Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-07-12 / 14. szám

ratás. Mennyi költészet van ebben a szóban. Ha az ember ezt a szót hallja, aranykalászokra, tarkaruhás hajladozó lányokra, kévehordó asszonyokra vagy a szépen sorba fektetett keresztek festői szépségére gondol és a frissen vágott tarlóból áradó méz illatát érzi.

Aratás . .. Mennyi küzdelmet, patakként csörgő verejtéket rejt ez a szó. Szinte érzi az ember a fojtó meleget, csontjaiban érzi a záporok előtti őrült kapkodást, a szakadásig tartó munkát, az álmatlan rövid éjszakákat.

Azonban úgy van azzal az ember, hogy az évek folyamán szívesebben felejti a kellemetlent, s emlékében megtartja a szépet. Ezért van az is, hogy a gabcikovói tarlón egy megrokkan öreg paraszt élénk érdeklődéssel a szemében nézte az új aratócséplőgépet, de mégis szomorúan mondta:—Hol vannak azok a régi szép aratások. - Bizonyára éppen az jutott eszébe, milyen büszke érzés volt az, amikor ő volt az első kaszás, s első legényként ismerték a faluban. Azt azonban . már ő is elfelejtette, hogy később sokszor legyűrte őt a munka, megszakadt o. zsákolásban, hordáskor leesett a kazalról s bizony egyszer napszúrást is kapott. Vagy ki tudja . . .? Talán éppen arra gondol, amikor a legelső kombájnos zászlócskáját nézi, aki az ernyő alatt nagy figyelemmel vezeti a hatalmas elefánthoz hasonló gépet.

Gabcikovón ez oz első nagyüzemi aratás. Az első és a legjobban szervezett. Nincs kapkodás, se késés, sem szemveszteség.

Jó szervezéssel

Déli egy óra. Az EFSZ irodájában néhány percre összeült az aratási bizottság. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy biztosítsa az aratási munkák s ezzel együtt minden mezei munka zökkenő nélküli menetét.

A bizottság elnöke előtt egy kis zászló, — о legjobb brigád felírással. Ezt a kis zászlót minden héten a legjobb csoport kapja. Megkezdik a gyűlést. Rövidek a beszámolók.

— Bokros Ferenc kombájnos volt ma a leg-Egy gombnyomás és már hull a mag a

pótkocsiba

jobb. 172 q gabonát csépelt ki . . . Ma betakarítjuk a második kaszáiású lóherét... A kukoricát dikotex-szel bepermeteztük... Az új villámröplapok már kint vannak a faliújságon... Azt üzeniK a lányok, hogy köszönik a jó munkájukért küldött szép nótát.

Milyen mély értelmük van ezen rövid mondatoknak. Ez évben Gabcikovón nincsenek kévék és keresztek, s a kicsépelt szemet sem kell hatalmas szemveszteséggel az utakon, gazdasági udvarokon szárítani, mert a kétmenetes aratással mindez megoldódott. Ugyanis a kaszálógép szép rendre lekaszólja a termést, mely két-három napig szikkad. Ezután a kombájn villás hengerével szépen felszedi, kicsépli, s a kicsépelt magot a pótkocsiba szórja. Osztályozás után a termést egyenesen a raktárba szállítják. A tarlón még a csibe sem találhat szemet, olyan szépen, tisztán megy a kétmenetes aratás.

A hatalmas tarlón sehol sem látni gyalogmunkást, csak a három gépóriás körül forgolódó mechanikust, aki mint egy orvos hallgatja a gépek szívverését, hogyha kell a segítség, hát kéznél legyen.

A szomszédos földön a here betakarítása folyik. A lekaszált és szétvert rendeket szedi a nagy villáskerék. A lóherét a traktorra szerelt villás elevátor viszi föl a szekérre, ahol egy ember a szekeret rakja. Az utolsó szekerek éppen most hagyják el a földet, hogy a gazdasági udvar közelébe vigyék az elsőosztályú takarmányt.

Ez évben, mintha csak az esővel hullt volna a kukoricaföldekre a sok repcemag. Úgy virágzott a kukorica között a sok vadrepce, mint a falusi kiskertekben a törökszegfű. Meg is ijedtek egy kicsit a gabcikovói asszonyok. — Jaj, megfájdul a derekunk, míg mindezt kikapáljuk. - De hát nem fájdult meg ... Mert a nagyüzemi gazdálkodás kiküszöbölte a görnyedést. A kukoricatáblákat bepermetezték „dikotex" vegyszerrel. S ettől mintegy varázsszóra egy szálig kiveszett a repce.

Sehol egy gyalogmunkás, itt most a gép az úr