Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-28 / 13. szám
\ I 4 \ » 4 I V« •í £ Ж. Kenyo népe 1952-ben fellázadt az angol gyarmatosítók ellen. Csaknem öt esztendeig - 1957-ig folyt a véres, kegyetlen gyarmati háború, amelyről a világ a hírügynökségi jelentésekből értesült. Ennek a szabadságharcnak volt az egyik legendáshírű vezére „Afrika" tábornok, aki nem más, mint Gyedan Geturi, egy fiatal néger munkás, aki a felkelés előtt egy angol ültetvényesnél dolgozott. A szabadságharcosok az őserdők mélyén szervezték meg hadseregüket, a Föld és Szabadság Hadseregét, amely nevében viselte a harc két fő célkitűzését. Gyedan Geturi tábornokkal együtt harcolt felesége, Vanzsiko is, aki elhagyta szüleit, a dzsungelon keresztül törve jutott el a felkelőkhöz, hogy fegyverrel kezében, férje oldalán harcoljon ő is népe szabadságáért. V. G. IVANOV-LEONOV: ‘Wrike" tábornok (Részlet) Gyedan Geturi nagy, főparancsnoki kunyhójában, a durván faragott asztalnál ült. Az ablakot helyettesítő bambuszrácson besütött a nap Geturi az ellenség újságjait olvasta, amelyeket a futárok hoztak Nairobiból. Homlokát ráncolta. Az ellenfél a partizánokat vadembereknek tüntette fel, akik vallási okokból esztelen kegyetlenségeket követnek el, önmagát pedig a világkultúra védelmezőjének. A főparancsnok keserűen gondolt arra, hogy a szomszédos törzsek, amelyeket az ellenséges propaganda megtévesztett, nemigen támogatják a fölkelőket. Tanganyika északi vidékén mozgalom indult a kikujuk támogatására, de a hatóságok hamar elfojtották. Az újságok dühös hangjából Geturi megértette, hogy Afrikát dagályként árasztja el a felszabadító mozgalom. Mindenütt jogot és szabadságot követelnek: Nigériában, Nyaszaföldön, az Aranyparton, Algériában, Dél-Afrikában. Kongóban. A tábornok pillantása megakadt a fényképeken: brit és francia katonák szállnak partra, harckocsik vonufnak a Szinai-Sivatagban. A kép alatti cikk az egyiptomi „hódítókról" szólt, akik elfoglalták a Szuezicsatornát, és a csatomaövezetben partra szállt „szövetséges haderők" diadalmas előnyomulásáról. Az egyiptomiak elkeseredett ellenállást fejtettek ki. Az egyik rövid közlemény, mint jelentéktelen eseményt megemlítette, hogy Angliában, a Szovjetunióban, Franciaországban, Indiában, Szíriában tiltakoznak Egyiptom megtámadása ellen. Gyedan Geturinak jókedve kerekedett. Vannak még igazságszerető emberek a nagyvilágon! S nekik, a partizánoknak, bizonyára akadnak ott jóbarátaik! „Afrika“ tábornok összehívta az osztagparancsnokokat, s közölte velük, milyen események történnek Egyiptomban és másutt. A parancsnokok felélénkültek. Sokan harcolnak velük együtt, bár messze tőlük. „Afrika" tábornok egész nap olyan érzéssel jött-ment, mintha hadseregük nagy erősítést kapott volna. Jó híreket hoztak az ellenség újságjai! A Kere-Nyage erdőségeiben egyre feszültebb lett a helyzet. Az éhség vasgyűrűként szorította a partizánokat, az ellenség erőt gyűjtött a végső csapáshoz. S egy ködös reggel az ellenség megindította támadásait a szent hegy ellen, hogy szétzúzza a legutóbbi csapásból még fel sem ocsúdott osztagokat. Repülőgépek tucatjai hasították az eget. A motorok bömbölése megrázta a végtelen erdőt. A bombák szaggatták a földet, döntötték a fákat. Senki sem menekülhet! Ezt a parancsot adta a támadást irányító Low tábornok. Low nagy gyakorlatot szerzett a gyarmati háborúkban. Terve egyszerű volt: a partizánokat a hómezők felé szorítja, és azok ott vagy megfagynak, vagy megadják magukat. Az ellenség minden irányból támadott. A katonák csatárlánca átfésülte a sűrűséget, egyre szorosabbra fogta a gyűrűt. A hepehupás utakon szakadatlanul áradtak az ágyúk, a katonákkal megrakott gépkocsik. Gyedan Geturi a parancsnokok megbeszélésén úgy határozott, hogy nem bocsátkozik harcba, hadseregét a Kere-Nyage erdőségeiből az Aberdare-hegyekbe dobja át. A parancsnokok helyeselték tábornokuk tervét. A harcosok egész nap mosták, szárították és csíkokra hasogatták a fehér ingeket. A harcosok széles fehér szalagot kötöttek felső karjukra, hogy éjszaka is meg tudják különböztetni a partizánokat az ellenféltől. Akin nincs karszalag, az ellenség. Mikor besötétedett, elindultak. A hold még nem kelt föl. Több oszlopban vonultak. Észrevétlenül közeledtek az ellenség felé. Csaknem harc nélkül gyűrték le az első akadályt, hatoltak át a katonák gyér sorain. Geturi parancsára délnek tartottak. Dübörögtek a harci tamtamok, közölték a tábornok parancsát. Az erdő sűrű, szinte tapintható sötétjén át megállás nélkül meneteltek az éjszaka hátralevő részében. Alig pirkadt, feltűntek a repülőgépek. Alacsonyan keringtek, állandóan szemmel tartották a partizánokat. Az ellenség, miután légi felderítéssel megállapította az osztagok mozgási irányát, gépkocsin sietve átcsoportosította csapatait. A helyzet egyre veszélyesebb lett. Mindenütt mzunguk voltak. Geturi mély fájdalommal látta, milyen gyengék bátor harcosai; nincs más fegyverük, csak a lándzsa. Puska alig-alig akadt. A repülőgépek támadásra indultak a mozgó oszlopok ellen. „Vampire" zuhanórepülők csaptak le üvöltve és géppuskáztak. A nehéz „Lincoln"-ok bombákat dobáltak, majd elrepültek és újra visszatértek. A gépek alacsonyan szálltak. A partizánoknak nem volt se légelhárító tüzérségük, se géppuskájuk. Hátuk mögött tüzérségi tűz hallatszott. A lancashire-i muskétás zászlóaljak elérték az oszlopok végét. A harcosokra tűzlavina zúdult. Geturi mellett összerogyott a futár, szilánk találta el. Nem messze egy halálra sebzett harcos kiáltott fel . . . A. csata elkerülhetetlen ! Geturi csatárláncba vonta szét harcosait. Mikor a harcosok hosszú sorai kifutottak az erdei útra, géppuskák tüze fogadta őket. Harcosok zuhantak a vörös porba, de újabb és újabb sorok követték őket az erdőből. Az első sorok betörtek a bozótosba az út másik oldalán, és kézitusára mentek a katonákkal, összekeveredtek a lándzsák és a szuronyok, a pangók és a puskák. .. . Órák hosszat tombolt a csata. Közeledett a véres kibontakozás. Az erdő kivilágosodott. Csak a nagy fák álltak már körülöttük. A bokrokat letörték, letaposták. Vastag szőnyegként terítette be őket a partizánok teste, meg a katonáké, akiket Afrika távoli vidékeiről, meg Angliából küldtek ide, hogy a „pogányok", „a birodalom puszta létét fenyegető, emberevő »Mau- Mau«-k ellen harcoljanak." A katonák egyre szaporodtak. S mikor az ültetvényesek újonnan érkezett osztaga rohamra indult, „Afrika" tábornok elkiáltotta magát: „Mutassuk meg a mzunguknak, hogyan kell meghalni!" — és megindult az ellenség felé. Harcosainak élén futott a letaposott bokrokon át. S egy mzungu golyó leterítette. Vanzsiko látta, mikor Geturi elesett, s hozzá rohant. Geturi harcosai nem bírták a halálos tusát, megfutamodtak. És nem volt, aki kiáltson nekik, hogy nincs hová hátrálniuk. Tábornokuk vérző fejjel feküdt a földön. összezárult a halálgyűrű az osztagok maradványai körül. A katonák szuronnyal döfték le a partizánokat
