Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-07-12 / 14. szám
TENGEREKEN ÓCEÁNOKON.. Egy hónappal a nagy esemény után jártam ott, de emléke még élénken élt a dolgozókban, a gyártelepen, az egész városban. Egymillió tonna... 1961. márciusában bocsátották vízre azt a hatalmas hajót, mely millió tonnára kerekítette eddigi termelésüket. Pedig két évtized sem telt el azóta, hogy becsületes elhatározással, forró szívvel látott munkához a németek által tönkretett balti partvidék néhány száz dolgozója, hogy újraélessze a tönkretett, kegyetlenül szétzúzott Gdanski Hajógyárat. Még nem is olyan régen... a háborútól megtört, de új reményekkel telt emberek alapozták az új termelési csarnokokat, erősítették a partokat, lengyel és szovjet katonai alakulatok segítettek az elsüllyesztett hajók, daruk és gépberendezések kiemelésénél. Tizenhat évvel ezelőtt a cél csupán ennyi volt: megindítani a munkát, újból termelni, újra látni a nagytestű hajókat, amint elhagyják a kikötőt. S 1961. márciusában egy szám fejezi ki a szabad élet, az emberi akarat, a hazaszeretet, a baráti segítség és műszaki haladás eredményét: egy millió tonna. x Tizenhat év távlatából és repülőmagasságból láttam meg először a Gdanski Hajógyárat. Amikor repülőnk tiszteletkört írt le a város és a tenger felett, színes, gyönyörűen megszerkesztett gyermekjátéknak tűntek a kikötőben várakozó hajók, a gyártelep csatornáján befejezés előtt és munkában levő hatalmas hajótestek. Amikor az embert átengedik a hajógyár sorompóján, bejárhatatlan kolosszusnak, zajos ütemű városnak véli a „Gdanska Stocznaf-ot, ahol nem hiányzik a felhúzható híd, a közlekedési forgalom, a vastestek kalapácsolásának zaja sem. Nincs is ezen csodálkozni való, hisz 1945. végén 2 181 alkalmazottja volt, jelenleg pedig több mint tízezer, s 370 mérnöke és csaknem 800 műszaki dolgozója van. S ha már a számoknál tartunk, a hajógyárnak két bölcsődéje, 160 férőhelyes óvodája és 260 férőhelyes napközije van. Mert nők is vannak az üzemben. A dolgozóknak kb. 11 százalékát alkotják. Brzezinska Genowefa, az üzemi bizottság mellett működő nőbizottság titkárnője ismertetett meg velük. Ő mutatta be Krystyna Chojnowská hajóépítő mérnököt, a csinos, rövidhajú fiatalasszonyt. Mindössze öt leány tanult a gdanski technikum hajóépítőmérnöki tagozatán, ő tavaly végzett. Még jól emlékszik arra a komáromi osztálytársára, aki vele együtt tanulta ezt a szép hivatást. De nem Krystyna az egyedüli szakképzett női munkaerő a hatalmas üzemben. Összesen 107 női mérnök, technikus és ökonómus dolgozik jelenleg, a továbbiak még tanulnak. A nőbizottság feladata meggyőzni a nőket, tanuljanak, aztán pedig gondoskodni nyugodt munka- és tanulási lehetőségeikről. Ezért Július 22-ike Lengyelország állami ünnepe. Ebből az alkalomból szeretettel köszöntjük a háborúban oly sokat szenvedett szomszéd testvérnépet, amely ma nagy lelkesedéssel építi népf demokratikus hazáját. intézkedtek, hogy a gyár gyermekintézményeiben délutáni szolgálat őrködjék a tanuló édesanyák gyermekei felett, ezért kapta feladatul a 27 nőbizottsági aktivista hogy egy munkaerő se akadjon a gyárban, aki legalább az általános iskolai műveltséget meg nem szerzi. Sok sikeres vizsgához gratulált mir Genowefa, a nőbizottság titkárnője és sok hajó „keresztelőjén” vett részt. Sőt, jegyszer „hajóanya” is volt. 1956-ban Genowefa asszony állt közvetlenül a vízre készülő hajó mellett, s kissé clfogódott hangon bocsátotta útjára: „Járj szerencsével tengereken és óceánokon. — LégJfa béke hírnöke. — Legyen a neved KarniaB. Repült a pezsgősüveg, a hajó oldalához csapódott, amely méltóságteljesen megülte a vizet. A dolgozók ezreinek kiáltása kísfc-te első útjára, akiknek része volt elkészítésében. A tizenhat év alatt, amíg eljutottak az egymillió tonnához, sok ilyen vízrebocsátásban volt része a hajógyár nagy családjának. Különböző tengereken, különböző nemzetek zászlaja alatt szelik a vizet a kereskedelmi, halász, áruszállító hajók a világ egyik legnagyobb hajógyárának, a „Gdaáska Stoczná”-nak jelzésével. Ottjártunkkor éppen a „Dzsakarta” lengyel kereskedelmi hajó várta az utolsó simításokat, a belső díszítést, hogy néhány nap múlva útra keljen. A modern kabinok, társalgók, könyvtár, ebédlő és olvasó terem láttán az embernek kedve támadt legalább néhány napig szolgálatot teljesíteni ezen a hajón. Amikor repülőnk a búcsúkört írta a tenger és a gyönyörű Gdahska felett, „Dzsakarta” akkor indult első útjára. Csak madártávlatból mondhattuk el jókívánságunkat: Járj szerencsésen tengereken és óceánokon, vidd a lengyel hajóipar és dolgozóinak jó hírnevét a messzi partokig! Újvári Magda
