Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
fifífáJcZsélni fog... A kis Péter nagyon rosszul volt. Szívecskéje, ez a folyton működő kis szivattyú gyógyíthatatlanul beteg volt és csak alig-alig tudta a legyengült test véredényeit vérrel ellátni. Péterke szomorú lemondással feküdt ágyacskájában s minden idegszála és porciká)a olyan elemyedt volt, mintha már soha sem tudna felkelni. S mégis! A brnói Egyetemi kórház II. számú sebészetének orvosai Navrátil Ján orvostanár vezetésével csodát műveltek: mélyhűtéses készülék segítségével végzett műtéttel sikerült kiküszöbölniük a született szívhibát. Ezt a készüléket, amelyet a brnói Műszaki Kutatóintézet termomechaüikai tanszéke szerkesztett, először kísérleti állatokon próbálták ki. Minthogy a kísérleti eredmények kielégitőek voltak, Navrátil Ján orvostanár 1961 decemberében a klinikai gyakorlatban is alkalmazta a készüléket. Az új módszerrel végzett műtéteknél a páciens vérét a testből kivezetik s külön szerkezet segítségével 3° Celsiusra hűtik le, majd a vér a testbe visszatérve az egész szervezetet a szükséges hőmérsékletre hűti le. Az erősen lehűtött testben a szívműködést hosszabb időre ki lehet kapcsolni, anélkül, hogy az agy megsérülne. Az agyban az oxidációs folyamatok a lehető legkisebb mértékre csökkennek s így az agy védve van. A vérre, erre az életet adó folyadékra is sokkal kevésbé van szükség, mint különben. A testenkívüli mélyhűtéssel végzett műtét segítségével Navrátil Ján orvostanár és orvostársai számos beteg bonyolult szívbaját helyrehozták. Az új módszerrel a hatéves Péterke szívén is sikeres műtétet végeztek. Egyelőre még ágyacskájában fekszik, de lassacskán felgyógyul súlyos betegségéből, s társaival együtt élvezheti gyermekkorának boldog napjait. Azt kívánjuk neki, hogy gyermeki kis szíve becsületes férfi szívvé fejlődjék s a tásradalom javára válva megismerje az emberi boldogság érzését. Oldfiäka Machová A Premacard II. készülék kezelése A kis Gerzo Péter két nappal az operáció után. Foto: Miroslav Macha Navrátil Ján orvostanór, operálás közben. AZ EMBER ÖRÖKKÉ TANUL A sáros prievidzai járdán fiatal, karcsú, szőke hajú nő lépked. Kezében élelmiszerrel megrakott bevásáriókosár. Vacsorát kell készíteni... ötlik a gondolat a fiatalasszony eszébe és megszoporázza lépteit. Vállával könnyedén betolja a ház kapuját, majd a lakás ajtaja előtt lassan elhalkulnak léptei— Alzbeta Duducová elektromérnök ebben a pillanatban megszűnt mémöknő lenni, ettől a perctől kezdve már csak anya, akit türelmetlenül vár a kis két és féléves Jarmilka. x Mikor Alzbeta Duducovát 6 évvel ezelőtt mérnökké avatták, meghatottam vette át diplomáját... búcsúznia keHett Bratislavétől, minden kedves, emlékkel teli zugtól... A prievidzai gyors kerekeinek egyhangú zakatolása elhessegette a múltban kalandozó gondolatait és amikor Erzsébet Novákyban leszállt a gyorsvonatról, már bátran nézett új, érdekesnek ígérkező élete elébe ... A Wilhelm Pieck vegyiüzemben szeretettel fogadták Erzsébetet, az első mérnöknőt. Közvetlen, barátságos viselkedésével megnyerte munkatársai bizalmát. Azután megkezdődött az igazi munka az üzem villamosberendezésének tervével. Erzsébet a gyakorlatban ellenőrizhette elméleti tudását. Munkája során időnként az iskolára, egyetemi tanulmányaira gondolt - felelevenedtek félig elfelejtett emlékei, melyek nem hagyták nyugton. Később, amikor az üzem felhívta dolgozói figyelmét az automatizálás egyéves továbbképző tanfolyamára, Erzsébet az elsők között jelentkezett Nagy feladatra vállalkozott: gyakori utazás Bratisfovába, amellett a felelősségteljes munka, a tanulás, a család... A nap 24 óráját . úgy kellett beosztani, hogy mindenre jusson idő, még a pihenésre is, hiszen erőt kellett meríteni a következő naphoz, amely ismét közelebb vitte kitűzött céljához. Megértő férje segítségére volt a házimunkában és a tanulásban egyaránt. <Ma viszont Erzsébet segíti férjét a tanulásban, egyben kellemes és nyugodt családi környezetet biztosit számára.) Erzsébet minden téren helyt állt. A tanfolyamot is kitüntetéssel végezte el. Az üzemben Duducová mérnöknőt „százszázalékos szakembernek“ tekintik. Mikor ezt megemlítem neki, csak elmosolyodik: „Dehogyis I Az ember sohasem tud annyit, hogy nyugodtan állíthatná magáról - eleget tud. És főleg szakmai téren, ahol nopról-napra új ismeretek, technikai újítások születnek, melyeket el kell sajátítani és munkánk terén érvényesíteni. Tehát, amint látja, én még mindig tanulok "- á
