Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-09-06 / 18. szám
сл ш М Е-1 щ шм^Ш 40Ш йМ Szinte észrevétlenül repült el a nyári szünidő és ismét megkezdődött a komoly munka gyermekeink számára, a tanulás. Mind jobban bebizonyosodik, hogy a szülök, pedagógusok és gyermekek összmunkája nélkül szinte lehetetlen jó eredményt elérni a tanulásban, a nevelésben egyaránt. Munkatársunk levele egy elég gyakori és kényes témát, a kivételezést érinti. Szeretnénk, ha mind a szülők, mind a pedagógusok hozzászólnának ehhez, valamint a nevelés további problémáihoz. Nem én vagyok a hibás! Katóka húgom tavaly végezte el az általános iskola negyedik osztályát Egész évben szorgalmasan tanult s szinte szertartássá vált családunkban, hogy ebéd után a szobában ülve kézről kézre járt az ellenőrzg könyve. Kató minden egyes osztályzathoz, bejegyzéshez alig titkolt büszkeséggel hozzáfűzte megjegyzését. Éppen ezért volt fetűnő, hogy egyik nap ebéd után Kató nyomban felkelt az asztaltól és szó nélkül a hálószobába ment. Amikor benyitottam, a heverőn feküdt és a mennyezetet nézte. — Édesapa hív, gyere, mutasd az ellenőrződet — szóltam rá biztatóan. A kislány kijött, szája sírásra görbült és könyvét háta mögé rejtve bevallotta, hogy a tanító néni ma egy elégtelent írt be. — De nem én vagyok a hibás! — fűzte mindjárt hozzá. — Hát ki? - kérdezte részvevőén édesanyám. — A tanító néni. Mert kivételez. Hegedűs Edit sem tudta a verset, mégis kettest kapott! — Na látod! — szólt sokatmondóan közbe édesanyám. A múltkor Nagyné is panaszkodott, hogy a fia már kétszer vitt haza elégtelent, pedig tanul. Most majd elmegyek hozzá és megmondom neki a magamét! - mondta erélyesen édesanyám és Katóra mosolygott bíztatóan. — Majd én beszélek vele — zárta le a vitát apánk és azonnyomban felkerekedett. Elment az iskolába. Kitűnt, hogy Kató valóban nem tudott aznap felelni, míg Hegedűs Edit csak az egyik versszakot tévesztette el. Hogy p tanítónő igazat mondott, Kató nagy sírás után nekünk is bevallotta s megígérte, hogy saját hibáját sosem takarja majd azzal, hogy másra, ebben az esetben a tanítónőre hárítja. Sose ítéljük el gyermekeink tanítóit csupán a gyermek állítása alapján. Győződjünk meg a valóságról, aztán mondjunk véleményt, de sosem a gyermek előtt. Még akkor sem, ha kitűnik, hogy a pedagógus valóban helytelen módszert alkalmaz. Ezt mondjuk meg neki, esetleg feljebbvalójának, de a gyermek előtt sose romboljuk az iskola és tanítók tekintélyét. 16 KOVÁCS ELVIRA Ne egyél bele, fiaml Majd két hét múlva, ha elkezd romlani SZÉLJEGYZETEK EGY ÜVEGGYÖNGYÖKKEL TELI LÁDÁCSKA ötven évvel ezelőtt még elég Volt arra, hogy a fekete szépségeket kicsalogassa kunyhóik elé. Ezek a színes gyöngyök a fehéreknek földet, árut, barátságot hoztak... így kezdi panaszát a hamburgi Die Welt című nagypolgári napilapban Oswald Strincer, a legnagyobb nyugatnémet bizsutériaiizem, a trappenkampi és neu-gablonzi gyár vezetője, aki valaha az északcsehországi Jablonec vidékén virágzó bizsutériagyártásnak volt az „atyaistene”. -Majd így folytatja: Ma már az afrikai asszonyok „viselik” gyöngyeiket. Ilyen ruhához emilyen gyöngyöt, olyanhoz pedig amolyat viselnek. Megszabják a színeket, formákat, díszítéseket. Ezelőtt néhány évvel még 200, 100, 50 csomagszámra kaptunk rendeléseket Afrikából, ma ózonban már 10-tucatnyi rendelés is ritkaságszámba megy...” Mi történt, talán olyan rosszul megy az afrikai nőknek az utóbbi négy esztendőben? Erre is választ ad Strincer úr: „Az afrikai üzletemberek Csehszlovákiából rendelik a bizsutériát!” Strincer, aki 1938-ban olyan boldogan vette Jablonec „visszatérését a birodalomba”, hiába potyogtatja üzleti könnyeit. Nemcsak Afrika, hanem a földkerekség minden országában Jablonec, nem pedig Neu- Gablonz bizsutériájáról álmodnak a nők. És elképzelhetjük, mit érzett e „szudétavidéki” származású néhai honfitársunk, ha esetleg meghallotta Franciaország prágai nagykövetének elismerését, amit az elmúlt hetekben fejezett ki a Jablonecben rendezett bizsutériakiállításon: Ezek a gyártmányok világviszonylatban is tökéletesek.■ ■ Teljesen versenyképesek a párizsi divatkirály Dior bizsutériájával!” Versenyképesek? Hát persze, hiszen Dior is Jablonecben vásárol! TIZENÉGY ORVOST HÍVTAK EGY FRANCIA MUNKÁSHOZ, aki a nyugatnémetországi Freiburg város egyjk áruházában szívrohamot kapott. Végre, amikor másfél óra múlva megérkezett a tizenkettedik, már csak a beállott halált állapíthatta meg. A hatóságok kénytelenek voltak megindítani a nyomozást, melynek folyamán mind a tizenegy orvos talált „elfogadható” kifogást embertelen kötelességmulasztására. Az egyiket nem költötte fel a titkárnője, a másik éppen rendelt, a harmadik pedig pillanatnyilag autóját kénytelen volt rendbehozni, mivel egy előkelő betegéhez készült — a szomszédos „baráti” Franciaországba . AMI KÉSIK, NEM MÚLIK — valahogy így lehetne megmagyarázni azt a kis hírt, mely a minap számolt be az Amerikai Egyesült Államok volt elnökének, Eisenhowernak nyugdíjaskénti foglalatoskodásairól. A hetvenéves Ike most tette le a sofőrvizsgát. Felnőtt korban töltött élete nagyobb részén át szárnysegédek, titkárok és komornyikok serege vette körül úgy is mint hadseregtábornokot, úgy is mint köztársasági elnököt. Most kényszerült arra, hogy maga vezesse kocsiját, sőt egyéb emberi kötelességeinek is végre sajátkezűleg tegyen eleget. Amint Amerikából hírlik, sok mindent lesz még kénytelen megtanulni az öreg nyugdíjas... Például önállóan feltárcsázni telefonján barátjait és golfpartnereit! Eddig erre sem volt gondja... Hiába, ami késik, nem múlik, egyszer mindenki kénytelen elindulni az élet nehéz útján! —se-
