Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-07-12 / 14. szám

* о о < ос > ю 4JJ * О 13 Z '< _| Szlovákiai festőnők kiállítása Kosicén. Állok és bámulok. Nézem a színe­ket, az ecsetvonásokat és nem ve­szem észre, hogyan hatalmasodik el rajtam az öröm, az izgalom és a meghatódottság érzése. Ezek a tá­jak, emberek, virágbokréták ismerő­sek, közeliek. Mintha valahol már találkoztam volna velük. Ez a mezei virágokból kötött csokor mintha az asztalomról került volna ide. Ahogy nézem a kosicei ,,Dielo termeiben kiállított képeket, festőnőink és képzőművésznőink ajándékát kommunista pártunk 40. születésnapjára, emlékezem Gergefová Viera alkotásának „Munkára várás" a címe. Mi reményte­lenebb ezen a képen? A várakozó, letört emberek, vagy a kialudt gyár­kémények? A kéményeknek füstölni kell, a füstölgő kéményeknek arról kell beszélniök, hogy alattuk emberek kenyérért.'boldogságért dolgoznak. De ezek a kémények siváran és némán állnak, felettük komor égbolt, alattuk szomorú emberek. Melyik évben is volt? Harmincháromban, vagy harmincnégyben? Nem emlékszem. Abban a keletszlovákiai városkában is soka«-vártak munkára. De nem volt munka . . . A húszéves Choma Jankónak két erős, munka után sóvárgó karja, özvegy édesanyja, két kishuga volt. Munkát, keresetet, kenyérre való pénzt akart. — Nincs munka! — Miből éljünk? Éhesek a kishúgaim! — Tőlünk kérdezed? Ne untass ilyesmivel. — Mit csináljak? — Honnan tudjuk mi azt? Akár fel is akaszthatod magad! Mikor édesanyja rátalált a padláson, már merev, hideg volt a teste. A temetőárokban temették el. öngyilkos felett pap nem mondott imát. Helyette piros zászló alatt egy kommunista búcsúztatta az élettől. Arról beszélt, hogy eljön az az idő, amikor mindenkinek lesz munkája, kenye­re • Hová is kalandoztak a gondolataim? Hová vezettél, Gergel'ová Viera? Hiszen ezekre a „Sztrájkoló fémmunkások"-ra is emlékszem! Persze, a fiatalok már nem erre emlékeznek. Nekik mások a gondjaik, mással foglalkoznak. Viera Briestenská a talajjavítási építkezésen ábrá­zolja őket, amint ássák a csatornát, hogy friss vízzel öntözve életet te­remhessen a föld. Friss víz... Zuzka Medved'ová képén egy gémeskút ágaskodik. Ilyen kutak vannak felénk, Zemplén környékén. Nézem a képet és arra emlé­kezem, hogy forró nyári délben milyen jó odalépni a kúthoz, a hűvös mélyben csillogó vízbe meríteni a vödröt, majd tenyerünk közt szűrve szájunkhoz emelni az üdítő vizet. Inni, inni, addig, mig kristályos cseppjei végiggyöngyöznek két könyökömön és nem tudom abbahagyni az ivást, mert nagyon meleg a föld, az ég és olyan hűsítő, üde a kút vize. Ilyen élmények, képek csak akkor születnek, ha béke van. Csupán bé­kében ilyen nyugodtan forró a nyár, csak akkor keresi kíváncsian az ember a kút sötét mélyén csillogó víztükörben arca mását. Nézem tovább a képeket . . . Lea Mrázová „Pionírok" c. képe, virágok, csendéletek, kislányok a tükör előtt, újszülöttjét csodáló boldog édes­anya, Dagmar Rosulková, Zuzana Zemanová, Éva Trachtová keramikája, múlt és jelen, virágok és harcos vö.ös zászlók, dolgozók és csendéletek - szívem megtelik hálával és örömmel. Köszönettel gondolok festőművésznőinkre, miközben elhagyom a kiállí­tási termet: Köszönet az igazságért, a szépségért, a lángokért és virá­gokért. VIERA SLADKA A lélek festője Rembrandt Harmensz van Rijn A világpiktúra egyik legkimagaslóbb egyénisége a holland festőlángész: Rembrandt. Alkotása maradandó érték, melynek jelentőségét és hatását a múló évszázadok nem csökkentették. 1606 július 15-én született Leydenben. Mint önálló festő szülővárosában, később a felszabadult polgári Amszterdamban telepedett meg, ahol egy gazdag műkereskedő rokonát, Saskia Uijlenburghot vette nőül, kinek korai halála után csők egy gyer­meke maradt meg. Második odaadó élettársa, az egyszerű árvalány, Hendrikje Stoffels, hűségesen kitartott mellette teljes anyagi összeomlá­sában is, miután hitelezői házát, kincset érő műgyűjteményét elárverezték. Hendrikje elhúnyta után teljesen magára hagyva, nyomorban töltötte utolsó éveit ez a híres és elismert művész, aki 700 festményt, töbtyszaz, rajzot, 300 rézkarcot hagyott az emberiségre. Mint arcképfestő lett először ismert, miután az amszterdami sebész-céh számára az eddigitől eltérő felfogásban megalkotta Tulp professzor és tanítványai csoportképét. Megrendelésekkel árasztották el — Rembrandtnak, a fiatal házasnak ez volt a legboldogabb, legtermékenyebb korszaka. Ekkor festette Saskia számos arcmását, a híres, életörömet sugárzó kettős önarcképet és folytatta önportréi sorát. Az emberi arc örök ihletője. Olvasott a szemben, a homlok ráncaiban, felfedte a lelket. Többszáz arcképén boldog és nyugodt, s még több szen­vedő embert örökített meg. Anyját, fiát, érzékeny szeretettel, később Hendrikjét megindító gyöngédséggel festette. Főművei: Az éjjeli őrjárat, a lövészegylet tagjainak mozgalmas, életteljes felvonulása és a Posztócéh elöljáróinak mesteri csoportja, bibliai tárgyú képein nem távoli legendákat elevenített meg. hanem mindennapinak, élő mainak képzelte a történéseket s összehang­­zó színekben, csodálatos barna homályban, aranyos fényben, belső élményképp csendet, békét árasztón jelenítette meg. (Ábrahám áldozata, A hórfózó Dávid, Tóbiás, a Passió.) A világ valóságát egyéni meglátással, szépítés nélkül tükrözte, a kor ízlésével, festésmódjával nem törődve, az igazságot keresve járta a maga útját. Kezdeti, aprólékosan részletező, majdnem tapintható anyag- és életszerű ábrázolásmódja Saskia halála után megváltozott. A bonyolult témáktól, a ragyogó színektől, az erős világítási ellentétektől fokozatosan eltért. A külső fényt gyengéd belső sugárzás váltja fel képein. Elmélyül belső tarta­lomban. Fokozódik a táj iránti érdeklődése és érzékeny tolmá­­csolója a természetnek. Állandóan rajzol és rézmetszeteket készít. Technikai fölénye ebben a műfajban is megnyilvánult, karcoló tűje ecsetjének bámulatos erejével vetekedett. Stílusa fejlődése, festői és költői gondolatainak letisztult kifejezése a grafikában is érvényesült. Rajzain — családtagjain kívül — a társadalom peremén élő koldusok, a harminc éves háború menekültjei, rongyos vándorok, szegény munkások jelentek meg. Művészete bensőségesen emberi, mert minden emberi érzést tökéletesen képes kifejezni és éreztetni. Sárkány Jenőné 13

Next

/
Thumbnails
Contents