Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-04 / 7. szám
mßu'ö^-jaßwvL A XII. pártkongresszus előtti időszakban élünk, ennek szellemében végezzük munkánkat, ebből a szemszögből tekintünk közös munkánk eredményeire. A falvakat járva és a levelekből értesülve egyre jobban tapasztaljuk, hogy asszonyaink megértették korunk nagy napjait, s ezt tettekkel, jó munkaeredményekkel támasztják alá. Elmondhatjuk, hogy a nemzetközi nőnap megünneplése ebben az esztendőben faluszerte új tartalmat kapott. A békeharc mellett szilárd gyökeret vert az az elhatározás, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy Csehszlovákia most növekedő generációja már a kommunizmusban éljen. A felsőmislyei nőbizottság — írja levelében Iván Sándor — március elején összejövetelt tartott, ahol kiértékelték múlt évi munkájukat, megvitatták, milyen feladatok várnak rájuk ebben az esztendőben. Volt miről beszélni. Szövetkezetük gyönge eredményeket ér el. Eddig nem tudtak állandó fejönőket biztosítani, nem tudnak eleget tenni tejfelvásárlási kötelezettségüknek. A háztáji tehenek száma 109, ezek után mégis 15—20 liter tej jut naponta a közellátásnak. A többi termék felvásárlása körül is bajok vannak. Először a gyűlésen, azután a falu 300 polgára előtt a nemzetközi nőnapon beszéltek az asszonyok e hiányosságok orvoslásáról. Labancz Anna, a nőbizottság elnöknője arról beszélt, hogy kevés asszony vállal munkát a szövetkezetben. Szavai visszhangra találtak. Reméljük nyomot hagyott az emberek szívében is, s nemsokára jobb híreket hallunk majd községükről. Kurucz Nóndorné írja Izáról. A nőbizottság néhány tagja a polgári ügyeket intéző bizottságban is dolgozik. Elhatározták, hogy a műsoros est tiszta bevételét a szocialista esküvők és névadó ünnepség céljaira fordítják, hogy ezzel még feledhetetlenebbé tegyék a nagy napot az érdekeltek számára. Asszonyai teljesítéséből is kiveszik a\{észűHt. tÁj/fcius egyik napján sorba látogatták aptréen-defgozóit és néhány óra múlva már ezer tojás került a gyűjtőhelyre. Különösen jó eredményt ért el Fajnor Emília és Takács Mária, de dicséretet érdemelnek a többiek is, akik részt vettek az akcióban. A HNB vezetősége megbecsüli az asszonyok munkáját. Legutóbb gyűjtőhelyet létesített, ahonnan kéthetenként viszik és hozzák a mosásra, festésre, tisztításra szánt ruhákat. Ezzel sok időt takarítanak meg az asszonyok, amelyet művelődésre, pihenésre fordíthatnak. Rajtuk áll csupán, hogyan élnek majd az adott lehetőségekkel. Hasonló munkát fejtenek ki a Nővé Zámky-i asszonyok is, akik szintén a felvásárlási terv teljesítését helyezik előtérbe. Erről ír Malischek Erzsébet. De nem feledkeznek meg a tavaszi takarításról, városszépítési akcióról sem. Kettősök látogatják a város lakóit, meggyőző munkájukkal biztosítják, hogy az idén május 1-ét az eddiginél még szebb környezetben ünnepelhessék meg. A biskupicei nőbizottság tagjai nemrégen Egri Viktor ,,A házasság” című háromfelvonásos színművével mutatkoztak be. — írja Kamody Ilona. Az asszonyok nagy sikert arattak nemcsak otthon, de a környékbeli falvakban is. A nőbizottság gyakran rendez egész estét betöltő kultúrműsort. amely nagy sikernek örvend. К/s Rozi néninek és tizennégy 80 éven felüli idős társának felejthetetlen pillanatokat szereztek a tornai asszonyok — írja levelében Smojda Józsefné. A nemzetközi nőnap alkalmából meglátogatták őket a lakásukon, egy cserép virággal és édességfélékkel kedveskedtek nekik. Az idős nénikéknek örömkönny csillogott a szemükben, jól esett nekik, hogy róluk sem feledkeztek meg. A nemzetközi nőnap előestéjén virággal, bonbonokkal a hónunk alatt bekopogtunk egy-egy idős, beteg asszonyhoz, akikről tudtuk, hogy március 8-án nem ünnepelhetnek velünk — írja Ко toes Irén elvtársnö Nová Dubnicáról. Az idős asszonyok remegő kézzel vették át az ajándékot, meghatottan köszönve meg a figyelmességet. Száraz Mária levelezőnk írja. Az obidi nőbizottság tagjai a fiatalokkal karöltve Kovácspatakon kultúrműsort adtak elő az aggoknak. A műsor, Rutkay elvtárs rendezésével, kitűnően sikerült. Az idős emberek hálás szívvel és nagy tapssal búcsúztok vendégeiktől. A nőbizottság tagjai és a fiatalok dicséretet érdemelnek, hogy mindennapi munkájuk mellett szorgalmasan próbálnak, terjesztik szocialista kultúránkat. Ezt a felvételt a Moldovai Mezőgazdasági Technikum egyik tanulójától kaptuk azzal a kéréssel, tegyük közzé a lapban a következő üzenettel : Kedves lányok! Mi a Moldovai Mezőgazdasági Technikum tanulói azzal a felhívással fordulunk hozzátok, gyertek közénk minél többen, vár ránk szocialista mezőgazdaságunk! Ebben a szép, kényelmes iskolában élünk, tanulunk, itt készülünk az életre. Gyertek közénk, várunk benneteket! KÉT CSOKOR HÓVIRÁG (RD) Kollár néninek senkije sincs az égvilágon. Volt egy Ilonkája, annak a kedvéért ment ki az ura valamikor az első világháború előtt Kanadába. Vagyont szerezni. Mire visszajött, Ilonkának már nem volt szüksége semmire.. Az éveken át kuporgatott pénzecskéből pedig csak nehezen telt házacskára. Maguk ásták ki az alapját, maguk rakták fel minden tégláját, maguk ácsolták a tetőt. „Neve volt minden darabnak — emlékszik most az idős asszony — kétszer marta véresre a kezünket: amikor kuporgattunk rá, meg amikor építettük...“ Az öregedő asszony több gyereket már nem szült. Minden szeretetét a házára, a kertjére pazarolta. A rózsabimbót keresztelte csak el évente — Ilonkára, Ágnesre, Erzsikére..,. Már régen eltemette férjét is, amikor a Timkó családdal megismerkedett. Nekik is volt Ilonkájuk. Kollár néni szíve egész melegével, minden parlagon heverő szeretetével a kislány felé fordult. Sokszor egy hétig is nála hagyták a szülei, mert mind a ketten dolgoztak. Nagy' tervük volt. Családi házat akartak építeni. Csakhát más világ van már ma, más igények. Rádió kell, lemezjátszó, televizor, a régi diófa bútor sem divatos már. S csak ha már mindez megvan, akkor lehet gyűjteni a házra valót... De aztán Octáviára kaptak kedvet Timkóék, s a családi házacska terve hosszú-hosszú időre megint beleveszett a benzinbűzbe. Kollár néninek szánták tehát a jó tündér szerepét, Timkóné volt a rendező. — Jaj, lelkem-nénikém — mondogatta, — öröm magára nézni, mintha édes nagyanyja lenne Ilonkának. Már nem is akar az a rosszgyerek hazajönni az anyjához. Na meg ez a kertecske, ilyen kellene a gyereknek, nem a bérház négy fala, dehát honnan vegyünk rávalót?! — Folyt a mézes szó Timkóné szájából, Ilonka is egyre jobban odaszokott a házhoz. Amikor úgy látta a házaspár, hogy eljött az ideje, megtették ajánlatukat: '..... JkliMU — Volna egy kis pénzünk is, meg jól is keresünk — Írassa ránk a házát. Kifizetünk készpénzben húszezer koronát — a másik feléért pedig élete végéig eltartjuk. Az első szobát engedjük át magának, velünk fog étkezni, jól élünk mi, hiszen már megízlelte, no meg a kertecske hozama is közös lesz. Hát így kapott családot az egyedülálló öregasszony. S miután már az Jó embereknél úgy szokás, hogy segítsenek egymáson, a húszezer koronából tíz visszavándorolt az új gazdák zsebébe. Egyszer a kerítést kellett megjavíttatni, máskor a tetőn volt valami hiba, hisz utóvégre a volt tulajdonos is ott lakott... És amikor már nem volt több pénz — azt hiszem, kár folytatni, mindenki kitalálja — Ilonka számára már nem az új nagymama volt a legkedvesebb. Az első szobából a kis szobába, aztán a nyári konyhába költöztették Kollárnét. Az ízletes jó kóstolók ízét is régen elfelejtette, s később már örült az odadobott maradéknak is. — Nem akartuk mi a felperest koldusbotra juttatni, — védekezik Timkóné. — Becsületes szándékkal kötöttünk üzletet. Csakhát — panaszolja, — nem is tetszik tudni, milyen nyalánk egy ilyen öreg! fordul a bíróság felé. — Nyalánkság az, ha valaki legalább egyszer egy nap meleg ételt akar enni? Maga hányszor eszik naponta? — fordul a fiatal bírónő az asszonyhoz. — Één — húzza a szót csodálkozva — háromszor. Aztán, mint aki mentegetni akarja magát, hozzáteszi: — Dehát én fiatal vagyok. Minden felelősség alól kibúvót keres ez a család, amely mások verítékéből akar tollasodni — „építeni“. De légvárat építettek, amit a bíróság igazságos határozata lerombolt. Miután semmiféle megegyezésre nem jutottak, a bíróság úgy döntött, hogy az eredeti tulajdonos visszakapja házát s Timkóék addig, mig más lakás nem akad, mint bérlők ottmaradhatnak. A megmaradt 10 000 koronát pedig Kollár néni visszaadja. Mint maga mondta, szívesen teszi, mert nem akarja, hogy a kis Ilonka valamiben is hiányt szenvedjen. Pedig az elmaradt kosztért talán joga lenne követelni valamit. A tárgyalás után együtt mentünk a fiatal bírónővel a város felé. A sarkon megállt és két csokor hóvirágot vásárolt. — Ugye, Kollár néni, azt mondta, hogy mostanában a nyugdíjasok klubjában szokott üldögélni. Mit gondol, ott lesz délután ? (EAS)
