Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-08 / 3. szám
< F j j Ш 2o —I LL О sja, milyen remek dolog — mondom moszkvai kolleganőmnek. — Ilyen közszolgáltatás! — Ezt irigylem. Ez már igen, ez segítség a dolgozó asszonyoknak. Ha hazamegyek, beszámolok róla, megírom . . . Ha hazamegyek.. . mondom. Milyen nap is van ma? Azt tartják, hogyha az embernek nagyon jól megy a sora, megfeledkezik az időről. Úgy is van. Már harmadik hete járom a Szovjetuniót és sohasem tudom, hogy milyen napot mutat a naptár. Járok, nézek, csodálok és néha kicsit irigykedem! Két évvel ezelőtt már jártam itt. Két év, az 730 nap. Ezek az óriási változások! Mintha 15 év telt volna el azóta. Méghozzá azt mondják mindenütt: „Jöjjön el a 7 éves terv végén, akkor fog majd nagy szemeket nyitni." Asja megállította a taxit. Kuznyeckij híd 22, a „Szovjetszkaja Zsenscsina“ szerkesztősége. A mai programmal végeztünk, gondolom magamban. Azonban tulajdonképpen csak most kezdődik . . . — Jó híreim vannak —, már a küszöbön így üdvözöl Maria Dimitrevna Ovszianyikova főszerkesztőnő. — Már egész Moszkvában kerestük. — A hangja kissé izgatott, ünnepélyes és a szemében mosoly játszadozik. Éreztem, hogy mit fog mondani és szívem erősebben kezdett dobogni. — Nyina Petrovna Hruscsova telefonált. Megkapta a levelet, amelyben a csehszlovákiai nők nevében kéri, hogy beszélhessen vele. Szívesen eleget tesz egy női folyóirat kérésének és örül, hogy találkozhat egy csehszlovákiai újságírónővel. Egy félóra múlva idejön a szerkesztőségbe. Gyorsan menjen és készüljön fel ... Bemegyek a munkahelyemre, amelyet a testvérszerkesztőségben kijelöltek számomra ott tartózkodásom egész idejére. Ledobom a kabátomat és kendőmet. Nagy izgalom fog el. Nem egész 30 perc múlva találkozni fogok a nagy államférfiú, a lángoló békeharcos feleségével . . . Hogy fog fogadni? Hogyan boldogulok orosz nyelvtudásommal? Mi mindent mondjak neki, mit kérdezzek tőle? Ha legalább egy percre tanácskozhatnék az enyéimmel, akik otthon maradtak. Otthon? Egyszerre tudatosítom, hogy itt Moszkvában tulajdonképpen ugyanúgy otthon vagyok, mint Bratislavában a szerkesztőségünkben. Igazán teljesen úgy! A szobába bejönnek hozzám a kolleganők s mosolyognak. Ök is izgatottak. Elvégre az ilyen jelentős látogatás náluk sem mindennapos esemény. . .Jöttek, hogy egy pár biztató szót mondjanak nekem, izgulnak a sikerért. Nyugtattak, hogy nem is beszélek olyan rosszul oroszul, tanácsokkal láttak el, igazgatták kabátomat, a hajamat. Hangsúlyozták, hogy Nyina Petrovna egy nagyon szerény és nagyon okos asszony s velem együtt örülnek a találkozásnak . . . Egyszóval itt a moszkvai Kuznyeckij hídon éppen olyan hangulat uralkodik, amilyen ilyen pillanatban nálunk a szerkesztőségben a bratislavai Október téren uralkodna. Vi izvinyitye menya za opozdanyije — Bocsásson meg a késésért! Előttem áll Nyina Petrovna Hruscsova sötétkék kétrészes ruhában. Már az első látásra kedves, szerény, szívélyes. Fél négy van és két perc. - Na, itt vagyok, egy kis késéssel. — Kezet nyújt, mosolyogva átölel. Ebben a mozdulatban annyi szívélyesség, közvetlenség, anyai érzés van, hogy könnyes lesz a szemem. Nyina Petrovna ezt látja és érzi. Leülünk a kerevetre és Nyina Petrovna beszélni kezd, mintha már évek óta ismerne. — Beszedáról jövök - magyarázza. — Tudja, nálunk a pártcsoportokban most vita folyik a kommunista és munkáspártok Nyilatkozatáról, a népekhez intézett Felhívásról. Nem mindennapi jelentőségű okiratok. A városi pártszervezet, amelyhez tartozom, agitációs funkcióval bízott meg. Az én hallgatóim liftkezelők voltak. Ma a monopolista rendszer ellentmondásainak sajátosságaival foglalkoztunk. Ez elég sokrétű kérdés... De most már rendelkezésére állok. Nyina Petrovna egyszerűen a keresztnevemen szólít. Ez hallatlanul kedves és figyelmes tőle ... így látom, hogy olvasta levelemet és emlékszik a levélíró nevére. — Kérdezzen tőlem mindent, ami olvasóikat és természetesen ami saját magqt' érdekli, hiszen az újságírók kíváncsi emberek és még ho! nő is. Most rajta.и a sor. Csakhogy a gondosan előkészített kérdések ezut a szívélyes bevezetés után szárazoknak, nagyon hivatalosaknak látsz nak. De az a baráti légkör, amelyet Nyina Petrovna Hruscsova ma körül teremt, bátorságot ad nekem. Tulajdonképpen nincs is szükség« szótárra, amelyet a kezemben forgatok. Becs'ilöm a csehszlovákiai nőket Hálásan köszönöm önnek, Nyina Petrovna, hogy fogadni szíves ve Ez nagy megtiszteltetés minden csehszlovákiai asszony részére. Tudó hogy munkája és egyéb feladatai, amelyek Nyikita Szergejevics Hruscs állami feladataival összefüggnek, nagyon elfoglalják. — Hogyne jöttem volna el, amikor egy csehszlovákiai női folyóirat szí kesztőnője kér meg erre - szakít meg Nyina Petrovna. — Hisz maga a miénk... — Én közben az örömtől pirulok, tudom, ho ez nemcsak nekem szól, hanem minden csehszlovák asszonynak és e gyerekes vágy fog el: ha mindnyájan itt lehetnének. — Nyina Petrovna, sok szívélyes üdvözletét hozok a csehszlovák asszonyoktól, az olvasóinktól . . Bizonyára tudja, milyen mély, őszir szeretetet éreznek a mi asszonyaink a szovjet nép iránt . . . — Tudom, tudom, sokat hallottam a csehszlovákiai nők önfeláldo magatartásáról a háború idején, hogyan segítettek a mi partizánjainkn és katonáinknak. Értékeljük a maguk szeretetét és a mi népünk ege szívvel viszonozza azt. Megmutatom Nyina Petrovnának a mi női lapjainkat. Nagy érdeklődé sei átlapozza őket. Érdeklődik a példányszámok és az olvasókkal ve kapcsolatok iránt. — Kár, hogy nem ismerem a nyelvüket. Érdekes lenne elolvasni lapj< kát. Egy párszor gyógykezelésen voltam Karlovy Varyban és megtanultc néhány szót. Tudom, hogy a maguk „strana" kifejezése nálunk a ,,pc tija" szót jelenti. Haza, párt, ország - ezek az első szavak, amelyek jelentőségét nálu Nyina Petrovna emlékezetébe véste. — Nyina Petrovna, nem volt még nálunk Szlovákiában? — Nem voltam. Ha még egyszer Karlovy Varyba megyek gyógykezelt re, lehet, hogy eljövök. Egy pár héttel ezelőtt egy csehszlovákiai állat polgárnőtől kaptam ajándékot Lounyból. Hirtelen nem tudok visszaérni kezni a nevére. Nagyon szép kötött takarót küldött nekem. — Asszonyokkal a gyárakból vagy szövetkezetekből nem találkoz« nálunk? — Sajnos nem. A gyógykezelésem befejezése után azonnal hazautc b у l/L-but Li4ts(s/V 11 „ ' к/ ^ l c V/,. Yí-i/. Január második harmada számos eseménnyel gazdagította a nemzetközi életet. Első helyen hadd említsük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának kilencnapos értekezletét, amely tüzetes alapossággal vitatta meg a szovjet mezőgazdaság összes problémáit. A Központi Bizottság igen fontos intézkedéseket foganatosított a mezőgazdaság további fejlesztésére vonatkozólag. A Központi Bizottság, mielőtt határozatait elfogadta volna, meghallgatta számos szakember, kolhozparaszt és szovhozdolgozó véleményét. A KB ülésén többször felszólalt Hruscsov elvtárs is. Ezeket a felszólalásokat a napisajtó részletesen ismertette. Fontos megjegyezni, hogy az SZKP KB ülésén valamennyi felszólaló azt hangoztatta, hogy növekedett a mezőgazdasági termékek termelése. Mint Hruscsov elvtárs megállapította, „ilyen növekedés valóban van, és e növekedés jelentős, de ebben csak a bürokraták nyugodhatnak meg, hogy könnyűvé tegyék életüket. Olyan helyzetet kell kialakítanunk, hogy teljes mértékben kielégítsük a lakosság igényeit.“ A világ közvéleménye lankadatlan érdeklődéssel kíséri az algériai helyzetet. Mint ismeretes, január 8-án Franciaországban és Algériában de Gaulle népszavazást rendezett algériai politikájának igazolására. A szavazóknak igennel vagy nemmel kellett felelniük arra a kérdésre, támogatják-e a tábornok tervét, amely a látszat-önállóság megadásával kísérli meg elodázni az igazi függetlenség eljövetelét Algériában. Mint várható volt, a tábornok megkapta az igenlő szavazatok többségét, mert az igennel szavazók bíztak abban a célzatos híresztelésben, hogy de Gaulle tárgyalásokat kezd a szabadságharcosokkal, másrészt pedig attól féltek, hogy vereség esetén a tábornok fenyegetődzésének megfelelően lemond és Franciaországra anarchia vagy szélsőséges katonai diktatúra vár. A francia kommunisták arra szólították fel a v lasztókat, szavazzanak nemmel, így akarták a ki mányt az igazi béketárgyalásokra kényszeríte Ennek nyomán a „nem" szavazatok az 1958. szavazáseredményéhez képest két- és félmillió' növekedtek, tehát arra vallanak, hogy Francia szágban a lakosság egyre nagyobb része kezd ábrándulni de Gaulle politikájából. Az Algériai Köztársaság külföldön székelő ide lenes kormánya deklarációval fordult a francia к mányhoz, melyben tárgyalások megkezdésére hí fel. A haladó szellemű lapok ezzel kapcsolati felhívták de Gaulle tábornokot, hogy válaszol igennel az algériai kormány tárgyalási felhívást Sajnos azonban, de Gaulle magatartásában mi s enged arra következtetni, hogy kész elindulni elszántan és hátsó gondolt tk nélkül — ezen úton. Laoszban tovább diiltak a harcok. Az itt Az őszi mezőgazdasági munkák befejezése után húsz héten át élvezik a téli üdülést szövetkezeti dolgozóink. Ondóvá Alzbeta, Curdová Bozena és Eudovit Tóth Prága sirályait etetik délutáni sétájuk alkalmából. Foto; A. TÓTH
