Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-28 / 13. szám

MEGVÉDJ! A BÉKÉI 1941. június 22-én — 20 évvel ezelőtt — támadta meg a hitlerista Német­ország a Szovjetuniót. Húsz évvel ezelőtt tört ki a második világháború, melyben az őrjöngő fasizmus százezres áldozatait szedte, s melyet föld­­rekényszerített a békeszerető Szovjetunió, hogy a kapitalizmus romjain megteremtse a szocialista országok táborát. Húsz év... Édesanyák, akik akkor elvesztették fiaikat, összeszoruló szívvel pillantanak az égre, ha elzúg felettük egy repülőgép. Pedig már nagymamák­ká öregedtek. Gyermekek, akiknek riadt tekintetében égő házak fénye tükröződött, felnőttek lettek... Nagyra nőtt szívükben a békevágy virága, a békességóhajtás örök emberi szavai kiáltássá erősödnek, mert ismét emel­getni kezdi fejét a földre tepert faisizmus. Zúgjon hangosan — a borzalmas világégésre gondolva — mindannyiunk kiáltása: soha többé háborút! Várnai Zseni: Én mondom és Te add tovább! Én mondom és Te add tovább, hasítson a világon át, a föld körül egy perc alatt, hogy nem szabad, hogy nem szabad! Ahány asszonyszív dobban itt, verje riadó dobjait, hogy nem szabad, hogy nem szabad! A hang az éteren szalad, s akár a süllyedő hajón, vészhír sikolt a leadón: Megálljotok, mert elveszünk, veszélyben van az életünk! A vér riad, a szív riad: az én fiam! a Te fiad! Az alvó asszonytáborck szívén a jelzés átrobog s az óriás szív fölremeg: — Vigyázzatok, jaj emberek! Az életünk, az életed, földed, hazád és mindened, prédára hogyha eldobod, a tűzesőben ellobog, s kultúrád fölött nagy Nyugat, a pusztai sakál ugat, föléget mindent önkezed, a technikád, a fegyvered! Én mondom és Te add tovább, hasítson a világon át tüzesen, mint a déli szél, mert minden asszony így ítél: — Az én fiam, a Te fiad! — az embererdő felriad, a föld megindul, ég szakad, az ég a földre leszakad és mennydörög, hogy: — Nem szabad! hogy nem szabad, hogy nem szabad! születésének 150., halálának 75. évfordulójára <1811-1886) A Béke-Világtanács, az egész haladó szel­lemű emberiség megemlékezik Liszt kimagas­ló emberi és művészi egyéniségéről. Páratlan előadó, kiváló zeneszerző, oktató és szervező­tehetség volt. A muzsika fejedelmének nevezték a dobor­­jáni gazdatiszt fiát, aki kilenc éves korában elbűvölte zongorajátékával soproni, pozsonyi, bécsi hallgatóságát. Művészete Bécsben csi­szolódik ki, s Pest, Párizs, London lesznek di­csősége színhelyei. A romantika legszebb vi­rágzása idején telepszik le Párizsban, hol atyja váratlan halála s egy reménytelen sze­relem lelki válságba sodorja, amiből csak a júliusi forradalom ágyúinak szava rázza föl. Liszt képzeletét az emberiség legmélyebb gondolkodói, költői, a szabadság és haladás eszméjének legkitartóbb képviselői formálták. Az ifjú művész varázslatos énje, szívjósága, nagylelkűsége, sokrétű érdeklődése és művelt­sége —, zenei rögtönző tehetsége s lángelmé­je előtt a legmagasabb körök is hódolnak. A zongorajátékban a technikai tökéletesség legmagasabb fokát éri el. Ragyogó virtuozitá­sával az eszme kifejezését szolgálja. „Inkább szívével és eszével játszik, mint ujjaival. Egy­magában felér egy zenekarral," - írja az egy­korú kritika. Forradalmi újítások egész sorával reformál­ja a zenekar és a zongora nyelvét és tech­nikáját. Zongoraátírásaival tökéletesen tolmá­csolja és diadalra juttatja Beethovent, Webert, Schumannt, Schubertét, Wagnert, Berliozt és másokat. Ezt művészi küldetésnek érzi. Új mű­fajt teremt, a szimfonikus költeményt. Legér­dekesebbek a Dante, a Faust, a Mazeppa szimfóniák. Weimarban éli legtermékenyebb alkotókorszakát. Karmesteri és pedagógiai zse­nialitása is itt teljesedik ki. Tanítványait a ze­nén kívül emberségre oktatja, a művész köte­lezettségére a társadalommal szemben. Győ­zelmes hangversenyei hatalmas összegeket jö­vedelmeztek, amelyek tetemes részét jótékony célra fordítja. Ez nem elég, hangoztatja: a művész feladata a gyengék bátorítása, a szenvedés enyhítése, s a tömegek öntudatra ébresztése. Hazájáról sem feledkezik meg, 25 ezer fo­rinttal segíti a pesti árvízkárosultakat. 1250 műve közül 130 magyar tárgyú. Legnépsze­rűbbek a Magyar Rapszódiák és dalok, mű­vészileg jelentősek a Hungária, a Magyar Tör­ténelmi Arcképek. Megalapítja Pesten a Zeneakadémiát s egy egész népre támaszkodó magyar nemzeti ze­nekultúra kiépítésére törekszik. Egy új évszá­zad megszületését segíti elő. Emberi nagysá­gának elveit, eszméi általános érvényét, a tizen­kilencedik század zenei törekvéseit szolgáló munkásságát a ma teljes mértékben tudja ér­tékelni. Bárkány Jenöné 13

Next

/
Thumbnails
Contents