként 15 kilométeres sebességet ér el. Felszerelhető rá az eke, borona stb. Az első traktorokat már átadták új gazdáinak. Felvételünk a boldog Jana Pavtarovát ábrázolja, aki most vette át az értékes jutalmat. Alig várja, hogy pionírjai, a rajhradi alapfokú kilencéves iskola növendékei is kipróbálhassák. (Kép és szöveg: M. Mácha) Nová Strózon a HNB, a nőbizottság és a tömegszervezetek közreműködésével felejthetetlen szép pillanatokat szereztek 16 fiatal házaspárnak, akik szocialista névadásra vitték újszülött gyermekeiket. (Michelberger N. tudósítása) A mihályfai asszonyok munkájáról kaptunk hírt Widermann Margit elvtársnő közvetítésével. — Nálunk nem okoz nagy gondot a tojásfelvásárlási terv teljesítése. A nőbizottságnak sikerült úgy megszervezni a munkát, hogy május 30-ig teljesítettük a falu egész évi tervét. A szövetkezet tyúkállománya a télen kipusztult. A falu lakossága kisegítette a szövetkezetei. Több mint nyolcezer tojást adott be az EFSZ helyett. A faluszépítési akció keretén belül 14$ órát dolgoztunk le. Tavasszal pedig 86 ezer paradicsom-palántát ültettünk ki. A téli iskola keretén belül egészségügyi tanfolyamot szerveztünk, amelyen 30 asszony vett részt. Száraz Mária írja: — A libádi nőbizottság egy napos látogatást tett a kovácspataki Nyugdíjas Otthonban. Az idős nénikék nagy szeretettel fogadták a látogatókat és szívélyesen elbeszélgettek velük. Danczi Anna elvtársnő leveléből: — A füri dolgos asszonyok jó munkájáról már sokat hallottak a járásban. Az ő érdemük, hogy a szövetkezetben négy nap alatt kiegyelték 78 hektáron a cukorrépát, de szép eredményeket érnek el a dohánytermesztésben is. A kertészetben 22 asszony dolgozik azon, hogy minél több friss zöldség kerüljön a dolgozók asztalára. A polgári ügyek intéző bizottságának munkájáról is kaptunk néhány levelet. Andriskin József komárnói levelezőnk írja: — Vanek Eszter ünneplő ruhát öltött magára. Tudta, hogy őt és férjét ma szeretettel veszik körül gyermekei, rokonai, ismerősei. Az esketési termen meglátszott az \ ViV —гГ~'“ J A zselízi nőbizottb(^’ir^iplgáriJ^yekel[ intéző bizottsággal,\j HN^~'do^ozóuml szépen feldíszített teretnUen vortfleP házasságuk ötvenedik évfordulóját ünneplő Vanek házaspárt. S mikor Eszter néni kezébe fogta a tollat, hogy beírja nevét az emlékkönyvbe, könnyektől fátyolos szeme a munkában, gürcölésben eltelt ötven esztendőre tekint vissza. De ez csak egy pillanatig tart. Az emberek nagy szeretete csakhamar visszazökkenti a mába, amelyben egyforma értéket képvisel öreg, fiatal egyaránt. Vanek néni beírja nevét az emlékkönyvbe Filakovské Biskupicén is ünnepeltek — írja Kamody Ilona. Szuja József és felesége nem régen ünnepelte 25. házassági évfordulóját. Az idős házaspár meghatódva vette át a HNB ajándékát. Az ünnepségről nem hiányoztak a pionírok sem, akik kultúrműsorral szórakoztatták, virágokkal halmozták el az ezüstlakodalmasokat. KEMÉNY DIÓ A SZÉNPOR! vol 4sJ „Hiába jár a nyakamra, én nem tudok segíteni. Nézze, ilyen szénnel nem lehet fűteni, ez nem szén, hanem por!“ így szokta lerázni a lakókat a fűtő, ha panaszkodnak a rossz fűtésre. ,,Ha nem tetszik, hát ne vegye át, más boldog lesz, ha . . .“ így „kínálja“ áruját igen sok esetben a szenes. Mit kezd az ember, ha kész helyzet elé állítják?! Például nyomozza az okokat, amelyek ezeket a kellemetlenségeket előidézték. Ezt csinálták biztonsági szerveink is. És az eredmény ? Osztraczky István, Rezek József, Hollóssy Vendelin mint vezetők, igen szép jövedelemmel rendelkeztek Bratislava szénraktáraiban. Miután keresett portékát árultak, nem volt gondjuk elhelyezésével, sőt, néha kétszer annyi is elkelt volna, mint amennyi rendelkezésükre állt. Valószínűleg erre ők is rájöttek, ezért igyekeztek megduplázni a készletet. Azt pedig úgy érték el, hogy a vevőknek kevesebb szenet szállíttattak, mint amennyit kiszámláztak, vagy pedig elsőrangú szén helyett szénport adtak el. A megmaradt szenet aztán egyik raktárból a másikba irányították, hogy egy esetleges vizsgálat ne fedezhessen fel többletet. Ha valakinek jó szén helyett szénport adnak el, az rendszerint megszólal — ha a saját zsebéről van szó. De Cabadaj fűtőnek ez nem volt érdeke, hiszen nem az ő kárára ment az üzlet. Aláírta a szállítóleveleket, fűtött azzal, ami a pincében volt és nem érdekelte, hogy a gondjára bízott épületben naponta száz meg száz ember fagyoskodik, s kabátban, néha terítővei térdén kénytelen dolgozni. Neki az volt a fontos, hogy ismerőseinek szenet szerezzen, az ő „érdeméből“ (unegmaradt feleslegből. Ezek aztán neki fizették meg az árát. Hogy Jl dolog mégse legyen gyanús, Rezek szombaton és vasárnaponként küldözgette az autókat, nem volt szükségük tanúkra. Persze, ezeket a „transakciókat“ nem folytathatták volna éveken keresztül, ha nem lett volna segítségükre egy kiterjedt banda, mely kisebb-nagyobb összegek ellenében hajlandó volt részt venni a csalásokban. Az csak természetes, hogy amikor a bíróság elé került ügyük, mindannyian védekeztek — ki mivel tudott. Rezek például azt hozta fel mentségül, hogy a raktár, amelyet átvett, még fél évig nem volt körülkerítve. No meg az őrség sem volt megbízható, hiszen maga kapta rajta az egyiket, hogy egyszer egy vasárnap délután aludt. A becstelenül eladott szén árát — legalábbis így igyekezett megmagyarázni a mások által elkövetett rendellenességek elsimítására fordította. Osztraczkyról mindenki azt hitte, hogy becsületes ember. Csak helyettese, Smeták tudta, hogy kicsoda. Hiszen eleget keresett segítségével. A bíróságon úgy védekezett, hogy a neki juttatott ötven, nyolcvan, százhúsz, meg kétszáz koronák azokból a borravalókból származtak, amelyeket vezetője kapott hálás vásárlóitól! Maga Osztraczky cáfolta meg alantasát, mikor kijelentette, hogy egyesség volt közöttük, egyformán tudtak egymás tolvajlásairól. Több mint három heti tárgyalás után a Dunajská Streda-i Járásbíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottakat. A fő bűnösöket, Osztraczkyt, Rezeket, Hollóssyt, a raktárak volt vezetőit, hat, négy, azaz három évre ítélte el. Smeták pedig másfél esztendeig gondolkodhat majd, vajon mi is volt az a „borravaló“, s Cabadaj, — reméljük — három év alatt csak megtanulja, hogy mégis van valami különbség, ha valaki szénnel, vagy porral fűt. De a többi vádlott, akiknek felsorolása sok helyet venne igénybe, is nagyon meg fogja gondolni, mielőtt ismét a tilosba tévedne. Damoklész kardjaként lóg felettük a feltételesen kiszabott büntetés. (EAS) 18
