Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-08 / 3. szám
- De jó is ma fiatalnak lenni! Ma lehet igazán alkotni, most lenne jó kezdeni... Hangjában annyi lelkesedés, jövőbenézö hit cseng, hogy álmélkodva nézem: Honnan a mának ez a boldog csodálata, a jövendő távlataiba vetett bizalom egy élete alkonyára ért asszonyban? A hetvenéves Spanyár néni lassan visszapergeti előttem életének lapjait. Emlékezik... Pedig nem könnyű negyven év távlatából visszanyúlni egy-egy kellemetlen emlékért, fájó mozzanatért. Mert az ö életében nagyon sok volt a küzdés, szomorúság, bánat. Szegény emberek gyermeke volt. A magyarországi Naszályon született. Mint a legtöbb szegény lány, ő is szolgálni ment. Komáromban főzte a finom ebédeket a gazdagok számára, míg otthon nekik kenyérből sem jutott elég. Gondolkozott is ezen eleget, miért van ez így. Megismerkedett a fiatal Spanyár Kálmánnal, aki katonaidejét szolgálta a városban. Néhány találkozás, levelek és a két szegény megfogta egymás kezét, hogy közösen viseljék a sors nehézségeit. 1913-ban összeházasodtak. De alig tették meg az első lépéseket a közös úton, kitört az első világháború, a fiatal asszony egyedül maradt, férjét elvitték a halálttermö háborúba. Harcok, sebesülés, rövid találkozások, gránátrobbanás, betegség, fogság váltogatták egymást Spanyár Kálmán életében. A kék szemű asszonyka szoknyáját már három gyerek rángatta kenyérért esedezve, amikor az apa véglegesen hazakerült a háborúból. De ekkor már furcsa hírek szálltak reménytkeltöen a levegőben: hogy új világ készül, megmozdult a Föld, a szegényekre köszönt a boldog élet, csak össze kell fogni, meg kell szervezni, mint Szovjet-Oroszországban, itt is a forradalmat. Spanyárné küldte férjét, mikor az menni készült: csak csináld, mi megleszünk addig, hadd legyen a szegény népnek jobb élete, gyermekeinknek több kenyere. És az új eszméktől fűtött fiatal ember Pestre ment, hogy csatasorba álljon. Gyorsan követték egymást az események. A Károlyi kormány bukása, a proletár-diktatúra, mámoros szívvel köszöntött szabadság, a Magyar Tanácsköztársaság. De alig kezdett pirosodni a Spanyár-gyerekek sápadt arcocskája, máris vége volt a boldogságnak. Megbukott a tanácsköztársaság. Üldözések, a forradalom harcosainak lefogása, ütések, reménytelenség. Férje a szegedi Csillagbörtönben, ő az átkozódó szülök, rokonok nyakán a három gyerekkel, mert tudta, ha most nem sikerült is, egyszer sikerülnie kell, be kell teljesednie a proletárok akaratának. Szökés a fogságból, az internálás elől, s végre szabadabb föld, mint Magyarország: Szlovákia. Tornácra jöttek, Spanyár Kálmán szüleihez. És a Mátyusföld szívében, Tornácon forróbbá vált a hit, bizakodóbbá a proletár-tekintet. Spanyár Kálmán 1921-ben megalapította a tornóci helyi pártszervezetet. Itt harcoltak tovább. A negygyermekes anya is belépett a pártba, hogy megmutassa az utat, melyen a proletárasszonyoknak járniuk kell. Sztrájkok szervezése, gyűlések, tüntetések, a: 1938-as nagy szeptemberi manifesztáció. Szakadatlan harc, hogy gyorsabban jöjjön a régenvárt szabadság. 1945-től már igazi boldogság volt munkájuk. Államosítás, a szövetkezetek alakítása érdekében kifejtett propaganda-munka, és - most itt vannak, megöregedtek. A régi világ örökségképpen rájuk maradt reuma elneheziti lábukat, derekukat. Észre sem vették, hogy negyven évet harcoltak, dolgoztak - hiszen ez a munka minden percüket kitöltötte. Most, hogy megálltak kicsit megpihenni, visszanézhetnének, de nem azt teszik. Most is a jelent, a jövőt figyeli szemük. Unokájuk bizonyítványát, vágyait vigyázzák, s a párt munkájáról beszélgetnek. Vigyáznak rá, féltik, és elismeréssel nyugtázzák, ha a gyűléseken qy elvégzett munkáról számolnak be fiatalabb elvtársaik. Itt van tehát a töretlen hitnek, bizalomnak és lelkesedésnek a gyökere, abban, hogy őket, hogy Spanyár nénit a párt nevelte. Minden lélekzetvételükkel együtt éltek a kommunista párttal. Látták terebélyesedő sorait, gyarapodó erejét, világot formáló hatalmát. Tudják, hogy megharcolták harcukat, hogy az ő munkájuk segitetl boldog mánk megteremtésében, mégis - szeretnének fiatalabbak lenni, hogy gyönyörű holnapunk építéséből is kivegyék részüket. De nem is öregek ők, szívükben örök ifjúság tüze lobog és ctmi! tettek - örökéletű. Munkájukban pedig az az igazán szép, hogy negyven évvel ezelőtt kezdték, és míg élnek, nem tudják, nem akarják befejezni. H. Mészáros Erzsébet NYÍLIK A PITYPANG „Én a könyvet gyermekkorom óta egyenrangúnak érzem az élettel" — mondta Móricz Zsigmond. Ma fokozottan így vagyunk vele, mert a könyv segít bennünket abban, hogy jobbak, okosabbak legyünk, hogy előbbre jussunk, s ha elfáradunk, felüdít, szórakoztat. — Meg kell válogatnunk, mit olvassunk. Most olyan könyvet fejeztem be, amit szeretnék minden aszszonytársamnak, érdeklődő leánynak a kezébe adni, Olvassátok el valamennyien, mert örömöt, okulást, bölcs tanácsokat ad, az élet igaz megismerését. Anna Sedelmeyerová, az ismert cseh írónő a szerzője, Havas Márta a fordítója a „Nyílik a pitypang“ című - ennek a korunk sokrétű, gazdag valóságban gyökerező mai regénynek. — A könyv rávilágít serdülő leányaink és anyáink kapcsolatára és problémáira, melyek annyira különböznek öz előző nemzedékétől, mint amennyire napjaink a régi világ rendjétől. A csehországi Styepán Helena, két leány anyja a mű főszereplője. Nagyon okos, józan ítéletű, melegen érző asszony. Visszaemlékszik a maga sivár, boldogtalan gyermekkorára, — anyja, nagyanyja sorsára. A sok igazságtalanság, a rájuk nehezedő szegénység, különösen a nő kiszolgáltatottsága vésődött eltörülhetetlenül tudatába. Nemcsak a tőkésrendszer, hanem a férfi rabszolgája is volt bizonyos fokig abban az időben a nő. Ha szerelmében csalódott, ha támaszát elvesztette, s a maga lábán kellett megállnia, — kétségbeesett, elbukott, vagy kiuzsorázták erejét, munkáját, — mert csak nő volt. Ezek a tanulságok s férje tiszta kommunista meggyőződése formálták Helénát öntudatos, mai világunkat értékelő emberré. Azt a nőtípust képviseli, aki minden igyekezetével, tudásával belekapcsolódik az országépítésbe, a boldogabb jövő előkészítésébe. Emellett kifogástalan feleség és anya, ki a társadalomnak ellentétes hajlamú és vérmérsékletű leányaiból becsületes, igaz embereket akar nevelni. Múltbeli tapasztalataiból kiszűri mindazt, ami a jelenben is érvényes s ezzel akarja életútjukat megkönnyíteni. Közben aggódó szeretettel figyeli fejlődésüket és fájó felismerést jelent számára saját gyermekei és általában az ifjúság kétségekkel, problémákkal való vívódása. Boncolja, elemezi ezeket s nyugtalanul keresi a megoldást. A múlt tévedéseit s a ma eredményeit összegezve, rá is talál a helyes irányra, melyet követniök kell. Fiatalabb, 14 éves lányát, a tartózkodó, érzékeny, művészi hajlamú Martinát gyöngéd jósággal segíti át a pubertás lelki nehézségein. Anya és barátnő egy személyben, aki kedvet és érdeklődést ébreszt Martinában a céltudatos tanulásra s megérteti vele a munka egyéni és társadalmi értékét. „Mert ha tudatára ébredsz, hogy az életben szükség van reád, arra is rájössz, hogy valamivel többért vagy itt, mint a puszta létért. Mindenki tud és csinál valamit, amivel embertársai javát szolgálja." Szertelenül törtető álmodernségből a gyöngédségről és családi érzésről tudni sem akaró idősebbik leánya házasságát is rendbe hozza, miután meggyőzi arról, hogy összhangot lehet és kell teremteni a szerelem és a hivatásszerű munka között. Finom eszközökkel, őszinte, egyszerű hangon érezteti a kor légkörét és formálja életteljessé s közben bizalmas barátainkká a könyv többi szereplőjét, — kiknek sorsa melegen érdekel. Bárkány Olga 12 KÓNYA LAJOS: NAGY ÉVEK Ha majd a kommunizmus szép tájaira érünk — visszanézvén e korra, fényes győzelmeinkre, botor botlásainkra — elmondjuk emelt fővel: Szép munka volt, megérte!. Örülhet, aki bátor szívvel helyét megállta, nem ingott meg az ellen mocskos áradatában. Örülhet, aki tiszta szándékkal élt, teremtve, városaink dicsérik — nevét zúgják a gyárak s a bokros-ágas búza zászlóként leng fölötte, hírét lobogva, áldva. S örülhet aki botló lépteit igazítva haladt a nagy menetben, szívében nem volt gőgös, hogy vétkeit kimondja és megtisztulva nézett a csillogó jövőbe.. Nagy kör, harcok, remények, fellobbanó — kihunyó emberség, tiszta hűség, óriási tervek, tettek, alkotó nagy-nagy évek majd visszanézve rátok, elmondhatja az ember, hogy érdemes volt élni — s lesz boldogabb minálunk?
