Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-28 / 13. szám
í о N D «> E M C *0» тГ и О ** 3 2 A TÁVOLT IS KÖZEL HOZZÁK Úgy tudtam, hogy a kosicei négyes számú magyar tannyelvű iskolában a szünetekben is mindig példás a rend, a fegyelem. Talán ezért lep meg annyira az egyik nagyszünetben a földszinti folyosó zajossága. Vagy tizenöten fognak közre egy magas szőke fiút. - Mutasd, mutasd! — kiabálja egyik túl a másikat. Még Tudja Anna tanárnő közeledtére sem csitul el a hangoskodás. Sőt, még fokozódik is, amikor a tanárnő kissé feddB hangon tudakolja a zsivaj okát. Egymást túlharsogva adják tudtára: — Tanár néni, tanár néni kérem (alig 22 esztendős a „iléni“), Oleg irt. A Xl-es Béres Jóska (ő kapta a levelet), már mutatja is a borítékból előhalászdtt fényképeket. — Gagarin őrnagy meglátogatta áz Olegék iskáláját, arról készültek a felvételek - lelkendezik az egyébként nagyon is szerény és csendes Jóska. Kézről kézre járnak a fényképek. A diákokkal szórakozó^ mosolygó arcú világűrutas a nagyobb lánykák kezében hosszabban elidőz. Újabb osztályok tolakodnak a folyosóra, én meg Jóskával egy csendesebb helyre vonulok. — Régen leveleznek? - kérdem. — Nekem úgy tűnik, mintha csak most találkoztunk volno a secei pionírtáborban. Pedig annak már négy éve, hogy a találkozás után megkaptam az első levelet. — Oroszul válaszolt? — Igen, bár először csak néhány üdvözlő szót írtam az ő hosszú levelére. Hirtelen elhallgat, látom, hogy még mondani akar valamit. Biztatom, csak ki vele. Elpirul, de azért kimondja: — Ne tessék magázni, nekem az olyan kellemetlen.! — Hát, ha úgy könnyebb a beszélgetés — egyeztem bele. Kérdezek. Neki egyre jobban megered a nyelve. Elmondja a kezdetet, a megismerkedést, a kölcsönös megegyezést a további levelezésre s azt is, hogy az eleinte kapott levelek olvasása közben is sokszor kellett a szótárhoz nyúlnia. Hát még az íráskor. Néhányszor az orosz szakos tanárnőnek is szólt, mert Oleg, a moszkvai pionír mindig többet irt magáról, a környezetéről, egyre többet kérdezett s ő a kérdéseket a barátság mélyülésével párhuzamosan mind részletesebben akarta megválaszolni. — És milyen témáról írtok legtöbbször egymásnak? — vetem közbe. — A szak- és érdekkörök munkájáról és természetesen politikai dolgokról — mondja olyan hangsúllyal, mintha a fiatal diákok között ez teljesen természetes lenne. Amikor azonban észreveszi meglepetésemet, magyarázólag még azt is hozzáfűzi: — El sem hinné, hogy Oleg milyen okos és komoly fiú. (Néhány perces beszélgetés után is minden kétséget kizáróan elhittem, hiszen ugyebár „Madarat tolláról .. .".) — Miről szoktatok politizálni? — kíváncsiskodom. Ö újra nekibuzdúl. Úgyszólván mindenről. Lumumbáról, Gagarinról, Kubáról, meg ami jön, sorba. Persze azt is megírjuk egymásnak, hogy milyen filmeket láttunk legutóbb, milyen előadást néztünk meg, mit olvastunk és azt is, melyik hogyan tetszett. Ű a sportról is sokat ír, mert iskolájuk sportköre nagyon jól működik. — Négy év óta nem ritkulnak-e a levelek? — Inkább sűrűsödnek, mert mindig több a megírni való. Meg aztán az írás is egyre jobban megy. — Sok iskolatársad levelezik külföldi diákokkal? — Számszerint nem tudom, de bizonyos, hogy naponta többen. A VI.-os Klein Vilmosnak például már egész sorozata van a moszkvai képeslapokból, melyekhez a szintén hatodikos moszkvai Tánya szorgalmasan írja a magyarázatokat. Ha majd a közeljövőben — Tánya meghívásának eleget téve — ellátogat a szovjet fővárosba, félig-meddig mór ismerősként köszöntheti a nevezetesebb helyeket. A pionírszervezet munkájáról is gyakorta esik szó a levelekben, tanulnak tehát egymástól sokat. Valami azonban éppen a levelezés következtében egyre erősebben bántja a bogárszemű Vilmost. Az, hogy Tánya kitüntetett, neki pedig egy hármasa is volt az elmúlt félévben. Mindenáron kitűnő éwégi bizonyítványról akar beszámolni a táborozáson megismert kis moszkvai pionírnak. Mikor ott voltunk, tanáraitól megtudtuk, hogy több mint valószínű így is lesz. - Azóta már biztosan elment a levél, a beszámoló az éwégi bizonyítványról. Hogy a tanároknak mi a véleményük a baráti levelezésről? Legtömörebben talán Rácz igazgató elvtórs szavaival foglalhatnánk össze. — Mi, tanítók, nevelők vesszük leginkább észre, mit jelent a diákok baráti levelezése. Azóta sokkal színvonalasabb a földrajz tanítása, jobbon működnek az érdekkörök, jobb a pionírszervezet és a CSISZ munkája, úgy is mondhatnám, hogy tudatosabb a fegyelem. Nem frázis azt állítani, hogy népeink közötti baráti kapcsolatok elmélyítésének a gyermekek levelezése az egyik igen hasznos útja. Éppen ezért a jövőben a IV. számú iskola a levelezést még szervezettebbé teszi, kollektív levelezésre törekszik nemcsak néhány szomszédos országgal, hanem a távoli, afrikai országok gyermekeivel is. — Ez a pionír-, a CSISZ szervezet feladata lesz a jövőben, persze a tanítók segítségével és irányításával — mondja Rácz igazgató elvtárs. Ezzel nemcsak fegyelem, tanulás terén érnek el jobb eredményt, hanem kifejlesztik gyermekinkben a szolidaritás, a baráti összetartás és összetartozás érzését. Búcsúzáskor még betekintünk a XI. osztályba. Béres Jóska borítékot címez. Szépen kerekítgeti a cirillbetűket. Grigorojevics Oleg — gömbölyödnek a formás betűk. Néhány nap múlva bizonyára a moszkvai iskola folyosóján jár kézről kézre a kosicei pionírok beszámolója s a meleg hangú levelek a messzi távolt is baráti közelségbe hozzák. Kézről kézre jár a levél H. E. Hogy néhány nap múlva Moszkvában olvashassák a levelet 1 К 2 о UL
