Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-07-12 / 14. szám
tislava utcáit, büszkén mutatott egy-egy épületre: ez is a nővérem „háza". 1958-ban érettségizett és a 48 létszámú osztályból — 12 leánynövendék volt — csak egy fiú és ő kérte, hogy közvetlenül a termelésbe, az építkezésre kerüljön. Kérését teljesítették. „LEÁNY A TALPÁN“ A postás mütatta meg messziről. - Az a tarkaruhás lány, ott, a kőművesek között - igazított útba. — Éppen az iroda felé tart. Először tehát dolgozóival ismerkedtem meg. Barnára sült, pörgekalapos Stúrovo-vidéki férfiak, a Pozemné stavby bevált munkásai. — Az építésvezető elvtársnőt már azelőtt is ismertük, a Februárkán is együtt dolgoztunk. Szívesen jöttünk ide a Kolibára, amikor hallottuk, hogy ö lesz az építésvezető. Hogy fiatal lány? Fontos, hogy érti a dolgát, meg jól osztja be a munkát - erősítgetik. — Három éve járja már az építkezéseket, három lakónegyednél asszisztens volt, de már ott is megbecsülték. Nemcsak a munkát, embereit és problémáikat is jól ismerte. Nem mondjuk, a szánkra vigyázni kell egy kicsit, mégis csak egy leány, de azért ember a talpán. Több mint egy éve kapta Julka első önálló építkezését. A Kolibán építik a színes balkonú két és háromszobás családi házakat. A három lakótömbben 29 lakás és hét lakásegységnek megfelelő üzlethelyiség és étterem lesz. Azzal, hogy Julka önállóan gondolkodott s javasolta, hogy a földszinten tervezett szárítót és pincét a szuterénbe helyezzék, három kétszobás és egy egyszobás lakással tudtak többet építeni. Julka tehát gondolkodik, szervez és tervez — s megdönti azt a nézetet, hogy az építészetben nehezen érvényesülnek a nők. Elégedett a család az új házban, elégedett Julka első önálló munkájával — Fontos, hogy érti a dolgát — vélekednek a fiatal építésvezetőről dolgozói EGY APÁNAK HÁROM LÁNYA а£ a Amikor a Gregor családban a harmadik lánygyermek köszöntött be, az apa kissé csalódottan mondott búcsút régi vágyának. Ügy látszik, elkerüli őket a fiú, pedig de szívesen látott volna egy utódot, aki apja munkáját is megszerette volna. Úgy szép az, ha apáról fiúra száll a hivatás, különösen az olyan érdekes, mint az építészet. Az idő múlását a lányok növekedésével mérték le legjobban, egymás után kerültek be az iskolába. Éva, a legidősebb, gyakran állt apja háta mögé, amint tervrajzait készítette, egész szakszerű kérdésekkel zaklatta. Az elfoglalt apa eleinte csodálkozva, később egyre természetesebben s mindig készségesen válaszolt lánya, majd lányai érdeklődő kérdéseire. Mert amint Éva bekerült az építészeti ipariskolába, Julka, a középső foglalta le egyre gyakrabban az édesapját és a szakképzett nővért, aki közben építésvezető lett. A család már nem is csodálkozott, amikor a második lány is az építészeti ipariskolába kérte felvételét. A 320 jelentkező közül 120-at vettek fel — alig negyedrésze leányt —, de a jó matematikus középső Gregor-leány helytállt Négy évig tanult, közben eljárt nővéréhez az építkezésre, - s amikor osztálytársaival együtt járta Bra-8 Lány létére a napi utazás sem oko? neki nehézséget. Pezinokban lakik az egész család - s mire szüksége lesz rá, talán a Pozemné stavby is biztosítja női dolgozói nyugodt munkáját, megvalósítja a bölcsődét, napközi otthont. Julkát egyelőre munkája foglalkoztatja. Jelenleg azon fáradoznak, hogy az építkezéseken fennálló lemaradást behozzák, ök ugyan rendszeresen és pontosan teljesítik tervüket, de itt most az egész Pozemné stavby tervteljesítéséről van szó Ezért ajánlották fel, hogy ők is személyenként 16 órát dolgoznak meghosszabított műszakban, hogy az építkezési dolgozók napjáig pótolhassanak minden mulasztást. Csak így, tiszta számlával lehet gondtalanul ünnepelni. Addigra csaknem kész lesz a kolibai építkezés. Julka talán éppen ezen a napon tudja meg, mi lesz legközelebbi munkája. Lehet, hogy teljesül kívánsága és egy iskola építésével bízzák meg. Ide aztán már a legkisebb testvér is eljár, nemsokára ő is pályaválasztás előtt áll. S ugyan miért lenne hűtlen a családi hivatáshoz éppen a harmadik Gregor-lány? K. M.
