Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-08 / 3. szám
SZEKERES ILONA: 6( Qúdáfctöi ЩЙц Volt egyszer egy nagyon, de nagyon jószívű kisfiú. Palikának hívták. Szeretett ő mindent a világon: sajnálta a szélsodorta árva levélkét és búsult, ha hervadó virágot látott. Egy napon a kertben játszadozott pajtásaival. Egyszer csak látja ám, hogy az egyik csintalan kisfiú éppen azon mesterkedik, hogy egy kicsi katicabogárnak kitépje a szárnyát. — Ne bántsd azt a bogarat! — kiáltott rá Palkó. — Dehogyis bántom — felelte a fiú —, csak éppen kipróbálom, milyen lenne szárny nélkül. Palikának könnyes lett a nefelejcsszín szeme és könyörgőre fogta a dolgot: — Add nekem a katicabogarat, adok érte, amit kérsz , . . — Jó, hát akkor add nekem a pettyes nagylabdádat. Palika azonnyomban nekiadta a labdát és megkapta helyette a megkínzott, szegény kis bogárkát. Óvatosan az ujja hegyére ültette és úgy bíztatta: — Szállj el, katica, szabad vagy már. . . Hanem a bogárka nem repült el; felkapaszkodott Palika hajának egyik aranyszínű, kunkori tincsére és onnan suttogta a gyerek fülébe: — Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Hálából teljesítem egyetlenegy kívánságodat. Mikor majd innen hazamész, mondd ki hangosan, hogy mit kívánsz, a többi az én dolgom . . . Ezzel kitárta szárnyát a pettyes bogárka és úgy elrepült, mintha soha ott sem lett volna. Palika meg egyre azon törte a fejét, hogy ugyan mi is legyen az az egyetlenegy kívánsága? Tudta, hogy nagyon meg kell gondolni az ilyen dolgokat, mert sok mesében hallotta már, hogy valaki elhamarkodta az egyetlenegy kívánságát. Szeretett volna ilyen-olyan játékot, építőkockát, lépegető mackót, de legeslegjobban olyan csudálatos karikát kívánt, amilyent a múltkor látott, amikor édesanyjával a ligetben sétált. Kislány játszott a tarka-barka karikával; rövid nyélről kellett nagy ügyesen felrepíteni a levegőbe, akkor felszállt magasra, magasabbra, mint a legmagasabb fa hegyében lengedező legszélső levélke. Közben pedig forgott-pörgött, hogy az összes madarak eltátották a csőrüket a nagy csudálkozástól. Palika meg is kérte édesanyját, hogy vegyen neki ilyen karikát. Anyuka azonban azt felelte: — Tudod, kisfiam, hogy most nincs pénzem ilyesmire; beteg a nagymama, s orvosra, patikára kell minden fillér. Palika nagyon szerette nagyanyát. így hát a karikát sem kérte többé, csak titokban áhítozott utána. Most erősen elhatározta, hogy ő bizony nem kér mást a katicabogártól, mint egy ilyen forgó-pergő, madarakkal versenyt szálló csudálatos karikát. Haza is futott tüstént, sietve megcsókolta anyukát és már futott is a szoba felé, amikor utánaszólt édesanyja: — Csöndesen járj, kisfiam . . . Nagymama nagyon, nagyon beteg . . . Palika most látta csak, hogy édesanyjának könnyes a szeme. Óvatosan kinyitotta az ajtót és odalopakodott nagymama ágyához; sápadtan, behunyt szemmel feküdt ott nagyanyó és mintha most nem is látta volna kicsi unokáját. Palika pedig megsimogatta nagymama kezét, könnyes kis arcához szorította és úgy kiáltotta: — Ó, bár még egyszer egészséges lenne az én drága nagyanyám! Nagyanyó abban a pillanatban felült az ágyban, arca rózsás lett, szeme csillogott, mint régen, mosolygott és magához ölelte Palikát: Csakhogy megjöttél, kisunokám! S már fel is kelt, mert egyszeriben egészséges lett. Palikának csak most jutott eszébe a kívánság; lám, kimondta és a katicabogár azonnyomban teljesítette . . . Most hirtelen zúgás, sustorgás hallatszott az ablak irányából. A kisfiú odanézett, s hát, a nyitott ablakon át valahonnan, talán a felhők közül, berepült egy csillanó-villanó, csudaszépen pergő-forgó, madárnál is sebesebben szálló, gyönyörű karika. A gyerek ámulva futott az ablakhoz: A deszkán ott feküdt a színes lendítőnyél, amivel a karikát el kell indítani. Kicsi, pettyes katicabogár mászott végig rajta. S mikor Palkó odaért, a bogárka széttárta szárnyát és elrepült messze, messze, a napsugaras, kéklő levegőbe Kedves Margit és Ica I Nem tudom, érdekli-e ma- I gukat az én hozzászólásom. Salgó Mária vagyok, 16 éves múltam, Dvory nad 2itavoun lakom. A kétéves mezőgazdasági tanonciskolába járok. Tanulmányaimat a négyévesen szeretném befejezni. Szintén falusi leány vagyok, mégsem unatkozom. Tagja vagyok a CSISZ-nek és itt akad szórakozni való. Tánciskolát alakítottunk, ahol hetente kétszer tanuljuk a modern és a régi szép táncokat. Színdarabokkal szórakoztatjuk a falu lakosságát. A színdarab betanulásánál mi is sokat tanulunk. Szükséges az is, hogy helyesen megtanuljunk szlovákul, ezért szlovák nyelvtanfolyamot is alakítottunk. Persze én sem járok minden este szórakozni. Otthon is segítenem kell. Sokat tanulok és olvasok. A könyvek sokat segítenek nekünk falusi lányoknak. Ezért olvasunk szakkönyveket és szépirodalmi könyveket is. Egy héten három nap iskolába járok, három napon át pedig a szövetkezetünkben dolgozom. Sajnos, csak hatan járunk ebbe az iskolába, pedig szövetkezetünk hatalmas. Falunk lakóinak száma eléri a hétezret. Bizony — ilyen nagy faluból — ez kevés. Dehát akadnak még most is olyanok, akik lenézik a mezőgazdasági munkát. Nálunk ezen a téren akadnak hibák, de a művelődés, szórakozás terén nem. Kedves Margit és Ica! Tizenhatévesek, s nem tudják megteremteni szórakozásukat! Ezen csodálkozom. Beszéljenek a helyi CSISZ vezetőségével, meglátják, menni fog minden, mint a karikacsapás. Ha tanulni akarnak, rendezzenek szlovák, orosz, vagy szaktanfolyamokat. Ha szórakozni akarnak, színdarabot, teaestét rendezhetnek. Csak ne unatkozzanak! Nem probléma Nagyon furcsának találom, hogy keveslik a szórakozást, amikor televízorjuk van és hetente kétszer mozielőadást is láthatnak. Ajánlom, hogy színdarabot tanuljanak be. Meglátják, mennyi szórakozást, mennyi boldog izgalmat jelent másokat szórakoztatni. Ha van a faluban elég fiatal, tánccsoportot is alakíthatnak. Bizonyára vannak maguknál idősebbek is, akik szívesen megtanítják magukat a népi táncokra. Véleményem szerint a fiatalok számára legszebb szórakozás a tánc. Egészséges és szép is - írja Czuczor Erzsébet Ondovcéröl. Meg kell érteniök, hogy az emberek nemcsak a városban élhetnek igazi kulturális életet. Igaz, a faluban nekünk, mai fiataloknak kell gondoskodnunk megszervezéséről, de éppen ezért sokkal értékesebb. Lehet, hogy Ica és Margit már tettek ebben az irányban valamit, de az első akadálytól visszariadtak. Azt mondják, hogy falujukban csak a futballt szeretik. Találjanak ki valami érdekesebbet és igyekezzenek azt keresztül is vinni. Elvégre biztosan a többiek is érzik ezt a nyomott hangulatot, s örömmel üdvözölnék kezdeményezésüket. Ha olyan lelkes sportrajongók a fiúk, hát kezdjenek a lányok is tornászni, esetleg kézilabdázni, bizonyára ebben is sok örömet találnak majd. Gondolkodjanak rajta, bizonyára ta: Iáinak megoldást és belátják, hogy az ember falun is élhet kulturáltan és szórakozhat kedvére. Sok sikert kíván ehhez: Szendi Edit, Okolicná na Ostrove.
