Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-09-06 / 18. szám
m td A is k o la reá bízni a szlovák nyelv oktatását a magyar osztályokban, tekintve, hogy magyarul is jól tud. Erre az intézkedésre nem azért volt szükség, mintha a magyar tanítók nem tudnának szlovákul, mert Futó Ernő igazgató. Csömör Béla, Kovács Gyula meg a többiek nyelvi tudásában senki sem találhat kifogásolni valót, de mégis szebb, jobb kiejtéssel tanulnak beszélni a gyerekek, ha valaki mint anyanyelvét tanító pedagógus vezeti be őket a tudás rejtelmeibe. A példás együttműködésnek, jó nevelői módszereknek köszönhető, hogy a radzovcei magyar gyerpkek о politechnikai oktatásban megismerik a tárgyak, munkaeszközök, szerszámok szlovák nevét, a testnevelési órán pedig elsajátítják a tornaszerek, mozdulatok szlovák és magyar kifejezését, a Micsurin kertben megtanulják a mezőgazdasági munkák és termények szlovák elnevezését. így nekik, ha mezőgazdasági iskolába, vagy ipariskolába mennek, nem lesznek nyelvi nehézségeik, a fiúk pedig, okik később katonai szolgálatra mennek, nem állnak tehetetlenül a gyakorlatok alatt és nem érzik idegeneknek magukat a szlovák és cseh bajtársaik között. Azt már mondanom sem kell, hogy a radzovcei iskola nevelő módszerei helyességének ez csak az egyik oldala. A másik ugyanilyen helyes és követésre méltó. — Mi az életre neveljük a gyerekeket — mondja a törékeny, szőke igazgatónő —, aki e felelősségteljes állás mellett még a községi könyvtáros szerepét is betölti és a nemzeti bizottságon is dolgozik. — Azt akarjuk, hogy tanulóink a tudás szilárd alapjaival hagyják el iskolánkat. Úgy irányítjuk őket, hogy pályaválasztásukat alaposan megfontolják, hogy úgy válasszanak hivatást, hogy egész életükben kitartsanak mellette és szívvel, lelkesedéssel dolgozzanak. Ezirányú törekvéseiknek világos bizonyítéka a sokoldalú politechnikai oktatás, a jól irányzott Micsurin-kerti munka és a kimutatás, mely a végzett növendékek pályaválasztási arányának megoszlását tartalmazza. A legtöbb gyerek a mezőgazdasági iskolát választotta, azután következik az ipariskolát, meg a bányászatot választók száma. Az idei tanévben még jobban megszilárdul a Radzovcei Kilencéves Középiskola céltudatos munkája, mely a gyermekek munkára, életre való nevelésére törekszik. Egyesítik a szlovák és a magyar igazgatóságot, kibővítve a cakanovcei iskolával — így a szlovák és magyar tanítókollégák még közvetlenebb egymást segítéssel dolgozhatnak,'nevelhetik a radzovcei, siatorosi, bukovinkai, cakanovcei emberpalántákat. 500 tanulót befogadó iskolai Tág, napfényes folyosója még festékszagú — hiszen alig két éve készült el. Egészséges, szép tantermeiben a falusi és tanyai gyermekek százai szívják magukba a tudást. Politechnikai műhely — a gyermekek legkedvesebb tartózkodási helye, kémiai laboratórium, amilyet valamikor csak a főiskolákon láthatott az ember, a raktárban tizenkét ezer korona értékű tanszer — könyv, füzet, vonalzók, hegedűk, harmonikák. Milyen bőkezű is a mi társadalmunk, hazánk, ha gyermekei, jövő nemzedékünk neveléséről van szó! Természetesnek, magától értetődőnek érezzük, hogy a radzovcei magyar gyerekek - akiknek tanítóik megmagyarázzák szocialista hazánk bőkezűségét, gondoskodását, akik e gyönyörű iskolában élvezik társadalmunk nagyszerűségét — úgy tanulják a szlovák nyelvet és úgy készülnek az életre, a munkára, hogy mindazt, amit hazánk az ő nevelésükre fordít, munkájukkal, szorgalmukkal öntudatos hazafiakként meghálálhassák. Harasztiné M. E. öreg vagyok én már ahhoz. És én ismerem a legjobban ezt a gyereket, éppen olyan mint az anyja... ö is, ha valamit bevett abba a konok fejébe, abból soha nem engedett. Mikor megtudta, hogy Jóska összeszűrte a levet valakivel ott Csehországban, szó nélkül otthagyta az urát. Később aztán kiderült, hogy csak pletyka volt az egész. De akkor már nehéz volt összefoltozni azt a törött szerelmet. Pedig valamikor de bolondultak egymásért! Nem is lett volna jó vége, ha nem lehettek volna egymáséi! A nagy herce-hurca után aztán már Jóska nem akart engedni. Azt hajtogatta, miért hurcolták meg az ő becsületes nevét faluszerte, hogy az ilyen csúfság után már soha többé nem él együtt a feleségével. És a gyerekük is éppen ilyen konok, keményfejű, mint a szülei, de legfőképpen az any-Már hónapok óta minden lefekvés előtt az ujján számlálta, hányat kell még aludnia, amíg az iskolába megy. Nagyon készülődött az iskolába. A múlt héten aztán minden átmenet nélkül megváltozott. Azt mondta, hogy ó csak az édesapjával, meg az édesanyjával megy el az iskolába, mert a szomszédgyerekeket is a szüleik kisérik. Fel se igen figyeltem a gyerek dünnyögésére. Azt hittem, hogy csak nyűgösködik, mint már olyan sokszor csinálta. De ma reggel ordítva kelt fel, azt kérdezte hol van az apuka, meg anyuka. Rugdalódzott, kapálódzott, hiszen látták, hogy alig tudtam elcipelni az iskolába. Szégyenkeznem kell miatta az egész falu előtt. Hát, ez bizony így tovább nem mehet! Holnap lesz a napja, hogy hazahívom az apját, anyját, csináljanak vele valamit! Juli néni elkezdett pityeregni, elbeszélgetett még a fiatalokról, panaszosan, öreg asszonyhoz illően mondta el bánatát, keservét, aztán elbúcsúztunk egymástól. Négy, vagy öt nap múlva találkoztam újra a kis Józsival. Az apja jobb-, az anyja meg baloldalról fogta a kezét, így kísérték az iskolába. A gyerek hol az apjára, hol az anyjára pislantott pajkosan, boldogan és eltérően a többi gyerektől, akik csak egyetlen táskával igyekeztek az iskola felé, neki két iskolástáska volt a kezében. Az egyiket az apjától kapta, a másikat meg az anyja hozta neki. Ki tudja, gondoltam magamban, a gyerek boldog pillantása nem hozza-e újra össze a szülőket és talán elfelejtik azt a négy évet, amit egymástól különélve töltöttek az életükből. Mert a két ártatlan gyermekszem kérése gyakran erősebb a legégetőbb szenvedélynél — még a gyűlöletnél 'is. Tóth Mihály Köszöntjük szeptember kilencedikét, a bányásznapot, bányászainkat, akik önfeláldozó munkával dolgoznak, fejtik a szenet, az ércet, a föld kincseit, hogy egyre szebb és gazdagabb legyen hazánk. FLORENTA ALBU: Bányában Itt fekete minden; hiányzanak innen a színek. A mélység korom-fekete, s a pillanatok, melyek vonatként kapcsolódnak egybe, mikor a tárnán végigdübörögnek, mind feketék. És forróak a dalok, s feketék, mint a Itt a bányában minden feketébe borul. Csakis az emberek hozzák le c mélybe színeiket. mélység. Ök hozzák le a színek végtelenjét: a gondolat, a vágyak, az emlékek és álmok színeit... S mikor ezek mind együvé vetülnek, kigyúl a fény. Igen, a bányamélynek, hová napfény nem villant még soha, egyetlen Napja - az ember. 15
