Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-07-12 / 14. szám
MESSZEVÁGYÓ NAPRAFORGÓKISASSZONY Ott állt a Napraforgó a kócos Kukorica mellett. Mögötte a Búza. amott a Búzavirág dugta ki álmodozó kék fejét a fű közül. Kissé távolabb a Pipacs emelte Napraforgóra forró-piros tekintetét. A Búza szépen kérte: — Légy a feleségem, Napraforgó. — Nem én, ingatta meg aranyszínű fejét —, csak a Naphoz megyek feleségül. A Búzavirág is elküldte hozzá a szivárványszínű Pillét, mondja meg, hogy elvenné feleségül. De a Pille is búsan vitte haza Napraforgó válaszát. A Pipacs is hiába ment, ícfy szólt hozzá Napraforgó: — Nagyon kedvesek vagytok mindnyájan, Pipacs barátom, kedves a Búza is, a Búzavirág is, de én csak a Naphoz megyek, vagy senki máshoz — felelte. Csak a kócos Kukorica nem búsult Napraforgó utón. — Ejnye, ne lógassátok már az orrotokat — korholta társait. Hát nincs itt a mezőn elég virágleány? Ha jobban megnézitek a határt, különb is akad Napraforgónál. Ott van mindjárt a Katáng. Szerény, jó és kedves is. Mit szólsz hozzá, Búzavirág? Vagy hogy tetszik neked a Bíbor, Búza barátom? És Pipacs komám, te nem gondoltál még soha a fehérbóbitós Mákvirágkisasszonyra? Bólogattak a virágok és aludni mentek, Napraforgónak pedig peregni kezdtek a könnyei. így volt ez minden este, ha a jegenyék mögül elment a Nap. Napraforgókisasszony lehajtotta szép fejét és sírt. Csak hajnalban kezdett vidulni újra, ha az akácok között meglátta Napúrfi tűzhaját. És végigkísérte tekintetével a messzi lakó Naplegényt. Mohón kapaszkodott az ég felé, mindig nagyobb, nagyobb lett és abban bízott, hogy majd megnő olyan nagyra, hogy felér a Naphoz. Történt egyszer, hogy vihar kerekedett. A felhő eltakarta az eget, Napraforgó haragudott a szélre, hogy felhőt sodort a Nap felé. Időnként lerázta magáról a könny- és esőcseppeket és az eget kémlelte, mikor oszlik már a felhő. Végre egy gyér fénysugarat pillantott meg. Napúrfi hajszála volt! örömében felkacagott és ekkor eszébe jutott valami. — Kedves Cseppecske — szólt az arcán végigguruló esőcseppnek. — Te, ugye, gyakran jársz a Napnál? — Igen, bizony! Amint a Szélfiúk elfújják a felhőket, Napúrfi már magához is szippant. Most is úgy lesz — mesélte büszkén Cseppecske. — Ha megkérnélek, hogy adjál át egy üzenetet neki, megtennéd? — Nagyon szívesen, mit akarsz üzenni? — Mondd meg neki, hogy szeretnék a felesége lenni. Cseppecske felszállt a Naphoz. Napraforgó pedig várt egy napig, várt két napig, de még a harmadik napon se jött válasz. Ekkor elhatározta, hogy a szép Szélfiút kéri meg, hogy adja át üzenetét a Napnak. Szélúrfi, bár örök haragosa volt a Napnak, Napraforgó kedvéért vállalkozott rá, hogy átadja az üzenetet. Nyomban megsarkantyúzta széllovát, hogy mielőbb elhozza a választ. Elmúlt három nap és nem érkezett üzenet. Búsúlt Napraforgó, amikor végre megérkezett a Fecske és így szólt: — Kedves Napraforgó, ringass engem egy kicsit, annyit dolgoztam már és nagyon fáradt vagyok. — Szívesen — felelte Napraforgó —, de 18 engedd meg, hogy én is megkérjelek valamire. Elküldtem Cseppecskét, azután a legszebb Szélfiút a Naphoz egy üzenettel, de hiába várok rájuk, nem hozzák a választ. — Bízd csak rám, majd én elintézem, mondta a Fecske. Napraforgó elmondta neki is, amit a többieknek, Fecske pedig elröpült. Eltelt három nap és végre megérkezett Cseppecske. — Ne szomorkodj, Napraforgó és ne vágyakozz el innét. Ezt üzeni neked Napúrfi. Cseppecske hamarosan elszállt, mert nem akarta látni, hogyan búsul a válasz miatt Napraforgó. De alighogy eltűnt, megérkezett a Szélfiú. — Ne búsulj, Napraforgó, próbálj magadnak itt keresni férjet, ezt üzeni Napúrfi. - Alighogy elmondta a választ, már el is tűnt, mert nem tudta tovább nézni Napraforgó szomorú arcát. De még a jegenyékig sem jutott el, amikor a Fecske is visszatért az üzenettel: — Ne sírj, kisvirág. Napúrfi igen köszöni, hogy rá gondoltál, de neki már van menyasszonya, az Ezüsthold és nemsokára megtartják az esküvőt. Nézd a mezőt, mennyi szép viráglegény van itt, bizonyosan találsz közülük kedvedre valót. . . Ottmaradt magában Napraforgó és egyszer csak azt vette észre, hogy minden könnyét elsírta már. Esőre vágyott, jó meleg esőre, hogy még egy kicsit elringathassa nagy-nagy bánatát. Másnap a darázs hírül vitte neki: - Lagzit ül a Búza, Búzavirág és Pipacsúrfi is. Mindnyájan megtalálták párjukat. Napraforgó megörült virágtársai boldogságának, de nem tudta elfelejteni Napúrfit. Még ma is őt kíséri aranyos fejével reggeltől estig. Figyeljétek csők meg, gyerekek: a Napraforgó mindig arra fordítja fejét, amerre a sárga égi tányér, a Nap jár. Azért is hívják így: Napraforgó . . . Mészáros Sándorné ANNA ÉS PÉTER BOLDOG LETT Ankétünk végére értünk és örömteli érzéssel mondhatjuk, jó munkát végeztünk. Harcoltunk két ember, s ezen keresztül sok Anna és Péter boldogságáért, szép jövőjéért, a szocialista fiatalok zavartalan életéért Minden egyes hozzászóló segített lerombolni a régi, elavult, hamis erkölcsöket védő bást.ö és egy-egy téglával segítették egyengetni a felvilágosodás útját. A két becsületesen dolgozó, tiszta erkölcsű fiatalnak mindenki boldogságot kívánt, s a maradi gondolkodású anyát mindenki meggyőzni, tanítani akarta. A hozzászólások egyaránt elítélték azt a hamis vallási elvet, mely a két fiatal boldogságának útjában állt. A szocialista házasságkötés az, amely a modern, szocialista erkölcsű embernek megfelel — állította bátran idősebbje és fiatalja egyaránt A hozzászólók között voltak névtelen levélírók is akik habár nagyon helyesen reagáltak a kérdé ses esetre, mégis kérték, ne írjuk ki a nevüket mert mit szólnának a faluban, ha megtudnák hogy az ő véleményük szerint csakis a HNB-n kö tött házasság a valódi. — Kedves ismeretlen le vélírók — a bátor kiállás a becsületes ember egyik alapvető tulajdonsága. Tudatosítaniok kell, hogy a mai, a szocialista embernek tanítania kell és példát kell mutatnia a faluban, nem pedig meggyőződése ellenére is a maradi nézeteket támogatnia. Mert nézeteik helyesek, azt maguk Is láthatták, ha olvasták a többi hozzászólást. Nehéz feladat értékelni a sok jó hozzászólás legjavát. Hiszen minden egyes levélben volt tanulság és minden levélből az új ember gondolatai világítottak. Hosszas mérlegelés után a szerkesztőség о következő hozzászólókat részesíti könyvjutalomban. Semetková Viktória, Lövi tea, Sill Ilona, Stvrtok na Ostrove, Ivicsics Mária, Bajé, Kamody Elena, Fiiakovo, Hurtos Berta, Fahr. Ruskov, Nagy Valéria, Kollárovo-Verkj Ostrov, Mészáros István, Kráfov Brod, Batoch László, Stúrovo, Dékány Ferencné, Rlmavská Sei, Rostinszká Ilona, lesenské, Cséml Ilona, Calovo, KoreAová Margita, Slavolovce, Dunajszky Géza, Debracf, Szombathy Éva, Hosfovce n/B., Molnár Béla, Silica, Bruszi Anna, Gottwaldov, Walko Endréné, Bratislava, Cifári Lászlóné, Vrbina, Nagy Mária, Safárikovo, KellerTrén, Moldova nad Bodvou.
